Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-05-03 / 17. szám
olvasói levelek esztergom Egyezzünk meg!? Nem nagyon szeretnék már a Varga Győzővel való„vitának"több időt áldozni, de ahogy a több mint 3 millió igennel szavazó megsértését sem hagyhattam annyiban, úgy most sem mehetek el szó nélkül néhány érdekesjiberális" gondolatmenet mellett. „Kesernyés, de gyógyító pirulákról” ír a képviselő úr. Azt hiszi, 300 forintokkal meg lehet oldani a magyar egészségügy problémáit? Csak ekkora lenne a baj? 300 forintok? Képviselő úr, ettől aztán még simán„meghal"a beteg és ráadásul még szenved is!„Reformjaiknak hála”a kórház bezárások, a várólisták és a betegágyak számának csökkentése sem sokat segít a betegeken. Tényleg ezekben a reformokban egyezzünk meg, doktor úr? Ön szerint a Fidesz lenne a néplázító, a tényeket eltorzító és elhallgató. Ha megengedi, feltennék egy kérdést: hol volt Ön „az utóbbi másfél, két évben"? Az eddigi kormánypolitika unalomig szajkózta a megegyezés, ha úgy tetszik, a kiegyezés szükségességét, de közben homlokegyenest mást csinált. A 2006-os parlamenti választások idején mindent eltitkolt, száguldó pannon pumáról, igaztalan„orbáni vádakról'és minket irigylő Európáról beszélt. Azóta már ők is beismerik: a gazdaság romokban, a pannon puma lesántult, sajnos az„orbáni vádak" valóra váltak, Európa meg döbbenten figyel. Ennek ellenére a szoclib kormánykoalíciót semmi sem érdekeli, továbbra is minden eszközzel le akarják nyomni a nép torkán elvetélt reformjaikat. Hogy ezekre a reformokra senkitől nem kaptak felhatalmazást, ráadásul kis túlzással egy emberként tiltakozik ellene az egész ország, az már hidegen hagyja Önöket. Képviselő úr, azt hiszem, attól még nem fog senki hinni Önöknek, hogy saját baklövéseiket és hazugságaikat átragasztják az ellenzékre. Igazán komolyan gondolta azt a politikai egyezséget a jobb- és baloldal, vagy lassan már a kormány és a nép között, amiről írt? Gondolkodott már azon, hogy nálunk miért nem megy ez olyan könnyedén? Nálunk nemcsak az Önök elhibázott reformjairól van szó, hanem komoly, megválaszolatlan történelmi kérdésekről, amik elől már egyre nehezebb kitérni. Ön szerint azok az emberek és családjuk, akiknek a kommunista időkben elvették a házát, majd „derék" kommunisták ültek helyükre, és máig nem kapták azt vissza, vagy azok, akiknek elvették a földjüket, akiknek megölték, bebörtönözték szüleiket, akiket tönkretettek, vajon akarnak-e valaha is igazán kiegyezni? Ráadásul itt merül föl a következő kényes kérdés: kikkel is kellene kiegyezni? Azokkal az emberekkel, akik ezt megtették velük? Vagy azokkal, akik ennek a mai napig haszonélvezői? Ott ülnek a rózsadombi villákban, összeprivatizált milliárdos vagyonukkal és osztják az észt, hogy a„nyolcvan- ezerből"élő átlagembert megreformálják. Na ne vicceljünk már! Itt nem csak arról van szó, hogy valaki liberális, szocialista vagy éppen nemzeti érzelmű. Sajnos nem. Sokkal többről. Valami nagyon fontosat elfelejtettek anno a szocialisták és elvbarátaik. Ők a kommunisták jogutódjai, ha úgy tetszik örökösei, és addig egészen biztosan nem lesz egyezség, amíg ezt a történelmi számlát nem rendezték normális keretek közt magukkal és a magyar társadalommal. Utána talán. Remélem. Tisztelettel: Heer Ádám, a Fidelitas Komárom-Esztergom megyei elnöke Miavecz Képviselő Úr! Összemosni azt egy internetes fórumon pzf, hogy valakinek felgyújtják a házát és a kocsiját azzal, hogy valaki elveszíti az állását, és ebbe a gyermekeit is belekeverni, szégyenteljes, számító tett. Ön azt írta, tökéletesen egyetért azzal a kijelentéssel, hogy „remélem Meggyes úr gyermekei e szomorú eseményekből kifolyólag semmit nem fognak később sem „elszenvedni”!”