Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-05-10 / 18. szám
1848. március 18-án és futótűzként terjedt az országban. Talán bizonyítani akart, amikor önként visszament századához és jelentős szerepe volt abban, hogy Mantuánál visszaszorították a forradalmárokat. Ennek ellenére a döntést nem változtatták meg és Schulcz Bódog Veronán át hazatért öccséhez, Jánoshoz, aki ekkor Szentgyörgymező plébánosa volt. Végül 24 év szolgálat után, mint másodrangú főhadnagy szerelt le 1848 tavaszán. Testvére támogatásával utazott el Drezdába fülbaja gyógyíttatása érdekében. Az események azonban előbb Bécs- ben, majd Pesten is forradalom kirobbanásához vezettek, amelyről rokonai, ismerősei révén szerzett tudomást. Nem volt maradása többé. Schulcz Bódog hazatérése után jelentkezett a honvédseregbe. Mészáros Lázár hadügyminiszter Bars megye honvédzászlóaljának szervezésével bízta meg, a magyar kormány kapitánnyá léptette elő, és zászlóaljával Komáromba rendelte 1848. október 1-jétől. Itt a gyakorlott hadfi kiosztotta a fegyvereket, fegyverforgatásra tanította katonáit olyan sikerrel, hogy gróf Lázár tábornok dicséretben részesítette őket. A zászlóalj az északi hadtest részeként esett át a tűzkeresztségen Szikszónál október 28-án. December elején Schulczot őrnagy- gyá léptették elő, amihez bizonyára hozzájárult, hogy a csatában a zászlóalj katonái vitézül küzdöttek. Január 4-én a kassai csatában tüntette ki magát Schulcz Bódog. A hadügyminiszter fővezér Mészáros Lázár elismerését azzal is kifejezte, hogy dandárparancsnokká nevezte ki. A hadtest vezetője, Klapka ezután Olaszliszkára, majd Bodrogkeresztúrra helyezte Schulcz dandárát. Néhány nap múlva a létszám- fölényben lévő ellenséget visszaverte, a területet megtartotta, a csatákban nagy bátorságról tett tanúbizonyságot, élete is veszélyben forgott. Egy golyó eltalálta, attiláját átlyukasztotta, de maga sértetlen maradt. A csata viharában lelkesítette övéit, és bátorsága például szolgált nekik, a katonák ekkor ragasztották rá a bátori melléknevet, amit utóbb fel is vett, és Szemere Bertalan belügyminiszter kormányrendelettel jogosította fel a Bátori melléknév használatára. A híre gyorsan elterjedt, így Miskolcon is és Egerben is nagy lelkesedéssel, éljenzéssel fogadták a bodrogkeresztúri csata hősét. Az április 25-i sikeres csata, Komárom felszabadítását jelentette az ostromzár alól. A csatában magát kitüntető Schulcz Bódog itt kapta első érdemjelét, a III. fokozatú érdemjelet, amit maga Görgey tűzött a mellére „ a haza nevében” szavak kíséretében. Augusztus 3-án a herkályi sáncokat vette be rohammal katonáival. A szabadságharc egyik legfényesebb győzelme azonban egyben az utolsó is volt. Jutalmul Klapka a II. fokozatú érdemrenddel tüntette ki és ezredessé léptette elő. A világosi fegyver- letétel Komáromban érte. A vár védői még októberig sikerrel álltak ellen az ostromlóknak, és végül menlevél ellenében adták fel a várat. Schulcz Bódog pap testvéréhez, Jánoshoz költözött, aki előbb Szentgyörgymezőn, majd Garamkövesden szolgált. A szabadságlevél ellenére 1850-ben fél évre Bécsben bebörtönözték és még két alkalommal zaklatták. Hivatalt nem vállalt, csendben töltötte élete napjait Garamkövesden. 1867 után a honvéd alapítványból 600 frt évi nyugdíjat kapott. 1861-ben megalakult az Esztergom vármegyei és Hont vármegyei honvédegylet, amelynek elnökévé Bátori Schulcz Bódogot választották. Az egylet célul tűzte ki a rokkant honvédek és az özvegyek és árvák segélyezését. Esztergom vármegye közgyűlése pártfogásába vette a nemes kezdeményezést és kérésükre biztosította a megye tanácskozó termét az egylet összejöveteleinek megtartására is. A nagyhírű, rettenthetetlen ezredes beszélt magyarul, németül, latinul, olaszul és franciául. Jó kedélyű, enyhén évődő modorával sok kedves ismerőst szerzett. Gyakran meglátogatta barátait Esztergomban, ilyenkor általában betért a bencés rendházba is a szerzetesek iránti rokonszenvből. Életének eseményeit segít feltárni önéletrajza, amit 1870-ben adtak ki Pesten. Garamkövesden 1885. március 8-án ragadta el a halál, kívánsága szerint az esztergomi honvédtemetőbe helyezték örök nyugalomra. Tiszteletét jól mutatja, hogy síremlékének elkészítésére külön emlékbizottság alakult. Közadakozásból 1886. szeptemberére együtt volt a szükséges összeg - magánemberek és Esztergom vármegyei települések fejezték ki így tiszteletüket a hős iránt. Az emlékművet Gurgulits József nyergesújfalui kőfaragó készítette mauthauseni gránitból, az avatáson Majer István, az emlékbizottság elnöke és az alispán mondott beszédet a megjelent nagyszámú közönség előtt. hídlap 21
