Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)

2008-01-19 / 21 (2). szám

közügy Egyértelmű hátránya a rendszernek azonban, hogy mind az egészségügyi szolgáltatók, mind a betegek kiszolgáltatottá válnak profitorientált, szakmai hozzáértéssel nem rendelkező pénzügyi szervezetek számára. Az anyagi érdek nagy valószí­nűséggel felül fogja írni a diagnózisok által megkövetelt opti­mális ellátáshoz szükséges kezelések milyenségét és mennyi­ségét. A végre egy szabad magyar társadalomban elért sza­bad orvosválasztást legfeljebb szabad biztosítóválasztássá fogja a reform degradálni, ami az orvos-beteg viszonyra és a gyógyulás pszichés faktorára egyaránt rányomja majd nega­tív bélyegét. Dr. Varga Győző, önkormányzati képviselő (SZDSZ) Előre bocsátandó, hogy a parlament elé került törvénytervezet egy többszörös kompromisz- szummal terhelt változat, ami abból is kiderül, hogy már nem több biztosítóról, hanem csak több pénztárról beszélhetünk/egy pénztárnak kevesebb az önálló döntési lehetősége, mint egy biztosítónak/. A betegek szempontjából előnyt jelenthet, hogy az általuk át nem látható, de az ő „bőrükre" történő egészségügyi beavatko­zásokat, azok körülményeit egy profi, külső szervezet /az ő pénz­táruk/ fogja ellenőrizni. Lesz mit! Az egyes pénztárak az eddiginél több pénzt nem tudnak adni, de az egészségügyre fordítható összeg hatékonyabb, J­a betegek érdekeit jobban szolgáló felhasználását ki fogják kényszeríteni a szolgáltatóktól. Az egészségügyben dolgozók valamennyien tudják, hogy az ellátórendszerben vannak anyagi és szakmai tartalékok, de ezek kiaknázását az eddigi módszerekkel nem sikerült véghezvin­ni, mert az egyéni érdekek és a kényelemszeretet a főszereplők egy részét ellenérdekeltté tette. Az egybiztosítós-egypénztáras rendszer évtizedek óta nem tudja uralni a helyzetet, nem tudja biztosítani az egészségügy kiegyensúlyozott finanszírozását. A járulékfizetési rendszer szigorú (és a mainál sokkal igazsá­gosabb) betartatásával, a fölösleges kapacitások leépítésével, ill. átszervezésével (aktív fekvőből krónikus fekvőbe és járóbeteg ellátásba), a gyógyszerforgalmazás és -árszerkezet módosításá­val az állam alapot teremt arra, hogy az új, menedzserszemléletű egészségpénztárak elsősorban a betegek érdekében, de rövid időn belül az egészségügyi dolgozók javát is szolgálva a magyar egészségügyi ellátást hatékonyabb, minden szereplő számá­ra előnyösebb pályára tereljék. Nincsenek illúzióim, de jobb, ha mindenki belátja, változni és változtatni kell. Dr. Osvai László, az önkormányzat egészségügyi bizottságának elnöke (Fidesz) Mivel nincs elfogadott törvény, nem ismere­tesek a végrehajtási utasítások, ezért a feltett kérdésre részletesebb vagy konkrétabb választ nem tudok adni. Előre szeretném bocsátani, hogy vélemé­nyem szerint a biztosítási rendszer átalakítása mögött a TB-vagyon megszerzése, magánosí­tása áll. Ezt a célt természetesen nem lehet zászlóra tűzni, ezért a kormánypárti szlogen: szolidaritás és verseny! Biztos vagyok benne, hogy lesz verseny, de mitől változna meg a tőke természete, mely mindig a minél előbbi megtérülésre, és a mi­nél nagyobb profitra törekszik? Melyik nagy pénzintézet fog kese­regni Magyarország sok szempontból katasztrofális népegészség­ügyi helyzetén, és nem a hasznát fogja előtérbe helyezni? Igen, lesz verseny, melynek azonban legfőbb területe nem a betegellátás ja­vítását érinti majd. A cél a minél nagyobb profit elérése lesz. Ne felejtsük, elméletileg egy egészséges embert nem kell, hogy érdekeljen, hány biztosító van hazájában.(Bár a biztosítási alapcso­mag meghatározása alapvető kérdés!) Csakhogy az egészség múló állapot. Ha megbetegszünk, fontossá válik, megoldott-e az ellátá­sunk a legkorszerűbb módon és a legjobb lehetőségek között. Ahol a fenti „versenyszellem" válik uralkodóvá, ott a szolidaritás szerepe egyre hátrább szorul a prioritások listáján. Az egészségügyben dol­gozó orvosoknak és szakdolgozóknak se legyenek illúziói. Az el­keserítő általános állapotukban - egy kisebbséget leszámítva - az erőltetett új törvény nem fog javulást hozni. Január 16-án a főváros­ban az Önkormányzati Egészségügyi Napon ezekről, a kérdésekről szólt sok előadás. Egyetlen adatot, szeretnék megosztani az olva­sóval. A mai OEP adminsztrációs költsége 1,5 százalékos, a biztosí­tási versenyben ezt 10-35 százalékra prognosztizálják. A konferen­cia végső üzenete számomra az volt, hogy megoldást kell találni az egészségügy egyre súlyosbodó válságára, (ne felejtsük el, folyama­tosan, évek óta sok száz milliós forráskivonás történik az ágazatból!) de ez a parlament előtt levő törvény alkalmatlan erre. Véleményem szerint a megoldáshoz új, őszinte célmeghatározás, pénz, szakérte­lem és társadalmi konszenzusra való törekvés szükséges. Nincs sok időnk, mert összeomolhat a rendszer, melynek kö­vetkezményei beláthatatlanok egészségesekre és betegekre nézve egyaránt. hídlap 13

Next

/
Thumbnails
Contents