Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-01-12 / 20 (1). szám
helyi história Esztergom felfedezése, avagy a hely története Evangélikus templom a belvárosban Pöltl Zoltán Idén is folytatódik helytörténeti sorozatunk, amelyben Esztergom számtalan emlékét szeretnénk az olvasók elé tárni. A település históriájában különösen nagy szerep jut a templomoknak, hiszen a várost többtucatnyi egyházi épület ékesíti, élükön a Bazilikával, vagy éppen sorozatunk e heti főszereplőjével, az evangélikus, vagy más néven lutheránus templommal, amelynek alapterülete szinte pontosan megegyezik a székesegyház oltárképének területével. A protestáns egyház helyi közösségének eme kicsiny otthona, a gyülekezet korábbi lelkészének, Molnár Gyulának köszönhetően kerül most bemutatásra. Az ő átfogó tartalommal bíró könyvének egyes részletei alapján tárjuk a Hídlap olvasói elé a Simor János utcában, a buszpályaudvarnál fekvő evangélikus templom történetét. Esztergomban 1924. augusztus 3-án tartották az első evangélikus istentisztelet, 1925. november 15-én pedig megÍ alakult az esztergomi ágostai hitvallású evangélikus egyházközség. A templom építéséhez szükséges pénzalapról a fent említett egyházközség 1928-as közgyűlésének jegyzőkönyvében már olvashatunk, de püspöki körlevél is segítette azokat a lelkészeket, akik az esztergomi evangélikus templom építésére szánt adományokat egybegyűjtötték. Egyfajta epizodikus mellékszál Molnár Gyula könyvéből idézve: „A gyülekezet megbízásából Illés Sándor másodfelügyelő a városi képviselő-testületi gyűlésen azzal a kéréssel fordult a városhoz, hogy evangélikus templom építésének^ céljára a városnak lenne-e lehetősége telket ajánlani? Az érseki helynök a kérést azonnal a leghatározottabban elutasította. A katolikus egyház elleni provokációnak minősítette újabb protestáns templom építését. A polgármester úgy nyilatkozott, hogy a városnak, - sajnos - templom építésére alkalmas telke nincsen. (...) Nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy a várostól támogatást nem remélhetünk. Az is bizonyossá vált számunkra, hogy az Aulában nem jó szemmel nézik templomot építő törekvésünket. Ennek tudatában dolgoztunk ezután. Nagyon szűk körben, nagyon bizalmas megbeszélésen úgy határoztunk, hogy megfeEvangélikusok Esztergomban Az érseki levéltárban található meg az első olyan irat, mely arról tanúskodik, hogy Esztergomban már a reformáció idején megjelentek Luther Márton tanításai. A dokumentum szerint egy Kevendi Székely János nevű kanonok, aki a szent-tamási prépostság plébánosa volt,„1525-ben elvesztette hitét és címét". A történet hátterében az áll, hogy a kanonok a templomban hirdette Luther iratait és a német földön történt egyházi változásokat. A vallásszabadság, mint a hit feltételek nélküli gyakorlásának alapjoga, az 1848-ban hozott törvény óta él: városunk szinte „élő egyenesben"értesült a pozsonyi országgyűlésen hozott döntésekről, amikor a bécsi hajóval Pestre tartó ifjúság 1848. március 14-én Esztergomban hirdette ki az új törvényeket. Kevesen tudják, hogy Kossuth Lajos, a szabadság- harc vezető egyénisége és Petőfi Sándor, a forradalom igaz szívű költője is az evangélikus egyház hűséges tagja volt. Történelmi emlékek igazolják, hogy mind Kossuth, mind Petőfi járt Esztergomban ez előtt és ez idő tájt. Protestánsok Esztergomba való betelepülése nagyobb számban a szabadságharc után következik be, például 1857-ben 64 református él a városban, de néhány évtized múltán az evangélikusok száma is száz fölé emelkedett. Molnár Gyula könyvében nem elhanyagolható és fontos adat, hogy a trianoni vész miféle mértékű csorbítást okozott az evangélikus egyházban is. Az elcsatolások eredményeként az 1910-es népszámlálási adatokat alapul véve a teljes magyar evangélikus egyházból összesen 868 ezer evangélikus került a határokon kívülre, ebből az Esztergom északi vonzáskörzetének számító felvidéki területekről 396 ezer lutheránus vált Csehszlovákia állampolgárává.
