Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-02-02 / 4. szám
adatok Bukovics Krisztián Aki egyszer Nissant vásárolt magának, annak nagy valószínűséggel következő autója is e gyár modelljei közül kerül ki. A japánok azonban a megújuló formavilággal nemcsak eddigi vevőiket szeretnék megtartani, hanem újakat is szeretnének magukhoz csábítani, és ehhez idehaza az egyik legjobb csali a kimondhatatlan nevű Qashqai lehet. zervatívabb vevőit szeretné megtartani. Én spéciéi elfogadtam volna itt is több mérnöki merészséget, annál is inkább, mivel két, formabontónak semmiképpen nem nevezhető külsejű Almera-t birtokló ismerősöm is biztos benne, hogy erre a modellre cseréli le a családi járgányt. A crossover ugyanis kifejezetten családi autó, senkit ne tévesszen meg az emelt has magasság és az opcionálisan választMéretek(mm): hosszúság 4315, szélesség 1783, magasság 1606, tengelytáv 2630, saját tömeg 1297 kg, megengedett össztömeg 1712, csomagtartó 4101. Motor: 1598 cmJ, max. teljesítmény: 84 kW (115 LE) 6000/min; maximális nyomaték: 156 Nm 4400/min; átlagfogyasztás 5,7-8,4, tesztfogyasztás 8,11; C02 kibocsátás (g/km): 162; gyorsulás (0-100 km/h) 12 s; végsebesség 175 km/h. esi térérzetet. Az első és hátsó sorban is kényelmesen elférünk, a pakolórekeszek számával és méretével sincs gond (utóbbiak tervezését volt szerencsénk látni az angliai fejlesztőközpontban. Elképesztő, a mérnökök mennyi mindennapi használati tárgyat próbálnak bele az autóba a pillepalackoktól az esernyőkön át az elmaradhatatlan golfzsákokig). Az ajtók nyitása-zárása, és a motor indítása kulcs nélküli: vezérlő a zsebben, a kilincsen lévő gomb megnyom, fékpedál kinyom, az indítócsonk elteker és mehetünk is. Kitolatáskor nagy segítséget nyújt a színes kijelzőn megjelenő tolatókamera képe, utazás közben pedig a navigációs rendszer, ami Budapesten belül nagyszerűen működik, kicsiny hazánk többi részén azonban idegen vándor az iráni törzsről elL egyen szó kihalt országútról vagy a reggeli budapesti csúcsforgalomról, egy Qashqai-ben résen kell lenni, hogy nehogy elfelejtsen visszaintegetni és visz- szamosolyogni az ember a szembejövő Qashqai sofőrjének. Utoljára talán a zöld trabisok üdvözölték egymást ilyen előzékenyen, függetlenül attól hogy idős házaspár vagy fiatal jampik ültek a volán mögött. A Nissan kategóriák között bolyongó járműve - úgy tűnik - egy csapatták kovácsolja a típus vásárlóit, az egyhetes teszt után minden kétség nélkül jelenthetem ki: elképzelhetetlen, hogy egy Qashqai ne adjon elsőbbséget egy másik Qashqai-nak. De mi lehet vajon az oka ennek az előzékenységnek? A crossover-ként megfogalmazott jármű szépségének megítélése nagyon relatív, én például annak ellenére - vagy talán éppen azért?! - kifejezetten pofás jószágnak tartom, hogy egyes részleteiben a va- racskos disznóra emlékeztet. A busa fej, azaz orrész, a motorháztető két„taraja", kifejezetten szerethetővé, és nem mellékesen egyedivé teszik a Qashqai-t, ami üdítő kivétel a mai egyenautók között. Oldalnézetből és hátulról már kevésbé karakteres a„káskáj", meglehet, ezzel a Nissan a konJó szolgálatot tesz a tolatókamera, a középkonzol gomberdője csak első pillantásra tűnik átláthatatlannak ható négykerékhajtás: ez az autó a városba, országúira készült, nem a vadonba. A hétvégi házhoz ki lehet menni bármilyen időben, de igazából a betondzsungel az élettere, padkák, kátyúk, csúszós út - jöhet minden. A Qashqai belső értékei is ezt sugallják: minőségi anyagok, kényeztető extrák, na meg persze a hatalmas panorámatető, amely jelentősen növeli az amúgy sem ki26 hídlap
