Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)

2008-03-22 / 11. szám

címlapon Húsvét - a legnagyobb keresztény ünnep A feltámadás örömhíre elsőként az egyetemes egy­ház tagjainak szól. Következő összeállításunkban - híven az ökumenikusság eszményéhez - az Eszter­gomban működő négy történelmi egyház, a római katolikus, a görög katolikus, az evangélikus és a re­formátus eklézsia áhítatát adjuk közre. Michels Antal, a Belvárosi templom plébánosa Van remény! Gyakran kérdezzük egymást, hogy vagy?! Egyszerűen vá­laszoljuk, jól. Részletesebben?! Nem jól! Sokakban a kese­rűség ilyenkor kifakad: „Nehéz az élet, csak ki kell bírni!” Honnan vehet az ember derűt? Honnan vehet bármi ki­tartást? Ki az, aki reményt ad? Korunk kihívásával kerülünk szembe, amikor embe­ri módon próbálunk választ adni erre. Egy pohár sör vagy egy pár virsli nem oldja fel az ember egzisztenciá­lis feszültségét, ami valóban szétrobbantja családjainkat, közösségeinket. Az elmúlt héten miskolci fiatalok missziós színdarab­ját láttam, templomunkban pedig fiatalok egy csoportja taizei passiójátékot adott elő, majd pénteken a Jó Pásztor közösség „gitáros” keresztútját járhattam. Ki az, aki reményt ad? Az Isten, aki kinyilatkoztatta önmagát. Merünk-e Krisztusra tekinteni, vagy elfordítjuk arcunkat? .... „ ___’ É n vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, mégha meghal is, élni fog. (Jn 11,25) Jézus valóban élet. A legteljesebben vett élet, amely nem­csak e világra szorítkozik, hanem az odaát! létre is. Reményt adni, annyit jelent, mint jövőt felrajzolni. Isten Jézus Krisztusban új és örök életet adott, ben­ne a feltámadás hitével, reményével ajándékozott meg bennünket. Ferenczy Andrea evangélikus lelkész Jézus az Úr! Ünnepelünk. Feltámadt az Emberfia! A hit képes fel­fogni ennek az élet megújulásának idejére eső tavaszi napnak a tartalmát. Tudnunk kell, húsvétkor nem új csodát méltatunk. Minden nap hálát adunk azért, hogy Krisztus a Megváltónk lett. Naponta húsvét titkából élünk, és ez ad reményt mindenkor. Nem megérdemelt ajándékunk, hanem Isten, szeretete, hogy legyőzte Fia a bűneink miatt minket folyton hajójába fonó Sátánt. Húsvétkor halljuk Pál leveléből, „Ámde Krisztus feltá­madt J Örvendezünk a hírnek, szívünk boldog remény­séggel telik meg. Többé nem uralkodhat rajtunk a Go­nosz. Igaz, bűneink miatt áll a kereszt, van büntetés, nem kímél a szenvedés, van halál, amihez minden nap közelebb kerülünk. Beárnyékolt életünkben azonban már látjuk, Isten felénk dobta a mentőövet. Fényesen ragyog a cél, meglátjuk Urunkat, és nem szűnő hallelu- jával az angyalokkal együtt dicsérjük majd Őt. Elvégre az ember Isten teremtménye, dicsőségének munkálásá- ért adatott. Egy korai szokás szerint húsvét hajnalán az emberek ki­mennek a patakhoz, és a vízben megmossák szemüket. Tisztán láthatunk húsvétkor. Jézus az Úr! Ágoston Csaba református lelkész Péter így szólt hozzá: „Az én lábamat nem mosod meg soha.” Jézus így válaszolt neki: „Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám." Jn. 13,8 János evangéliuma 13. részében arról hallunk, hogy Jé­zus az utolsó vacsorán jelképesen megmosta tanítványai­nak a lábát. Azt fejezi ki ezzel: hogy ebben a világban jár­va elkerülhetetlen, hogy tisztátalanná ne legyünk. Mert lehet, hogy megpróbáljuk az utakat tisztán tartani, de a lelkünk, a bensőnk akkor is beszennyeződik. Valahol a lé­nyünkből is fakad: „Vétekben fogantattam, bűnben melen­getett engem az anyám." De Jézus meg tudja tisztítani a ta­nítványok lábát. Egészen tiszta lesz, akit Ő megmosott, akinek bűnét elfedezte. Jézus azért jött, hogy vérének ál­dott fürdőjében megtisztítson minden bűntől, minden gonoszságtól. Abban a vérben, mely nagypénteken onta- tott ki a mi bűneink miatt a Golgotán, hogy halála árán életünk legyen. Adjon az Úristen húsvéti örvendezést, hogy Isten ke­gyelméből, megtisztulva járjunk életünk útján, és élő re­ménység legyen szívünkben a feltámadásról, az örök élet- § ről, és húsvét csodájáról. Dr. Cselényi István Gábor esztergomi paróchus Húsvét és húsvétok Ezúttal is egyik versem gondolataival szeretnék kegye­lemteljes ünnepet kívánni a kedves Olvasóknak. A görög egyház húsvétot a pászka ünnepének nevezi. A pászka pedig átlépést jelent. Nos, mielőtt Jézus Krisztus hús- vétja elérkezett, húsvétoknak már egész sora zajlott le: az élet, az értelem megjelenése, az ószövetségi szaba­dulás, végül Krisztus feltámadása. A húsvétoknak ez a sora készíti elő azt a végső, nagy pászkát, átmenetet, át­lépést, húsvétot, amikor a világ végén Krisztusunk átvi­szi az emberiséget a feltámadás, a megdicsőülés, az át- istenülés világába. Húsvéti ikon Akárcsak a mag, mely áttör a föld kövén, vagy az értelem, mely átsüt a sejteken, vagy a nép, amely átkelt ama tengeren, áttörsz a lét legbelső börtönén: magunkba-zártságunk falán. Tárul az ajtó, nyílik a tenger, látás szikrája fut át a világnyi testen, a Múlt kőburka reped már, enged, kiútat tör, búvik elő az élet, kézen fogva hozod ki a fényre az Embert.

Next

/
Thumbnails
Contents