Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-01-19 / 21 (2). szám
közügy Egyértelmű hátránya a rendszernek azonban, hogy mind az egészségügyi szolgáltatók, mind a betegek kiszolgáltatottá válnak profitorientált, szakmai hozzáértéssel nem rendelkező pénzügyi szervezetek számára. Az anyagi érdek nagy valószínűséggel felül fogja írni a diagnózisok által megkövetelt optimális ellátáshoz szükséges kezelések milyenségét és mennyiségét. A végre egy szabad magyar társadalomban elért szabad orvosválasztást legfeljebb szabad biztosítóválasztássá fogja a reform degradálni, ami az orvos-beteg viszonyra és a gyógyulás pszichés faktorára egyaránt rányomja majd negatív bélyegét. Dr. Varga Győző, önkormányzati képviselő (SZDSZ) Előre bocsátandó, hogy a parlament elé került törvénytervezet egy többszörös kompromisz- szummal terhelt változat, ami abból is kiderül, hogy már nem több biztosítóról, hanem csak több pénztárról beszélhetünk/egy pénztárnak kevesebb az önálló döntési lehetősége, mint egy biztosítónak/. A betegek szempontjából előnyt jelenthet, hogy az általuk át nem látható, de az ő „bőrükre" történő egészségügyi beavatkozásokat, azok körülményeit egy profi, külső szervezet /az ő pénztáruk/ fogja ellenőrizni. Lesz mit! Az egyes pénztárak az eddiginél több pénzt nem tudnak adni, de az egészségügyre fordítható összeg hatékonyabb, Ja betegek érdekeit jobban szolgáló felhasználását ki fogják kényszeríteni a szolgáltatóktól. Az egészségügyben dolgozók valamennyien tudják, hogy az ellátórendszerben vannak anyagi és szakmai tartalékok, de ezek kiaknázását az eddigi módszerekkel nem sikerült véghezvinni, mert az egyéni érdekek és a kényelemszeretet a főszereplők egy részét ellenérdekeltté tette. Az egybiztosítós-egypénztáras rendszer évtizedek óta nem tudja uralni a helyzetet, nem tudja biztosítani az egészségügy kiegyensúlyozott finanszírozását. A járulékfizetési rendszer szigorú (és a mainál sokkal igazságosabb) betartatásával, a fölösleges kapacitások leépítésével, ill. átszervezésével (aktív fekvőből krónikus fekvőbe és járóbeteg ellátásba), a gyógyszerforgalmazás és -árszerkezet módosításával az állam alapot teremt arra, hogy az új, menedzserszemléletű egészségpénztárak elsősorban a betegek érdekében, de rövid időn belül az egészségügyi dolgozók javát is szolgálva a magyar egészségügyi ellátást hatékonyabb, minden szereplő számára előnyösebb pályára tereljék. Nincsenek illúzióim, de jobb, ha mindenki belátja, változni és változtatni kell. Dr. Osvai László, az önkormányzat egészségügyi bizottságának elnöke (Fidesz) Mivel nincs elfogadott törvény, nem ismeretesek a végrehajtási utasítások, ezért a feltett kérdésre részletesebb vagy konkrétabb választ nem tudok adni. Előre szeretném bocsátani, hogy véleményem szerint a biztosítási rendszer átalakítása mögött a TB-vagyon megszerzése, magánosítása áll. Ezt a célt természetesen nem lehet zászlóra tűzni, ezért a kormánypárti szlogen: szolidaritás és verseny! Biztos vagyok benne, hogy lesz verseny, de mitől változna meg a tőke természete, mely mindig a minél előbbi megtérülésre, és a minél nagyobb profitra törekszik? Melyik nagy pénzintézet fog keseregni Magyarország sok szempontból katasztrofális népegészségügyi helyzetén, és nem a hasznát fogja előtérbe helyezni? Igen, lesz verseny, melynek azonban legfőbb területe nem a betegellátás javítását érinti majd. A cél a minél nagyobb profit elérése lesz. Ne felejtsük, elméletileg egy egészséges embert nem kell, hogy érdekeljen, hány biztosító van hazájában.(Bár a biztosítási alapcsomag meghatározása alapvető kérdés!) Csakhogy az egészség múló állapot. Ha megbetegszünk, fontossá válik, megoldott-e az ellátásunk a legkorszerűbb módon és a legjobb lehetőségek között. Ahol a fenti „versenyszellem" válik uralkodóvá, ott a szolidaritás szerepe egyre hátrább szorul a prioritások listáján. Az egészségügyben dolgozó orvosoknak és szakdolgozóknak se legyenek illúziói. Az elkeserítő általános állapotukban - egy kisebbséget leszámítva - az erőltetett új törvény nem fog javulást hozni. Január 16-án a fővárosban az Önkormányzati Egészségügyi Napon ezekről, a kérdésekről szólt sok előadás. Egyetlen adatot, szeretnék megosztani az olvasóval. A mai OEP adminsztrációs költsége 1,5 százalékos, a biztosítási versenyben ezt 10-35 százalékra prognosztizálják. A konferencia végső üzenete számomra az volt, hogy megoldást kell találni az egészségügy egyre súlyosbodó válságára, (ne felejtsük el, folyamatosan, évek óta sok száz milliós forráskivonás történik az ágazatból!) de ez a parlament előtt levő törvény alkalmatlan erre. Véleményem szerint a megoldáshoz új, őszinte célmeghatározás, pénz, szakértelem és társadalmi konszenzusra való törekvés szükséges. Nincs sok időnk, mert összeomolhat a rendszer, melynek következményei beláthatatlanok egészségesekre és betegekre nézve egyaránt. hídlap 13
