Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-05-03 / 17. szám
helyi história Mozaikok egykorvolt mindennapokból Nemrég jelent meg az Esztergom egykori jegyzőkönyveiből készült kivonatok következő kötete. A szabad királyi városok mindennapjainak legpontosabb tükrei a városi jegyzőkönyvek, Esztergom ilyen jellegű dokumentumait a Komárom-Esztergom Megyei Levéltárban őrzik. Ebből szemezgettünk Tóth Kriszta levéltáros segítségével. E sztergom a török időkben szinte teljesen elpusztult, lakossága elmenekült vagy meghalt, a középkori város épületei romokban hevertek, szőlőskertjeit, szántóit belepte a gyom. A 18. század első évtizedeiben azután a török kiűzése lehetővé tette a város újjáépítését, az élet újraindulását. Ennek a nehéz, de mégis eredményes időszaknak jegyzőkönyvei ránk maradtak, bennük a városi élet minden apró mozzanatáról képet kapunk, így például a régi városházán - ma bíróság - működő vendégfogadóról, amelyet 1715-ben be kellett zárni, mivel „nagyon kevés, sőt semmilyen hasznot nem hoz a városnak, és mivel működése a tűzveszély és az ott kirobbanó botrányok és veszekedések miatt is káros.’’ Hasonló botrány és veszekedés támadt 1717-ben egy másik vendéglátóhelyen, ahol Huszár László megtámadta a zenével mulatozó szűcs- és vargacéh tagjait, és arra kérte őket, hogy fejezzék be a mulatozást. Mivel ezt ők nem akarták teljesíteni, Huszár egy vargát orrba vágott, mondván: „Nemes ember vagyok Eördögh adtak Teremptették, ha két-három vargát meg leölök is, mit gondolok vele.” Boszorkányokról is feljegyeztek eseményeket a jegyzőkönyvek. Szkacsányi János anyósát például egy szolgálólány rajtakapta lopás közben, ezért a lányt megátkozta, aki ezután először vért fejt a tehenekből, majd halálos betegséget kapott. Természetesen nemcsak a botrányok és vádaskodások jellemezték a 18. századi Esztergomot. Minden évben meghatározták a városban árult élelmiszerek árát, 1723-ban a marhahús fontja például négy és fél dénár, a borjúhúsé hat dénár, a malachúsé öt dénár, a disznóhúsé kilenc dénár volt. Szabályozták ekkoriban a halászok működését is, 1725-ben például előírták, hogy „egyetlen halász sem viheti a saját házába a kifogott halat, hanem azt rögtön a plébániatemplom melletti piactérre kell szállítania.” „A halászok nem árulhatják a halat elkobzás és tizenkét forint büntetés terhe mellett nyáron reggel hat óra, ősszel reggel hét óra, télen pedig nyolc óra előtt." Az Esztergomban árult sokféle friss halról is képet kapunk, hiszen ezek árait is meghatározták: „a Menyhal fontja tizenkét dénár, a ponty, tokhal és csuka tíz dénár, a Kóczó, Jász, Márna hét dénár, a többi halfajta pedig öt dénár.” Az egyházi épületek karbantartásáról és építéséről is írnak a jegyzőkönyvek. 1727-ben értesülünk arról, hogy „az ispotályban lévő vakok, sánták és a többi beteg részére, akik nem tudják látogatni a miséket, a város egy kápolnát építtetne, ha ehhez egy megfelelő támogatót találna.” Támogató nem akadt, azonban a büntetéspénzek nagy részét a kápolna építésére tették félre, amely így néhány év múlva el is készülhetett. A várostörténet mellett az esztergomi lakosok és családok történetéről is sok hasznos adat derül ki a jegyzőkönyvekből. A több száz megemlített városlakóról nemcsak a nevét tudjuk meg, de azt is, hogy mikor vették fel a polgárok jegyzékébe, ki hol vásárolt magának házat, hol volt a szőlője, kitől vett fel kölcsönt, hogyan végrendelkezett, sőt, néhány esetben még azt is, honnan költözött a városba. A Pathó, Szűcs, Faichtinger, Köstner, Gruber, Szentgály, Nagyszegi, Heim stb. családok nemcsak a város vezetésében vettek aktívan részt, hanem iparos vagy kereskedő foglalkozásukkal is gyarapították Esztergomot. A város jegyzőkönyveit ma a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltárában őrzik, latin nyelvük és rossz írásképük miatt eddig a kutatók és az érdeklődők csak korlátozottan használhatták őket. Nemrégiben azonban a levéltár elindította a jegyzőkönyvi bejegyzések kivonatainak megjelentetését magyar nyelven, név- és tárgymutatóval ellátva, azért, hogy segítse Esztergom 18. századi történetének megismerését. Tóth Kriszta 22 hídlap