Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)

2008-04-05 / 13. szám

Esztergom felfedezése, avagy a hely története Évszázados plébánia a belvárosban Talán nem véletlen, hogy Esztergom egyik legmozgalmasabb életet élő római katolikus közösségének temploma, az aktivitással párhuzamo­san bőséges építészeti és képzőművészeti tárházzal bír. A Szent Péter és Pál-templom nem csak külső kialakításában, de belső terének gaz­dag díszítésében és mívességében is ragyog a szemlélő előtt. írásun­kat - miként tettük ezt már többször is - Prokoppné Stengi Marianna helytörténeti kiskönyve, a Műemléki séta című kiadvány segítségével készítettük. A Belvárosi plébánia története azért is lényeges a város nagy legendáriumában, mert ez volt az a hely, ahol elsőként emel­tek templomot a török utáni újjáépítéskor. Az építkezés 1695- ben kezdődött és négy éven át tartott. Az eredeti verziónál csak a szentélynél volt boltív és a torony teljes egészében fából készült, a templom első plébánosa Malonyai Pál volt. A templomhoz tartozott egy temető, ezt 1723-ban kerítet­ték körül, és ekkor állították a kerítésfalba Nepomuki Szent János ma is látható barokk kőszobrát. A vértanú papi ruhá­ban, puttókkal (azaz meztelen, pufók gyermekalakokkal) tar­tott felhőkön állva öleli magához a feszületet. A plébánia históriája 1757-ben vett új fordulatot, amikor Grassal- kovics Antal ajánlata alapján a város az építmény teljes át­alakítását tervezte el, mond­ván, a templom túl kicsi. Esztergom Oratsek Ignác budai építőmestert bízta meg a tervezéssel és a kivi­telezéssel, amelyl762-ben fejeződött be. Több mint tizenöt év múlva a belső berendezést is újrakom­ponálták - 1778-tól két évig itt dolgozott Jelinek Ferenc, aki a szentélyt festette ki -, a mellékoltárokat pedigl885-ben restaurálták, ennek során a Mária-oltár szobrát újjal cserélték fel, majd 1937-ben tették a ma is látható gipszszobrot az üvegszekrénybe. Még ugyan­ebben az évben, a Szent István halála jubileumi év al­kalmából az egész templombelsőt kifestették. Ebből a munkából mára két kép maradt, az egyik meny- nyezetképen Szent Miklós, a hajósok védőszentjé­nek életéből vette a jelenetet Takács József festő, a másik freskón Szent Lőrinc diakónus vértanúságát láthatjuk. A Prokopp János által tervezett torony, mely a plébániának otthont adó Poór Antal tér fölé emelkedik, annak különlegesen meghitt hangulatát adja meg. A két névadóval, Szent Péterrel és Szent Pállal már az épület bejáratánál találkozunk, az apos­tolok dombormű alakjai úgynevezett „rokokó keret­ben” láthatók a templom kétszárnyú tölgyfa kapuza­tán. A főoltár freskójához jól illeszkedik Kiss György fehér márvány oltárkompozíciója, melyen négy magyar szent szobra áll a tabernákulum két oldalán: Szent István, Szent Lász­ló, Szent Erzsébet és Szent Margit alakja. A Belvárosi plébániatemplomban 1979-ben az úgynevezett szembemiséző kőoltárt, 1987-ben pedig az építmény alján lévő altemplomot állították helyre. Legutóbb a tavaly kezdődött si­saktorony rekonstrukciójára került sor, ekkor a templom tete­jének teljes faszerkezetét kicserélték, miként a toronyórát is. A Belvárosi plébánia, a hívek és a város önzetlen és nagyvo­nalú anyagi támogatásával, azok teljes megelégedésére szépült meg, így hirdetve az Isten dicsőségét és a Meg­váltóban való teljes reménységet. P.Z. 20 hídlap

Next

/
Thumbnails
Contents