Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-02-23 / 7. szám
címlapon Nem csak a vizitdíj és a kórházi napidíj osztja meg a szakmát, a politikát és a társadalom egészét, várhatóan érvek és ellenérvek kereszttüzébe kerül Sólyom László köztársasági elnök által hétfőn aláírt, az egészségbiztosítási pénztárakról szóló, február 11-én újratárgyalás után elfogadott törvény. A jogszabályt még 2007. december 17-én hagyta jóvá az Országgyűlés első formájában. Az államfő 2007. december 27-én, kifogásait részletesen kifejtve nem írta alá a törvényt, hanem megfontolásra visszaküldte, az Országgyűlés újratárgyalta, és az ismételt elfogadás előtt egyes rendelkezéseit módosította. Ezek a változások a köztársasági elnök aggályait csak kis részben érintették. Sólyom László decemberben megfogalmazott ellenvetései mind a jogszabály meghozásának módját, mind tartalmát illetően továbbra is fennállnak, azonban az Alkotmány szerint köteles a törvényt aláírni és kihirdetni. Az államfő abban bízik, hogy kifogásait a kormány az új egészségpénztári rendszer bevezetéséig hátralévő egy év alatt figyelembe veszi. költségvetési tétel. Ha az lenne, akkor nem lehetne népszavazást tartani, tehát ez mindenképpen kieső jövedelmet jelent a praxisok, a járóbeteg-ellátás és a fekvőbeteg-ellátás vonatkozásában. Hasonlóan vélekedik a kisebbik kormánypárt „szakmabeli”, esztergomi tagja, Varga Győző is, aki a népszavazásra bocsátott kérdéssel kapcsolatban leszögezte: „Nem, nem értek egyet, és határozott nemmel fogok szavazni” Az SZDSZ-es önkormányzati képviselő válaszában kifejtette: „A vizitdíj nagyobbrészt szimbólum, jelképes önrész, kisebb részt eszköz. Jelképe annak az érett felnőttekre jellemző mentalitásnak, hogy az általunk igénybevett közszolgáltatásokért részben nekünk is fizetnünk kell. Jelképe annak, hogy tudomásul vesszük, nincsen ingyenebéd. A vizitdíj egy szimbolikus szelete az elkerülhetetlen egészségügyi reformnak, amely költséghatékonnyá, méltányosabbá teszi az orvosi ellátást. A vizitdíj eszköz az indokolatlanul magas orvos-beteg találkozások szabályozásában, a háziorvosok jövedelmének, fejlesztésre fordítható pénzeszközeinek érdemleges növelésében, a sokak szemét csípő hálapénzrendszer bomlasztásában. A vizitdíj eszköz, amely szolgálja a hatékonyabb egészségügyi ellátást, és hangsúlyozza a betegek egyéni felelősségvállalását. A vizitdíj szemlélet- formáló eszköz, amelyet az Európai Unió 17 országában bevezettek már, utoljára Csehországban” - fogalmazott Varga Győző. Esztergomi képviselőtársa, a vizitdíjat, a felmerülő kérdéseket, problémákat orvosként szintén „testközelből” ismerő Jónás László (MDF) az érvek és ellenérvek vázolása mellett egyértelműen a választópolgárokra bízza a döntés meghozatalát. Mint fogalmazott: a vizitdíj bevezetésének legnagyobb hibája a társadalmi vita, a részletes magyarázat hiánya volt a bevezetése előtt. Mindig nehéz megértetni az emberekkel, ha valamiért fizetniük kell, és nem közvetlenül látják annak előnyét. A vizitdíjat egyéves próbára kellett volna bocsátani valamely, jól körülhatárolt orvosszakmai területen. Aztán előnyeit, hátrányait megbeszélve, a vadhajtásokat lenyesegetve dönteni annak bevezetéséről. A polgároknak érezniük kellett volna, hogy részesei ennek az előremutató, szükséges döntésnek - mondta Jónás László, az MDF esztergomi szervezetének elnöke. „Most, egyéves vizitdíjfizetés után, a szakellátásban dolgozó orvosként elmondhatom, hogy a vizitdíj bevezetésének előnyei messze felülmúlják annak hátrányait. Fájdalmas, de tudomásul kell vennünk, hogy tb. befizetéseink nem fedezik betegellátásunk költségeit. Mindnyájan tudjuk, hogy jelen formájában az egészségügyi ellátás veszteséges. El lehet gondolkozni miért, de most ez a helyzet. Gyógyulnunk viszont kell, mondom potenciális páciensként, gyógyítani muszáj, mondom orvosként. Minden csepp, ami az üres pohárba érkezik életmentő lehet. Ma a vizitdíj ilyen” - mondta az orvos politikus. Az MDF-es városatya hozzátette, a vizitdíj „egészségügyi kisvállalkozások százait mentette meg a csődtől. Kórházak tucatjainak nyújt csekély, de azonnali segítséget, a háziorvosi praxisok jövedelmének elengedhetetlen részévé vált. A betegek elfogadták, tudomásul vették, ha nem is szeretik, de belátják szükségességét. Hiszen ki szeret fizetni?” - teszi fel á kérdést Jónás László. A képviselő hozzátette: a vizitdíj valóban csökkentette az indokolatlan megjelenések számát. Az összeg csekélysége a társadalom elsöprő többségében nem okoz - valódi szükség esetén - távolmaradást az ellátástól, ugyanakkor „akiknél a 300 Ft valóban probléma, ott mindenképp segíteni kell a szociális ellátáson keresztül". 6 hídlap
