Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-05-10 / 18. szám
helyi história Esztergom felfedezése, avagy a hely története Helytörténeti sorozatunkban számos épület és emlékmű mellett az Esztergomhoz kötődő jeles személyek históriáját is többször olvasóink elé tártuk. Most egy olyan hős, szabadságharcos férfiú életének legfontosabb epizódjait mutatjuk be, akit annyira megbecsült Esztergom, hogy utcát is elnevezett róla. Az igaz regét ezen a héten Csombor Erzsébet levéltár-igazgató segítségével adjuk közre. B átori Schulcz Bódog Bars megyében, Körmöcbányán született 1804. január 14-én. Az apa Schulcz Antal mérnökkari őrnagy volt az osztrák hadseregben, édesanyja, Benkó Jozefa Fiúméból származott. Bódog a második volt az öt gyermek közül, de miután az elsőszülött még gyermekkorában meghalt, ő lett a legidősebb a testvérek között. Tizenkét éves koráig otthon nevelkedett, ekkor beadták a kassai premontrei szerzetesrend iskolájába. A gimnáziumi éveket a jogakadémia követte, amit szerencsésen el is végzett. Szép hivatali pálya állt előtte, nagybátyja, Schulcz József révén is, aki Bécsben lakott és az udvari kancelláriánál magas hivatalt viselt. Az ifjút azonban gyerekkorától a katonai pálya vonzotta és húszévesen, 1824 januárjában beállt a seregbe. Hadapródnak vették be a besztercebányai 33. gyalogezredbe, innen Komáromba helyezték át, majd Milánóba küldték tanulmányai folytatására. Szorgalma meghozta eredményét, sikerrel tette le vizsgáit és hamarosan had- naggyá léptették elő. Kellemes modora, műveltsége bejárást biztosított az olasz főúri családok szalonjaiba is. 1839-ben a gránátos zászlóaljhoz rendelték, ahol megismerkedett és barátságot kötött Damjanich Jánossal, aki ekkor főhadnagyként szolgált és Lahner Györggyel, aki kapitányi rangot viselt. Schulcz Bódogot 1841-ben rendelték Magyarországra, Budán raktárparancsnoki feladatokat kapott. Működése olyan eredményes volt, hogy a bécsi udvari tanácstól dicsérő oklevelet kapott. 1844-ben Schulczot 160 emberrel a dalmát szigetek egyikére, Pagó-ra rendelték, ahol a sóaknákat őrizték. Elöljárói a Esztergom város képviselő-testülete 1898. május 13-i ülésén ifj. Hegedűs József képviselő javaslatára döntött úgy, hogy a Korencsi kocsma melletti addig névtelen utcát Bátori Schulcz Bódogról nevezik el, így is megörökítve emlékét a 23 csatában harcoló, félelmet nem ismerő 48-as hősnek. A Klapka György térről a Kiss Ernő útba torkolló, a szentgyörgymezői temetőhöz vezető út elnevezése azóta sem változott. szolgálat kiváló teljesítéséért századparancsnokká nevezték ki. Az öröm azonban nem tartott sokáig, a hadfi ugyanis megfázott. A betegség a fülére húzódott, és emiatt majdnem teljesen elvesztette hallását. 1845-ben Lévára helyezték át, ahol hadfogadó parancsnok lett. Innen 16 hónap után, Zágrábba rendelték, ahol egy évig maradt, majd 1847-ben ismét olasz földre, Udinébe helyezték. Itt kapta a lesújtó hírt: fülbaja miatt nyugdíjba küldték. Úgy tűnt az ígéretesen indult katonai karrier végét jelenti ez a hír, amit hősünk igen rossz néven vett. Még Udinében tartózkodott, amikor a forradalom tüze kigyúlt Milánóban 20 hídlap
