Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-04-05 / 13. szám
életmód A masszázs ősi hatalma A masszázs az emberek egyik legősibb öngyógyító módszere, titka pedig az idegek és az energiapályák hálózatában rejlik. A nyugati orvostudomány a kötőszöveti bőrrreceptorok stimulálá- sával, a keleti orvoslás ezzel szemben a meridiánok, s ezáltal bizonyos szervek energiablokkjainak feloldásával ösztönzi a testet a megújulásra. A masszázsok kialakulása egyidős az emberiséggel, hiszen a sajgó, elzsibbadt testrészeink fájdalmát ösztönös nyomkodással, dörzsöléssel, simogatással próbáljuk enyhíteni már több ezer éve. Ősi gyökerek Papirusztekercsek, feliratok és festmények is tanúsítják, hogy az ókori egyiptomiak a betegségek és sebek gyógyítására alkalmazták a masszást, melynek első leírását egy ie. 2700 táján keletkezett papiruszon találhatjuk:„A reggeli ébredés után, amikor a vér lassan áramlik, és az ember ki van pihenve, a tenyérrel való simogatással elhárítható a megfázás, a szervek rugalmasak maradnak, és a bajok megelőzhetők.'' A kínaik első feljegyzése Kon Fu-tól származik, szintén ie. 2700-ból. A leírás alapján a masszázst orvospapok végezték, és a test aktív és passzív tornájával kombinálták. Innen ered az akup- resszúra - az ujjnyomásos pontmasszázs- tudománya is, ami valójában az akupunktúra egyszerűsített változata. Indiában is régi hagyománya van a masszázsnak, egészség- ügyi, valamint rituális célból egyaránt végezték, és az Ajurvéda szerinti gyógykezelés elmaradhatatlan részét képezte. Az indiaiak előbb gyógyfüveket, illatos növényi kivonatokat és olajokat dörzsöltek a bőrbe, majd a test lágy részeit simogatták, nyomkodták vagy gyúrták. A masszázsnak itt előírt menete volt, az arcon kezdték, a törzsön folytatták, és a végtagokkal fejezték be. Az ősi Kelet népei, az asszírok, a babilóniaiak, a médek és a perzsák szintén gyógykezelésként alkalmazták a masszázst, és főleg a sebesült katonák gyógyítására haszálták ezt a tudományt. írásos nyomo k a múltból Hippokratész, az ókor legnagyobb orvosa az Officina Medici című munkájában már foglalkozik a masszázs témakörével, egy másik tudós, Galenaus, Tripsiscímű művében pedig javallatokat és utasításokat is leírt a masszázs fogásaival kapcsolatban. Ő a módszereket erősségük szerint három csoportba osztotta, és a következőket írta:„Javaslom a kezek simogató és körkörös mozgásának sokféle végzését, hogy lehetőleg minden izomrost mindenféle irányban elmozduljon". Ezenkívül a gladiátorok küzdelem előtti és utáni masszázsát is lejegyezte:„Megkenik őket olajjal, és addig dörzsölik testüket, amíg az vörös nem lesz". A görög származású Aszklepiosz orvos volt a római Julianus császár udvarában, és sportolók, gladiátorok masszírozásával foglalkozott. Máig érvényes feljegyzéseit enciklopédikus munkájában foglalta össze. Érdekésség, hogy Plinius római történetíró olyan nagyra becsülte masszőrét és annyira hálás volt neki, hogy megkérte a római császárt, részesítse a legnagyobb kegyben, s adja meg neki a római polgárjogot. A masszázskultúra ezekben az időkben élte virágkorát, hisz a fürdőházak megszületésével még nagyobb teret hódított a frissítő és gyógyító kezeléseknek. Avicenna arab orvos az első évezred végén, az Orvosi Törvények Könyvében részletesen ismerteti többek között a masszázs A hétköznapok masszázsa Sok helyen a világban a masszázs a napi rutin részévé vált. Thaiföldön az emberek akár napjában többször is meg- masszíroztatják magukat barátokkal, családtagokkal vagy akár munka közben is. A nyugati világban, a felgyorsult mindennapokban a legtöbb ember csak akkor gondol masszázsra, amikor feszültnek, berozsdásodottnak érzi magát. Örömteli dolog, hogy ma már mindannyiunk közelében könnyedén elérhetőek az ilyen jellegű kezelések. Indokolt esetben évente két alkalommal 15 gyógykezelésből álló kúrát a társadalombiztosítás által finanszírozott formában is igénybe vehetünk, melyet reumatológus írhat fel számunkra. 24 hídlap
