Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)

2008-05-10 / 18. szám

címlapon tolna a-XVSzázla második felében épült Ünnepi ételek Néhol már ősszel koszorúba font gesztenyét tesznek a verembe, hogy pünkösd­kor a ház előtt vagy az utcán fogyasszák el. A pünkösd hagyományos étele a rán­tott csirke és az idei liba uborkasalátával. Juhtartó gazdáknál szokásos a pünkös­di bárányból való ételek készítése: báránysült, báránypaprikás. Egyes helyeken édes tésztákat ettek, hogy sárga legyen a kender, a tésztákat friss gyümölccsel - eperrel, cseresznyével - töltötték meg. Csíksomlyó története a XII—XIII. századra nyúlik vissza. Legelőször a pápai tized- jegyzék említi 1333-ban Sumbov, majd 1334-ben Sumlov néven, amelyet a Som lyó hegyétől kapott, míg a Csík előnév a tájra utal. A ferences szerzetesek, való­színű, hogy az 1400-as évek első felében telepedtek le véglegesen Csíksomlyón. dókákat mondtak, néhány helyen ezt követően fellebentették a fátylat, és megcsiklandozták a királyné állát: ha az mosolygott, de közben fogát nem vil­lantotta ki, megnyugodhattak a házi­ak, jó termésre számíthattak abban az évben. Később az énekek és mondókák végén ajándékokat is kaptak a lányok. E hagyomány része a pünkösdölés is: a ki­rály és a királyné párban, nagyszámú fiú és lány kíséretében végigjárta a falut és adományokat gyűjtött. A törökbasázás szintén régi pünkösdi szokásunk, elsősorban Nyugat-Magyaror- szág egyes vidékein terjedt el. Egy 10-12 éves gyermeket - általában a falu „Ben- degúzát”, legcsintalanabb gyerekét - be­öltöztettek selyembugyogóba, turbánt kötöttek a fejére, kitömték szalmával a ruháját, összeláncolták kezét. Az így „fel­készített” basát aztán végigvezették a fa­lun énekelve, az pedig ugrándozva tűrte a többi fiú ütéseit, akik zöld gallyakkal csap­kodták a törököt, a mutatványért cserébe pedig pénz és tojás járt. Hasonló szokás volt a „rabjárók”: az összekötött lábú fiúk végigjárták a falu házait, és minden leány­hoz a „Segéljék ezeket a szegény katonara­bokat” kéréssel fordultak, természetesen ők is ajándék reményében. A bodzajárás is ehhez hasonló szokás volt, azzal a különb­séggel, hogy itt egy bodzából készült ruhá­ba öltöztetett fiút kísértek végig a falun. Csíksomlyó: a magyarság találkozóhelye A pünkösdi nagymisén több százezer za­rándok gyűlik össze Erdélyből, az egész Kárpát-medencéből és Csángóföldről, immár sok száz éve. Az első írásos em­lék a 15. századból maradt fenn, amely beszámol a pünkösdi zarándoklatról. A katolikus hívek - köztük évről évre egy­re több esztergomi - általában pünkösd­szombatra érkeznek meg a csíksomlyói kegytemplomhoz, majd a mise után felvonulnak a két Somlyó-hegy közé. A népszokás ma is élő hagyomány, a csíksomlyói búcsú a magyarság egyete­mes találkozóhelyévé nőtte ki magát. az udvarokon, majd a pünkösdi királyné feje fölé kendőt feszítettek, vagy leta­karták fátyollal. Énekeltek, közben kör­bejárták a királynét, a végén pedig fel­emelték, s termékenységvarázsló mon­Éjszakai zarándoklat Hagyományteremtő céllal másod­szor rendez éjszakai pünkösdi za­rándoklatot Pilisszentlélekre a Bel­városi Plébánia. A résztvevők pün­kösdvasárnap (május 11.) hajnali fél egykor gyülekeznek a Babits-szo- bornál, majd onnan a Dobogókői, a Galagonyás úton át, az Orbán-ká- polna mellett, a Vörös kereszten túl, érintve a Cigány- és Barát-kutat egé­szen Pilisszentlélekig 13 és fél kilo­métert zarándokolnak, ahol reggel hat órakor pünkösdi mise kezdődik. 6 hídlap

Next

/
Thumbnails
Contents