Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)

2008-08-02 / 30. szám

Nekem a Balaton... A hazai lakosság nagyobbik része bi­zonyosan rendelkezik Balaton mel- lőli-belőli élményekkel. Az (évszaki) ak­tualitásra ráerősít, hogy nyáron mindig több Bujtor István-filmet nézhetünk, szeretett ismétlőcsatornáink jóvoltából. Tetszenek tudni és tetszenek emlékez­ni. „Tűz, Csúcsú!" - meg ilyenek. Mert­hogy ténykérdés, hogy Bujtor - a ma­gyar Bud Spencer- itthon műfajt - az „ungarise" akcióvígjátékot - teremtett a Balaton-parti keményöklű nyomozó (Öt­vös Csöpi) történeteivel. Ezen filmek ko­moly nosztalgiái értékkel is bírnak, példá­ul, miközben újranézzük a vicces bűnügyi sztorikat, előkotorjuk Surda-sapkánkat a szekrény mélyéről. A szállóigévé lett be­szólások mellett felidéződnek a korabeli nyaralási relikviák, a „hártyás" palacsinta, a „dojcsemárk", a KGST-autópark (a rend­őrségi Zsigulik, ugye), és az első - suta - disz­kók. No meg a sze­replők. Az állandó főhős duó - Csö- pinkön túl a„min- ta-magyar", a föl­felé erőteljesen tal­paló, lefelé lendületesen taposó, egyszerre karrierista és idétlen Kardos doktor (Kern András) - mellett jel­legzetesek a mellékfigurák, a kisstílű szél­hámos, Matuska bácsi, majd az őt alakító Bánhidi László halála miatt a színre lépő Purci úr (Kozák László). A minap volt szerencsém némi szezo­nális évkihagyást követően Siófokon és Zamárdiban egy szerény víkendet eltöl­teni, mivel Magyarországon a nyár nem nyár Balaton nélkül, mint tudjuk. Amel­lett, hogy bizonyos fokig még érződik a lenti ipar egészen a közelmúltig tartó ha­lódása (még mindig sok, eladásra váró, egykor a kereskedelmet és vendéglátást szolgáló épületet láttam), nyüzsgés vett körbe. A helyi erők - újra - felfedezték a magyarságot, mint potenciális vevőkört, és talán ennek (is) köszönhetően - pél­dául - alacsonyították a szállásárakat. Mi történetesen egy, Közép-Európa leg­nagyobb tavára néző szobában laktunk, ami, igaz, kollégiumi volt, de tiszta és ren­des. Minőségi javulást véltünk felfedezni a közeli, találomra kiválasztott büfében is, jól és finoman főztek, a palacsintán nem lehetett átlátni, és íze is volt, nem akartak kényszeresen túlszámolni, és viszonylag olcsón kínálták a portékáikat. A szabad strandok nem idézik a kiégett pampákat, ahol Clint Eastwood szokott bagót rágni, miközben süvölt a szél. Kar­ban vannak tartva, értem: gondozták a siófoki szabadpartot is, másnapra a tö­megmaradék nemcsak a szemetesekből, hanem a gyepről szintúgy eltűnt, mert a magyar egyébként, ugye, kissé sajátosan értelmezi a szelektív hulladékgyűjtést, akarom írni: dobálást. A kompok a régiek, velem nagyjából egykorúak, de tisztességgel működnek, a forgalom sűrű és folyamatos, állapítottam meg, ami­Kistenger, kisinfó A Balaton (latinul: Lacus Pelso, né­metül: Plattensee), becenevén a „magyar tenger" Közép-Európa leg­nagyobb tava. Típusa sztyeppéi tó (hasonlóan a Fertőhöz), ezek Eur­ázsia legnyugatabbra fekvő ilyen jellegű tavai. 79 kilométer hosszú, szélessége 1,5-12,8 kilométer között ingadozik (átlagosan 7,8 kilométer széles), felülete 594 négyzetkilomé­ter. Partjának hossza 195 kilométer, átlagosan három-három és fél mé­ter mély (a legnagyobb természetes mélységét, 12,5-13 métert Tihanynál mérték). A Balaton elsődleges forrá­sa a Zala-folyó, elsődleges lefolyását a Sió-csatorna biztosítja. Keleti me­dencéjét a Tihanyi-félsziget választja el a tó többi részétől.. Északi oldalán található a badacsonyi borvidék és a Tapolcai-medence, jellegzetes vul­káni tanúhegyeivel. kor északi-parti kirándulásra ruccantunk, mondván, muszáj hajózni egy kicsit. Ti­hanyban és Füreden nagy az élet a kikö­tőben, felújított, változatos korú bárkák jönnek-mennek, a menetrend szerinti já­ratok mellett szervezett sétakörutakat bo­nyolítanak le. Itt érzékeltem először, hogy a Balatont azért belengi az állandósága valami magyarosan aranyos sekélyesség­nek: fizetett kerítőembe­rek szólították meg a stégeken tén­fergő turistákat, Nos, ha nem a külhoni - horvátországi - hosszú hétvé- gés pihenésre szavazunk - pláne, hogy kijön alulról har­mincból -, akkor hajrá Balaton. Mert a magyar tenger egyszer már majd'mindenkinek megvolt, amúgy meg itt van, tehát kézen fekszik. 36 hídlap

Next

/
Thumbnails
Contents