Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-07-19 / 28. szám
Miért rosszak manapság házasságok és a párkapcsolatok? Ahhoz, hogy ezt megértsük, ismét vissza kell mennünk az asztrológiai szimbólumok világába. Nézzük először a problémát a férfi szemszögéből. Ha egy kapcsolatban a férfi egyetlenegyszer is átadja a nőnek a szellemi irányítást, (Nap) és a szellemi célért való küzdelmet, (Mars) majd ebből szokást csinál, biztos úton halad afelé, hogy a párjából házi sárkány váljon. Hogy miért? Mert egy nő szerelmét két dolog táplálja hosszú távon egy férfi iránt: a férfi szellemi céljaira való felnézés és a csodálat azért az erőért, ahogyan a férfi rendíthetetlen eltökéltséggel megvalósítja a célját. Minden nő csodálni szeretne egy férfit, élete végéig. (Itt, mint mindig, az ideális, az aranykori szintről beszélek.) A férfiaknak végre meg kéne érteniük azt a kettősséget, ami a nőkben lakozik - minden nőben van egy olyan vágy, hogy a párkapcsolatban a férfi fölé kerekedjen, de ott ahol ez sikerül is, (manapság ez már általános) a nő előbb-utóbb elveszíti a férfi iránti vonzalmát, követelőzővé, hisztissé válik. A nő már a „játék" elején tudatalatt reméli, hogy a férfit nem fogja tudni„legyőzni"és mégis. Ilyenkor a nő, lelke mélyén súlyosan csalódik a férfiban, csak ugye a társadalmilag elfogadott hamis „biztonságigényre'' hivatkozva elkezd inkább hazudni önmagának, hogy miért is jó, ha mégis marad a kapcsolatban. (Gyerek, ház, stb.) És ilyenkor az önhazugságok száma végtelen. Most nézzünk egy két tipikusan női hibát. A nő, aki 30-as évei közepére karriert csinált, és meg tudta győzni férjét, hogy maradjon otthon a gyerekekkel játszani, mert a férfi eleve sokkal kevesebb pénzt hozott haza mint ő, - ez a nő már elvesztette a nőiességének nagy részét, (Hold és Vénusz) pusztán azzal, hogy ebben a szituációban létezik. Itt már hiába a drága kosztüm, a mindig ápolt haj, hiába „jó nő", lénye szerint már nem nőies. A férfiakat megszégyenítő határozottság, amelyet kénytelen volt elsajátítani, a karrierje érdekében (fokozottan igaz ez a nagy multiknál) megfosztotta a vénuszi bájától és természetes kedvességétől. A„régi"lágy, selymes hangja is érdesebbé, durvábbá vált, mivel sok „parancsot" (Mars) kellett kiadnia férfiaknak. A férjében pedig inkább a két gyereke mellett egy harmadikat lát, a valaha szabad, sportos férfi helyett, amilyennek még talán a strandon ismerte meg. Ilyenkor a nő kétségbe esik, szinte „megőrül", nyugtatókon él, hogy a nyugodt látszatot valahogy fenntartsa a munkahelyén és a szűkebb környezetében. De menjünk tovább. Jómagam nagy hibának tartom az úgynevezett „papás szülést" is, amikor a nő kiköveteli, hogy az apuka mindenáron ott legyen a szülőszobában. (Szülőszoba=Hold) Jobban jár a nő, ha eszébe se jut ilyet kérni! Ősidőktől fogva ez„női dolog", nem tartozik a férfira, nem feladata ezzel foglalkozni. Egy jó párkapcsolatban a férfi és női energiák egyensúlyban vannak egymással, természetes módon. Amilyen mértékben férfi feladatokat vállal egy nő, olyan mértékben veszít a nőiességéből és ez megfordítva is igaz a férfi- | akra. Egy magas szintű párkapcsolatban, rendkívül szélsőséges esetben a férfi az életét is feláldozza a nőért, ugyanakkor a nőnek fordítva ez nem „kötelessége". A nő ugyanilyen szélsőséges helyzetben a gyermekéért áldozná fel a saját életét, így zárul be a kör, így áll helyre a rend. Ma- I napság persze sokkal kisebb dolgokon is elbukik már egy kapcsolat, általános hibának számít férfi és női oldalon egyaránt a féltékenység, a bizalmatlanság. Jól jegyezzük meg: egy párkapcsolatban, ha csak egyszer is bármelyik fél megnézi a másik sms-ét, levelét a másik tudta nélkül, a zsebében, táskájában kutakodik, az a kapcsolat már tönkrement! Különösen nőknél gyakori, hogy a barátnői körben, fodrásznál stb. nem titkolt büszkeséggel beszélnek párjuk féltékenységéről és ezt hibásan, „szerelmi fokmérőnek" tartják. Pedig ez nem más, mint beteges féltékenység, birtoklási mánia és súlyos bizalmatlanság! Ezek azok a nők, akiknél ha otthon elcsattan egy pofon, azt is a „szerelemmel" magyarázzák. Elismerem ez most durva lesz, - de ez a szint nem sokban különbözik az állati szinttől, mivel erre az állatok is képesek, ott a vezér hím agresszív fellépéssel próbálja távol tartani a nőstényektől a betolakodni akaró idegen hímeket. Ebben az esetben annak a materialista tudósnak lenne igaza, aki szerint az ember nem több, mint„eszes állat"! A magam részéről azt gondolom, hogy az ember szelleme, lelke, isteni eredetű, tehát az állati nívó nekem kevés. Remélem, másoknak is. A megoldás, a kivezető út egyszerű: ha egy párkapcsolat a kezdettől fogva kölcsönös és teljes bizalomból, mélységes szeretetből, egymás iránti tiszteletből, szerelemből, barátságból, a másik lénye iránti csodálatból táplálkozik, akkor ebből közös boldogság fog születni, nem is születhet más. Ez ugyanolyan magától értetődő valósággá válik majd mindazok számára, akik ezeket az emberi minőségeket„úgy viszik bele egy kapcsolatba", mint ahogy reggel felkel a Nap. Az Igazság elhangzott, nincs több dolga ennél.
