Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-08-02 / 30. szám
helyi história Hová tűntek a Bazilikát díszítő szobrok? Pöltl Zoltán Vannak történelmi emlékek, amelyek hitelességét szakemberek tucatjai támasztják alá kutatásaikkal, tárgyi bizonyítékokkal. Azután vannak olyan, távoli időkbe vesző események, amelyeket többen, többféleképpen magyaráznak, de nem vitatják valódiságukat. És vannak azok a bizonyos dolgok, amelyek - a végletekig leegyszerűsítve - vagy megtörténtek, vagy nem. Az Erzsébet parki három „gyógyító" kőfejre gyakorlatilag mindhárom megállapítás igaz, lássuk hát a városi legenda hátterét. A z időről időre az országos sajtóban is felkapott - főként ilyenkor, a nyári uborkaszezon idején - „gyógyító" fejek története nem az Erzsébet parkból, hanem néhány méterrel feljebbről, a Bazilikától kezdődnek, ráadásul - mint lejjebb kiderül - korántsem csak fejekről van szó, hanem egy hányattatott szoborcsoport történetéről és a történelem valamint az emberi fantázia által köréjük szőtt legendákról. Az esztergomi Bazilikáról készült régi fotókon, rajzokon, festményeken még tisztán látszanak a főszékesegyházat díszítő hatalmas szoboralakok, amelyek büszkén tekintettek a Dunakanyar irányába, és amelyek ma részben a Duna-par- ton, részben a főszékesegyház kincstárában találhatóak. Marco Casagrande, olasz szobrászművész alkotásai Kopácsy József hercegprímás idején, a 19. század második felében kerültek fel a Bazilika oromzatára. A figurák - szám szerint összesen kilencen - Szent Istvánt, Szent Lászlót, a négy evangélistát, valamint angyalokat ábrázoltak. A korabeli képeken főképp a főszékesegyház Duna felőli homlokzatát mutatják, így ezeken Szent László, Szent István és az angyalok voltak láthatók. Túl sok idejük egyébként sem volt a század képzőművészeinek arra, hogy Casagrande alkotásait megörökítsék, mivel a 19. század vége felé a szobrok - mint kiderült: rossz minőségű - kőanyagát kikezdte az időjárás, az alkotásokról ki- sebb-nagyobb darabok váltak le, és a több mint hatvanméteres magasság miatt félő Marco Casagrande (1804-1880) velencei szobrászművész Pyrker János egri érsek meghívására az 1830-as években érkezett Magyarországra. Itt készült alkotásai közül az egri székesegyház, a Fáy-kastély, valamint az esztergomi Bazilika szobordíszei a leghíresebbek. Müvei között nemcsak az egyházi megrendelésekben szereplő szentek és bibliai alakok megformálása, de az európai kultúrtörténet számos figurájának ábrázolása is szerepelt. Casagrande Pesten telepedett le, ott alapított szobrászmühelyt és iskolát. Bekapcsolódva a magyar művészeti életbe, részt vett a Mátyás-emlékmű pályázatán, de tervet adott be az 1848-as forradalom tiszteletére készítendő Szabadságoszlopra is. Személyében nemcsak a monumentális szobrászat de a kisplasztika mestere is megjelent a 19. századi magyar művészeti életben. 26 hídlap