. Majd ezt: „Egyúttal azt is remélem, hogy azon ártatlanul meghurcolt, állásukból indokolatlanul kirúgott emberek gyerekei sem fognak a szomorú eseményekből kifolyólag semmit sem „elszenvedni”, akik e szomorú eseményeket a városvezetés közvetlen vagy közvetett döntéseinek köszönhetik.”. Majd később pedig ezt: „Miért lenne akkora különbség? Mindegyik a maga nemében igen sokkoló, később is ható esemény lehet. Ha az állásvesztés, a meghurcolás olyan nehéz helyzetbe sodorja a családot - több példát tudnék mondani hogy az egzisztenciális ellehetetlenülés miatt az addig kiegyensúlyozott családi légkör tönkremegy, ha a gyerekek nem kapják meg azt - nyaralás, nyelvórák, hobbik stb. amit annak előtte igen, nem legalább olyan sokk, mint egy közvetlenül nem átélt házégés.”. Állást mindenki változtat. Az is igaz, hogy nem mindenki felel meg a városházán, vagy a vállalkozói világban, és leépítések szintén előfordulnak, itt is, ott is (a közigazgatásban mindig van létszám- leépítés). Ám ebben nincs benne a gyűlölet meg a bosszú, ami iszonyú nagy különbség. Hogy kell azt érteni, hogy „közvetlenül nem átélt házégés”? Ez, már bocsánat, disznó megfogalmazás. Tűrhetetlennek tartom, hogy Ön, aki ezeken az oldalakon a „tiszta beszédeivel” kérkedik, alantas módon ferdíti a tényeket. Tisztelt Polgármester Úr! A képviselői hozzászólásában történt, személyes érintettségem miatt kénytelen vagyok Önnek válaszolni, az ott leírtakhoz. Nem értem személyeskedését, hisz a választások óta nem veszek részt a helyi politikában (még a háttérben sem). Igaz, azt sem tudtam, hogy ilyen „fontos" szerepet töltök be, idézem:„a bújtatott baloldali megmozdulásban" (elnézést, de ez nagyon demagógra sikeredett). Régebben korrekt baráti kapcsolatban voltunk, azt gondoltam, hogy Ön még emlékszik a politikai beállítottságomra. Jelezném Ön felé, ez nem változott. Igaz nem vagyok elvakult, vannak baloldali beállítottságú barátaim is, ugyanúgy ahogy jobboldaliak. Szerintem egy embert a tisztesség és a korrektség alapján kell megítélni. Szavaiból kiindulva, nagyon örülök, hogy nem lettem pártpolitikus, mert így (az Ön logikája szerint), nem kell az elveimmel szemben döntenem (ellentétben „a feladatra megválasztott politikussal"). Polgármester úr, én megértem Önt és nincs bennem sértettség. Tudom, túl sokan és túl sok mindenben támadják, de engem nyugodtan kivehet a célkeresztből, nem vagyok az ellensége. Én elfogadom a demokratikus játékszabályokat. Elfogadom, hogy Ön, Önök nagy többséggel megnyerték a helyhatósági választásokat. Elfogadom, hogy tudásuk és tehetségükhöz mérten teszik a dolgokat. De ettől függetlenül, ugye nem kell mindenben egyetértenem Önnel? Nem értek egyet abban, hogy a politikusok az egy elit csoportosulás, s csak az vehet részt egy város irányításában, aki ideológiailag „felkeni" önmagát és belép egy pártba. Nagyon furcsa logikai levezetésben mutatta be a civilek kimaradási kötelezettségét egy testületből és mutatja meg a szakmai civil mozgalmak céljait és helyét. Attól, hogy valaki politikus, nem biztos, hogy rendelkezik azzal a szakmai tudással, hogy felelős döntéseket hozzon. Erre bőven van példa a magyar politikai életben. Ugye ebben egyetértünk? Lehet, hogy helyenként élesen bíráltam egyes döntéseit, ugyanúgy, ahogy Önök is teszik, ha nem értenek egyet valamivel. Sajnos az Ön által említett tanácsadásra nem emlékszem, de higgye el, meg tudom különböztetni egy üzlethelyiség alaprajzát egy üzleti tervtől. Hisz ez a szakmám és ebből élek. Véleményének pikantériája, hogy az elmúlt 4-5 évben több kollégája kérte ki a szakmai véleményemet és Esztergom Önkormányzatának is „anno" készítettem értékbecsléseket. Egy üzlet alapterületénél jóval nagyobb ingatlan is volt köztük, mely értékbecslést feltételezem látott. Ön úgy alkotott