Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-04-19 / 15. szám
idős nénitől. A tolvajok fényes nappal kopogtattak be a hölgyhöz, azt állítva, hogy rendőrök, és hamis pénzt keresnek, bár egyenruhát nem viseltek, és igazolványt sem mutattak fel. Igaz, ezt a sértett sem kérte tőlük, a 79 éves néni nem gyanakodott, miközben pénzét kereste elő, a tettesek elemelték az asztalra letett karikagyűrűjét, majd elmenekültek a helyszínről. A rendőrség ismételten fokozott elővigyázatosságot kér mindenkitől: a lakásba ne engedjünk be idegeneket, hatósági személytől, a különböző szolgáltatók képviselőitől mindig kérjünk fényképes igazolványt, és minderre hívjuk fel idősebb hozzátartozóink figyelmét is! SEGÍT A SUZUKI Kedden a Magyar Suzuki vezér- igazgatója, Isao Ozawa a Széchenyi téren személyesen adta át Meggyes Tamás polgármesternek egy Suzuki SX4 slusszkulcsát, az autógyár így kíván segítséget nyújtani, azután, hogy a polgár- mester által használt korábbi autót múlt héten ismeretlen elkövetők felgyújtottak. Isao Ozawa és Meggyes Tamás is hangsúlyozta a magyar-japán gyár és a város közötti további kölcsönösen előnyös, baráti együttműködés fontosságát, valamint azt, hogy mindezt nem árnyékolják be a jövőben a múlt hetihez hasonló, mindenkit megdöbbentő események. OLIMPIAI BRONZÉRMESEK AZ „ISTVÁNOSOK" A megnyert megyei döntő után a Szent István Gimnázium Sitku Pál által felkészített Sebák Anna, Sebák Fanni, Hajdú Fanni, Gróf Anikó összetételű csapat az országos elődöntőben, Tatán is kivívta a továbbjutást a dr. Mező Ferenc szellemi diákolimpia versenyen. A diákok olimpiatörténetből több megadott téma alapján mérték össze tudásukat, például a mexikói nyári, vagy a naganoi téli olimpiai magyar és nemzetközi sikerei kapcsán. Az április 5-ei tatai döntőben a két országos elődöntő 4-4 legjobb iskolája jutott be. A finálé tíz fordulója során az istvánosok végig az élmezőnyben álltak, és bár az utolsó előtti forduló megoldása gyengébben sikerült, de a hibátlan utolsónak köszönhetően végül a lányok harmadik helyezést értékel. EGYÜTT A VANDÁLOK ELLEN Esztergom egyik legpatinásabb részén, a Vízivárosban lévő Berényi Zsigomond utcából nem is olyan régen egyszer már ellopták a vízmű telep fölötti hosszú járdaszakaszhoz tartozó korlátot. A pótlásról, javításról nemrég gondoskodott a város, de alig telt el pár nap, a csőkorlátokat újra megrongálta valaki. Sajnos ezúttal nem csak a korlát esett áldozatául a vandáloknak: a tavaly ősszel felújított dzsámi mellett lévő új épülethez tartozó díszkővel kiépített parkolónál egy autós sodort el egy virágtartó edényt. Esztergom- Kertvárosban szintén garázdák randalíroztak: az elmúlt hetekben padokat, közterületek kerítéseit, közlekedési jelzőtáblákat, szemétgyűjtőket rongáltak meg (képünkön), több százezer forint kárt okozva - tájékoztatta lapunkat Pócsföldi József, a városrész képviselője. esztergom hu hhh Gulya István Magyarország-vállalat • • O tven esztendő nem múlik el nyomtalanul, merthogy nem egészen úgy történt, hogy többségében alámerültünk és kibekkeltük, hanem inkább próbáltunk élni a lehetőségeinkkel, és alkalmazkodtunk. Ez nem felmentés, egyszerűen a tények leszögezése. Bár trendi, de tulajdonképpen az idejét túlélt korszellemhez kötődik, hogy érzékeny kis honunk a céges autók országa. Soha nem futott annyi vállalati kocsi, mint most. Sehol más országban nem látni annyi vállalati lógóval dekorált gépjárművet, mint itt. Ha az ember, az átlag, két tüntetés szünetében kitéved a forgalomba, és éppen hörgő múzeumi tankok sem értelmezik újra a sávváltás fogalmát, könnyedén észlelheti, hogy temérdek céges négykerekű suhan az úttesteken. Könnyen előfordulhat, hogy maga is éppen abban ül. Ezek a járgányok a dolguk végeztével a saját szolgálatba állnak, mert az ügyeket intézni kell, a gyereket el kell hozni az óvodából/iskolából stb. Látomás feszít. Vállalkozásba kerül minden honi ingó és stabil. A kölök - mint ingó - iskolai háti pakkja cégtulajdonná válik, díszmatrica (borsodiasan: levonó) hirdeti a cég nevét, mint ahogy a szülők ruháin megjelennek a feliratok és a reklámok, hogy kicsoda kié. Ez némileg hasonlít a rabszolgabilloghoz, de gyakorlatilag megszoktuk már, elviselhetetlen fájdalmat nem okoz. A házunkat - mint fizikailag stabilt, banki értelemben likvidet - hasonlóképpen vállalkozási minták borítanák be, tömbháztartások esetén kérdés csupán, hogy a lakógyűlés vagy a közös képviselő akarata érvényesül, hogy kié legyünk. Végül nyilván a pénztárca határoz: azé, aki többet fizet. Elképzelem azt is, hogy a mai pártos időkben az állampolgár magán hordozná szimpátiája tárgyának kicsinyke zászlaját, ha már kettészakadtunk, ugye, legyen a válás teljes és egyértelmű. Ez a jövőkép fantáziáit, de nem lehetetlen, nem utolsósorban, hogy nemzetünk, ugye, mint az oldott kéve, tetszik érteni: kuszán, romokban, tartás nélkül és így tovább. Igaz - és jogos - lehet a sirám, miszerint fölösleges volt minden csók és könny és szenvedés: sávot váltottunk, nem rendszert. Ha a térképen felülről nézem, a tőlünkjobbra létező országokban a szokás az, hogyha magánautót vásárol az ember, a céges kocsi - bár nem lenézett, de - arra szolgál, hogy a munkahely céljában falja a kilométereket. S a gyárat sem szokás (annyira) lenullázni a termelőeszközeit tekintve, mert utóbb nem lesz megfelelő instrumentum-állomány, amivel elő lehet állítani a megélhetéshez (lásd: fizetés) szükséges produktumokat. Jelen sanyarú helyzetünkben mindez indokolt és érthető, csupán a haladásba vetett hitem ingott meg némiképp. Ha céges, ha saját az autónk, nem ártana momentán elfeledkezni a hátramenet opcióról. Mondhatnám: csak bátorság, elvtársak, előre, rendületlenül! O: 3 *0 3 a, 1 LO N o> 7T| I Ln Qs O' O 3 hídlap 9
