Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)

2008-02-16 / 6. szám

A szocialista párt helyi szervezete, illetve annak tagja, Winkfein Csaba a párt szakpolitikusának, Tatai-Tóth Andrásnak továbbította kérdésünket, A parlament oktatási és tudományos bizottságának tagja részletes válaszát „Egy kis tandíjtörténelem" című összefoglalással kezdte:

„Atandíj nem azördögtől való, nem igaz, hogy a tandíj a balliberálisok merénylete az ifjúság ellen. Korábban jobboldali politikusok is szükségesnek tartották ezt. Erről Mádl Ferenc részletesen szólt miniszteri

expozéjában, amikor 1993-ban az új felső- oktatási törvényt a parlament elé terjesztette. Ekkor került be a törvénybe, de csak a Bokros-csomag idején, 1995-ben vezették be a tandíjat. Amikor ez ellen hatalmas tüntetéseken tiltakoztak a diákok, a Fidesz is tandíjellenes lett, bár addig elfogadta. 1998-ban az Orbán-kormány eltörölte a néhány ezerforintos tandíjat, ugyanakkor az évente több száz ezer forintos költség- térítéses képzés arányát megduplázta kormányzati ideje alatt (az összes hallgató 19 százaléka volt költségtérítéses 1998-ban, 2002-ben már 40 százaléka). Újabb változás a 2006. évi választások után következett be, az akkori parlamenti döntéssel bevezetett tandíjat kívánja a népszavazással eltöröltetni a Fidesz.

A szocialista szakpolitikus válaszában kifejti: Az MSZP-SZDSZ-koalíció vállalha- tatlannak tartotta és tartja, hogy a felsőoktatásban tanulók fele önköltséges alapon, ötven és százezer forint közötti havi tandíjjal tanuljon a költségtérítéses rendszerben, míg a hallgatók másik fele - sokszor csak alig jobb felvételi pontszáma alapján - tanulmányi teljesítményétől gyakorlatilag függetlenül, úgynevezett ingyenes oktatásban vegyen részt 5-6 éven át. Tatai-Tóth András szerint a 2006-ban törvénybe iktatott rendszer lényege, hogy úgy használják fel az egyébként nagyon jelentős állami finanszírozást, hogy összefüggésben legyen a hallgatók teljesítményével. „Anyagilag is érdekeltté tesszük őket a minél jobb tanulásban, a magas színvonalú tudás megszerzésében; tandíjmentességet kap a hallgatók legjobban tanuló 15 százaléka; nem kell fizetni a hátrányos helyzetűeknek, és nem kell fizetni a tandíjat a gyermeküket nevelő kismamáknak. Az első év minden államilag támogatott hallgatónak tandíjmentes" - írta a szocialista politikus „Tapasztalataink és a statisztikák is azt igazolják, hogy a felvételi vizsgákon több nyelvvizsgával, több pluszponttal jelentkeznek a jobb módúak, amíg a szerényebb körülmények között élők emiatt átcsúsznak a költségtérítéses csoportba. Tehát ez, az államilag támogatott oktatásnak a favorizálása, hogy maradjon meg az „ingyenes" felsőoktatás, nem a szociálisan hátrányosak érdekét szolgálja. Az állami támogatást úgy kellene felhasználni, hogy az a hallgatói teljesítményhez kötött legyen. Lépcsőzetes rendszert kezdtünk el kiépíteni, amelyben a sor elején áll a szorgalmasjó teljesítményt nyújtó hallgató, ő ingyen, tandíjmentesen tanul, ma12 hídlap