véleményt rólam, hogy az elmúlt 7-8 évben egyetlen egy mondatot sem váltott velem. Ismerőseim, kollégáim és a szakmai környezetem szerencsére megmosolyogták a velem kapcsolatos kijelentését, írását. így nem engem minősített. Legközelebb kérem, első kézből kérjen információt, szívesen állok rendelkezésére. A gyújtogatással kapcsolatban, kérem fogadja együttérzésemet! Üdvözlettel: Biró László Válasz Knapp János Pál alpolgármester nyílt levelére Kedves János! A legutolsó Hídlapban megszólítottál, nem is akárhogyan. Első gondolatom az volt, erre nem is kellene reagálnom, hiszen nem üti meg azt a mértéket, ami erre érdemessé tenné. Végül rászántam magam, hiszen úgy tekintek rád, mint jó ismerősömre, tehát nem hagyhatom szó nélkül rólam írt véleményedet. Kedves János! Te is nagyon jól tudod, hogy a személyemmel kapcsolatos állításaid nem állják meg a helyüket, talán ez az oka, hogy kvázi kinyilatkoztatásként, egyoldalúan leírni valakiről valamit sokkal egyszerűbb, mint a szemébe nézve kimondani azokat. Az egyesületünk által a Hídlap április 19-i számában korábban közölt nyilatkozatot, ami a közéletben megjelenő szélsőséges hangok lecsillapítása érdekében jelentettünk meg, végletesen félreértetted. Valamiféle önsajnálatról írtál, ráadásul velem kapcsolatban. Hidd el, nincs okom sajnálni magamat. Tudod, hogy kiegyensúlyozott családi életet élek, szeretem a munkámat, önálló vállalkozásomból tisztességesen megélünk, a magam ura vagyok, bár több megbízóm is van, ezek közül az egyik az általad említett Horváth Mihály, akivel immár 33 éves barátságunk is összeköt, és akit tévesen foglalkoztatómnak nevezel. Mit akarsz ezzel a sajnálattal mondani? János, nem magam, hanem Téged sajnállak, amiért ilyen helyzetbe hoztad magad. Kérlek gondold végig, minden mondatod, mielőtt valamit állítasz egy ismerősödről, anélkül, hogy tisztáznád vele az esetleges pletykákat. Még ha lenne is ellenségem, akkor sem tenném meg, hogy nyilvánosan ilyen stílusban írjak egy emberről. Említesz valamiféle szocialista frakció delegálást, szintén velem kapcsolatban, amiről nem tudok. Nézd, valóban szoktam szakértői felkérést kapni, igaz nem a helyi szocialista, hanem az Országgyűlés Fidesz, illetve a KDNP frakciójától. Ha mégis a helyi szocialista frakció egyik tagja javasolta, hogy kérjék ki az ETV-ben véleményemet, amiről egyébként nem tudok, csak Tőled, akkor még az is lehet, hogy elmegyek, magánemberként. Akkora szégyen szerinted, hogy nem teszek különbséget ember és ember között, mert az egyik fideszes, a másik meg szocialista? Hidd el, hogy a tisztességes emberi kapcsolatoknak nagyobb a súlyuk, mint a párttagságnak. Szememre veted, hogy nem fejeztem ki együttérzésemet Meggyes Tamás iránt, akinek házának felgyújtását követően egy egész estés interjút adtam, aminek az időpontja akkor már két hete rögzítve volt. Ha erre az interjúra hivatkozol, akkor azt is tudnod kell, mit válaszoltam, egy kérdésre. Hadd idézzem szó szerint: „A konkrét esettel kapcsolatban elsőként nagy lelkierőt kívánok Tamásnak és családjának, hogy elviseljék azt a súlyos terhet, amit egy ilyen esemény okozhat. Senkinek sem kívánom azt, amit átélhetett, láttam a Hídlap oldatán az elégett gyerekülésekről készült fotókat." (2008. április 8.) Nem értem, miért van szükséged arra, hogy a megtámadott polgármester amúgy sem könnyű helyzetét eszközként használva a városi közélet megosztottságát tovább erősítsed, ígérem levelemmel ezt az ügyet lezártam, a továbbiakban nem szeretnék hasonló stílusú megnyilvánulásokra válaszolni. Most csak régi ismeretségünkre tekintettel írtam. Kérlek, mielőtt személyemet támadnád, hívjál fel telefonon, hiszen ismered számomat, korábban is megtaláltál, ha segítségemet kérted. Üdvözlettel: Kovács Gábor hídlap 29
