Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-08-02 / 30. szám
tát, tokod Esztergomban és Dorogon énekelnek a baszk dalosok Spanyol ritmusok Tátról nek, hanem megismerkednek a környék nevezetességeivel, ellátogatnak Budapestre, a Balatonhoz és a Pusztára is. Az Alicia Armendariz Murillo karmesternő dirigálta kórus augusztus 8-án, pénteken fél tizenkettőkor lép fel a Bazilikában, majd ugyanezen a f napon este hat órakor a Bajor Ágost Művelődési Házban lépnek színpadra. A hangversenyen közreműködik a Hunyadi Zoltán karnagy által vezényelt Monteverdi kórus is, a baszk és a ma- f gyár énekesek néhány magyar és spanyol művet együtt is előadnak majd. Szombat délután a spanyol dalosok I is részt vesznek a dorogi József Attila 1 Művelődési Házban 17 órakor kezdődő XV. Nemzetközi Kórustalálkozón, ahol klasszikus és modern kórusműveket, illetve baszk népdalfeldolgozásokat adnak elő. Ezen az eseményen a spanyolok és a párkányi, táti, leányvári, tokodi, tokodaltárói és sárisápi énekesek is bemutatják műsorukat. Ahogyan a kó- ruszene-kedvelők már megszokhatták, a Musik-Land koncertjei ez esetben is díjmentesen látogathatók. A táti Musik-Land utazási iroda szervezésében jövő héten érkezik Magyarországra a baszkföldi Etxarri-Aranaz negyventagú vegyes kórusa, akik pénteken délelőtt a Bazilikában, este a Zsinagógában, szombaton pedig Dorogon lépnek fel. C sütörtökön érkezik Magyarországra a táti Musik-Land-nak köszönhetően a Spanyolország északi részén, Baszkföldön fekvő Etxarri-Aranaz nevű település negyventagú vegyes kara, akik nyolcnapos itt tartózkodásuk során nemcsak koncertezAz „elcsalt törökök" vidéke Varga Péter Dénes Szűkebb hazánk nem kevés munkát adott a krónikásoknak: a történetírók évezredek óta jegyzik a Duna menti települések történetét. Nem kivétel ez alól Tokod sem, amelynek természeti adottságaiért több érdekes csatát is vívtak a történelem folyamán. T okod nagyközség már a római korban a lakott helyek közé tartozott, emléküket a Várberek nevű fennsíkon, a kőszénmunkálatok során felszínre került malomkő, bronz szoborfő, különböző edények, fűtőcsövek, cserepek őrzik. Ezek 1894-ben Kruplanicz Kálmán volt alispán gyűjteményébe kerültek. Épp ebben az esztendőben Récsey Viktor végzett itt ásatásokat, ahol egy római castrum maradványai kerültek elő. A honfoglalást követően a XIII. században már önálló település volt, határait V. István erősítette meg 1272. augusztus 1-jén. A 18. században a Stefaniták, vagyis a Szent István szeminárium birtoka volt, amint Bél Mátyás írja:„Táttól egy ágyúlövésnyire dél felé". A Táttal átellenben lévő oldalán olyan dombok és halmok képződtek, amelyek egykor a törökök táboráról és sáncairól váltak híressé, mert 1685-ben, amikor Caprara Érsekújvárt ostromolta „erős sereggel felvonult erre a vidékre a budai török, és elfoglalván a halmokat és dombokat, köztük kijelölte magának a sáncokkal megerősített tábort". Különösen kívánatossá tette a területet védelmi szempontból, hogy átfolyik erre egy kis patak, de ahogy elhagyja a tokodi halmokat és kiér a síkságra, a korabeli leírások szerint„úgy elhatalmasodik és elláposodik, hogy szinte járhatatlanná válik a terület". így azután azon a részen, ahol a törökök egykor kijelölték a táborukat, mintegy várban helyezkedtek el. Heister Sigbert császári tábornok mégis fényes győzelmet aratott fölöttük: először a felső részt foglalta el és hátulról lest állított, majd a törököt a folyó mögé maga után csalta. Az elcsalt törököket bekerítették és egyesülve a lesben állókkal hatalmas csapást mértek rájuk. Az ellenség a mocsáron át nem tudott visszavonulni, így hanyatt-homlok menekülni kezdett. Tokod egyébként a síkságból kiemelkedő dombok ölén fekszik, ezek közül is kimagaslik Hegyeskő. Határos Sárisáppal és Epszőnnyel, de délről Csolnokkal is, szintén dombokkal elválasztva. Az 1696. évi összeírás szerint az esztergomi káptalan birtoka. Az esztergomi várőrségnek is voltak ekkor a helység határában birtokai. Az 1784-1788-as, II. József- féle népszámlálás idején is az esztergomi szeminárium tulajdona volt a település. Ekkor 706 lakos élt itt, és 120 lakóház volt a községben.Tokod nagyobb arányú fejlődését az itt talált szén és a szénvagyonra települt iparosodás mozdította elő, amely a XIX. század első felében indult virágzásnak. A szénen kívül a Gerecse sziklás oldalain mészkövet is bányásztak. A vasút kiépítésének hatására 1892-től a környéken fellelhető kvarchomokra üveghuta, majd üveggyár épült. A gyárak leendő munkásai részére „letelepítő" lakótelepet építettek (Tokod-Üveggyár). 1992-ben Tokodaltáró kivált a településből. Várberek nevű dűlőjéről a monda azt tartja, hogy ott Zrínyi Ilona vára állt egykor, amely később elsüllyedt. A várbereki forrás medrében mindenesetre találtak egy lélekharangot, amelyet a község egy újért becserélt. 34 hídlap
