Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-03-22 / 11. szám
# 1 Richter Gedeon 1 Csarnokavató Tokodon Sportolókat díjazott az önkormányzat Felavatták Tokod új tornacsarnokát vasárnap, az ünnepségen a sportlétesítmény átadása mellett elismerésben részesítették a legkiválóbb tokodi sportolókat, illetve a csarnok építőit, kivitelezőit. Pánczél Mihály polgármester szerint a településen megteremtették a feltételeket a szellem, a lélek és a test művelésére. A tornacsarnok ötlete három éve merült fel, az akkori sportminisztériumnál pályázott a település a megépítésre. Tokod meg is nyerte a lehetőséget, amely értelmében lízingelte volna a tornacsarnokot. Pánczél Mihály szerint azonban a feltételek nem voltak olyan előnyösek, mivel az építés és működtetés nagyon költségesnek bizonyult ebben a formában. „A lízingdíj olyan magas lett volna, hogy inkább vállaltuk azt, megépítjük önerőből, amihez 200 millió forintos hitelt vett fel a nagyközség teljesen függetlenül a pályázattól. A húsz évre felvett hitelhez állami kamattámogatást kaptunk, így a piaci kamatok alatt törleszthetünk. Az éves törlesztő részlet jelenleg a költségvetésünk 3%-a, amely még elviselhető teher, és nem vezet a jövő feléléséhez” - tért ki a részletekre a polgármester. Tavaly áprilisban kezdődött meg az építkezés, decemberre pedig állt is a csarnok, de az utolsó simítások még hátravoltak, így a március 15-ei megemlékezésekhez kapcsolódóan vasárnap avatták fel Tokod új sportlétesítményét. „Összesen 4400 fő lakik három településrészen Tokodon, így már egy ideje szükség volt tornacsarnokra. Annál is inkább, mivel több tehetséges sportoló él itt, sikeres birkózók, mint a válogatott Korpási Bálint, aki akár még az olimpiára is kijuthat” folytatta Pánczél Mihály. A tehetségeket az avatóünnepségen is kitüntették, tizenegy fiatal, három birkózó, három labdarúgó, két teniszező, egy atléta és két küzdősportos kapott önkormányzati elismerést, olyan ismert, egykori sportolóktól, mint Pólyák Imre, az évszázad birkózója, olimpiai és világbajnok, Sike András birkózó, olimpiai bajnok, vagy Monostori Tivadar, kilencszeres válogatott labdarúgó, aki Tokodon is élt és oktatott testnevelést. Ezenkívül heten kaptak Tokodért Emlékérmet a csarnoktervező, projektvezető, kivitelező szakemberei közül a polgármesterrel együtt. A jutalmazást megelőzte Pánczél Mihály ünnepi beszéde, melyben a nagyközség vezetője megköszönte a tervezők, építők, kivitelezők munkáját, és hangsúlyozta: j nem szabad a problémáktól megijedni, meghátrálni, mert „nem azért nem merünk, mert nehéz, hanem azért nehéz, mert nem merünk”. Végül hozzáfűzte, hogy egy falu fejlődését elsősorban lakóinak tehetsége, szorgalma, kitartása és összefogása határozza meg. Pánczél Mihály szerint rengeteg kisebb település van nehéz helyzetben, de Tokod viszonylag szerencsésebb, köszönhetően, hogy a községben a bányák bezárása után gyorsabban ment végbe a szerkezet- váltás, az iparosodás, amely közel ezer embernek nyújt már munkát. A polgármester azonban hozzátette, azért nagyon meg kell küzdeni a mindennapokért, mindig akadnak problémák, de a településen működő civil szerveződésekkel együttműködve előbb-utóbb mindenre találnak megoldást. (x) Gulya István Kölnivizet a kopaszra A legfontosabb keresztény ünnephez számos néphagyomány kapcsolódik. Urbánus neveltetést kapott szittya magyar lévén most mégsem a folklór tradícióit citálom elő, hanem a városokban gyakorolt szokásokat, úgymint: büdöskölnizés, ezresezés és detoxikálás. A zsenge gyermekiélek eme ünnep alkalmával tapasztalhatta meg a merkantilista szemlélet előnyeit. A környék kis-hímivarsejtjei (a legényes polgári körök előfutárai) már tejbegrízes korukban tudták, érdemes koptatni a konfekciócipőt az aszfalton, mert busás a jutalom. Egy-két ostoba rigmusért már a hetvenes évek végén sem pusztán maszatoló festékkel sorozatgyártott tojás volt az ellenár. Hullottak a tízes és a húszas bankók, csörrenteka jó magyar forintok és fillérek (merthogy utóbbi pléhdarabkák is számítottak, ne feledjük, akkor a fagylalt jegyzett középárfolyama két forintot kóstált). A városokban mind a mai napig az ótvaros kölnivíz a divatos. Elsősorban azért, mert árbeli versenyképessége überelhetetlen, mennél büdösebb, annál olcsóbb, és ilyenkor látni a faluról elszármazott asszonyságok ijedt szemében, hogy visszasírnák a klasszikus népszokást, amikor az apák és fiák tiszta és autentikus kút- vízzel zúdították nyakon a leányokat. Késő bánat, az urbanizáció terhét viselni kell, ha még a globalizációét nem is, hiszen ma viszonylag kevesen akadnak Mátészalkán, akik Chanel No. 5-össel locsolkodnak. A büdöskölnizés mellett továbbél, virágzik a locsol- kodásnak álcázott spontán önbíráskodás, aminek végén, de egyre inkább elkerülése érdekében szokott történni az ezresezés, amikor a mobiltelefonos kisgyermek kap egy kékbankót, hogy fusson feltölteni a díjcsomagját, de mindenképpen tűnjön a vérbe, pacsulijával totyogjon inkább Biri mamához, az úgyis be van már savanyodva, és a százezres protéziséhez veri a garast. A húsvéthétfő egyik elmaradhatatlan városi szokása a detoxikálás, amit kizárólag a locsolkodó legények végeznek. A büdöskölnizés és az ezresezés során ásványi anyagokban gazdag ipari italokat (tablettás bor, kannás pálinka) fogyasztanak, megkímélendő a háziakat az akut vegyi mérgezéstől. A szadista nőrokonok a család férfitagjait keresztbe itatják, például a nőtestvérek egymás urait nyeltetik üveges szemű állapotig. Ennek az a következménye, hogy felgerjedt hímek egy fekve-hányóban végzik, ahol a pultnál minőségi likőröket (például: kevertet) követelnek, és a maradék kölnivíz laza mozdulatokkal történő szétlocsolása közben megkérik a százötven kilós és ugyanennyi centis csapos asszonyság kezét, aki erre rendre kislányosan elpirul, és rezgő tokával kacag, majd kihívja a mentőket, mivel a kérő időközben valamelyik asztal alá zuhant. Ehhez a szokáshoz tartozik, hogy a feleségeket minderről később tájékoztatják, a csapos-nős affér megemlítése nélkül. Ilyenkor következik aztán egy régi és az asszonyok körében fölötte kedvelt népszokás, a sod- rófázás, aminek nem megvetendő mellékhatása, hogy javítja a vérkeringést, és nyolc napon túl gyógyul. cn N O' 3 Qn 1 O: N I. Qv O' O o hídlap 13
