Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-04-26 / 16. szám
helyi história Egy régi tartozás rendezése Azzal talán nem mondok újat, hogy idén ünnepeljük Babits Mihály születésének 125. évfordulóját, arról azonban tán kevesebben tudnak, hogy az a költő, aki a Dal az esztergomi bazilikáról és egyéb esztergomi születésű „(■■■) versekben teremtett öröklétet a Városnak...,, hiába ünnepelt, szeretett, népszerű költő itt Esztergomban, maga a város „viszont a legprózaibb napi szükségletek - út, víz, villany - kielégítésével is adós marad(. E inczinger Ferenc, Babitsék legközelebbi esztergomi barátja (a Takarékpénztár főtisztviselője, a Balassa Társaság alapító tagja, és jeles festő is egyben) emlékező szavai „nyomán képzelhetjük el azt a - nem is egyszeri - jelenetet, amelyben az [...] országos hírű esztergomi strandon a város polgármestere és modern irodalmunk egyik legfőbb vezéralakja fürdődresszre vetkezve tárgyalják meg a nyaralóhoz vezető út dolgát.” * Ezek a tárgyalások azonban akkor meddők maradtak. „Tíz éve várja már, tíz éve hallja minden nyáron az ígéretet, hogy már tervbe van véve a hegyi utak rendbehozatala.”* Babits életében nem került sor rá, annak ellenére sem, hogy 1941-ben egy közgyűlési határozat is született arról, hogy a képviselő-testület Babits Mihályról nevezi el a költő előhegyi kis házához vezető „utat”. De éppen ezért robbant ki a feltehetően régóta lappangó indulat az özvegyből is. Babits Mihályné, Török Sophie kerek-perec kijelentette, hogy az utca „mai állapotában nem viselheti az uram nevét, mert ez adott esetben nem ápolja, hanem sérti a kegyeletet.” * Utána bőbeszédűen, és sértettségét alig leplezve ecsetelte azokat az állapotokat (különös tekintettel az utolsó nyárra, amikor a nagybeteg költő fel és leszállítása az előhegyi házhoz komoly nehézségekbe ütközött), amelyek közt az a város, amelyet Babits nem pusztán jelenlétével, hanem dicsérő, udvarias, szerető megnyilvánulásaival is elkényeztetett, milyen viszonyok közt hagyta élni és dolgozni a büszkén ünnepelt, és magáénak vallott költőt. Jó egy év múlva végre ténylegesen is megmozdult az út ügye: 9000 pengőt szavazott meg a képviselőtestület „az út állandó burkolattal való ellátásához”. Ezután valószínűleg a háború lépett közbe, hogy ez a megkésett, helyénvaló és meglehetősen időszerű gesztus ne válhasson többé puszta gesztusnál: az út pedig maradt olyan, amilyen volt. „Nem út, hanem a természet által szakított közönséges szurdok, amit csak a zivatarok által vájt gödrök és földomlások díszítenek”, írja a felháborodott özvegy korábban már idézett levelében. A cikkben felemlegetett kortörténeti dokumentumok csak töredékek, de egy örömteli alkalom teszi most mégis aktuálissá. Nem tudván a pontos dátumot, de jó hetven éve lehet már, hogy azok a kedélyes beszélgetések elhangoztak az esztergomi strandfürdőben a polgármester és a Nyugat nagy költője között (fürdődresszben...). Annak viszont dokumentálhatóan hatvannyolc éve, hogy megszületett a határozat a Babits Mihály út burkolatának elkészítésére. És íme az utolsó fejezet: 2008-ban örömmel tudósíthatunk arról, hogy hatvannyolc esztendő után, a város mostani vezetése teljesítette Glatz Gyula, korabeli polgármester Babits Mihálynak tett ígéretét: elkészült a Babits Mihály út korszerű burkolata. Az 1942-ben erre a célra felajánlott 9000 pengő (mostani értéke mintegy 9 millió Ft) helyett 21 millió Ft-ért - igaz, ebben benne van a szennyvízcsatomázási program és a közvilágítás korszerűsítése is. Ez a tény nyilvánvalóan elsősorban a jelenleg ott élők (akik az évek során maguk is tettek az út jobb minőségéért) nagy örömére szolgál, valamint hozzájárul egy folyamatosan szépülő városkép kialakulásához; ám a Babits-év kapcsán szimbólum értékéről sem feledkezhetünk meg. Esztergom múlt századi adósságát törlesztette a nagy költőnek, aki ugyan már nem tudja ezt személyesen megköszönni - mint ahogy anno minden bizonnyal megtette volna a maga udvarias, csendes, tisztelettudó módján - de mindaz, amit ránk hagyott, szellemi öröksége, személyes ittlétének felbecsülhetetlen jelentősége máig ható hála minden esztergomi felé. Az emlékév kapcsán a szintén felújításra kerülő előhegyi kis házba felzarándokolni kívánóknak - s reméljük, szép számmal lesznek - tehát elegendő csak a meredek, tüdőpróbáló lankán felballagniuk, az út minősége többé nem okozhat gondot. S aztán onnan, a magasságból szétnézve együtt mondhatják Babitscsal: Rossz föld, de megterem itt legalább a csend virága, nyugtató lótuszom, s odalent kertem az egész táj, hol óriás csiga kétszarvú dómjával e bölcs bazilika. A *-gal jelzett idézetek Nagy falusi Tibor kutatásaiból valók, akinek segítségét ezúton is köszönjük: „Műhelyből - emlékhely”. In.: Horizont, 1988. 3. sz. Várady Eszter Május 7. szerda, 18 óra - PPTE Vitéz János Kar „KÜLÖNÖS HÍRMONDÓ” A XXI. SZÁZADBAN Babits Mihály-emlékest a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Vitéz János Kar (tanítóképző főiskola) dísztermében Szereplők: A költő - hangfelvételről (1936), Császár Angela érdemes művész, GötzAnna Déryné-díjas színművész, Tóth Franciska tanárnő, Babits-kutató, Bánffy György Kossuth-díjas színművész, Kipke Tamás Táncsics Mihály-díjas író, Lator László Kossuth- díjas költő, Oberfrank Pál színművész, Rubold Ödön Jászai Maridíjas színművész, Vörös István József Attila-díjas költő, valamint Pető László orgonaművész, a Monteverdi Kórus (karnagy: Hunyadi Zoltán) és a Strigonium Consort (Régi Zene Együttes) Május 8. csütörtök Babits Mihály Általános Iskola: 25 éves évfordulója Május 23. péntek Vaszary Kolos Kórház „Babits betegségei” - konferencia Május 28. szerda vagy 29. csütörtök Szekszárddal együttműködve : Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Minden Szekszárdiak Találkozójának keretében országos sajtókonferencia hídlap 23
