Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-07-19 / 28. szám
helyi história házszámozása 1777-től 1905- ig című dolgozata segítségével és ennek telekkönyvi betétlapokkal való egyeztetése után állíthatjuk, hogy a mai Széchenyi tér 7. szám alatti épület két barokk házból épült ösz- sze 1790 és 1792 között, mégpedig érett rokokó stílusban.” Amikor a helytörténészek egy 1777-ben készült Esztergom térkép fölé hajoltak, azt látták, hogy ezen a helyen még két ház állt. A bal oldalon lévő területen elhelyezkedő építmény tulajdonosa Schachtner János volt, ő 1790-ben Láng Antaltól, a másik telekrész tulajdonosától megvásárolta a jobb oldalt is, így lehetett, hogy a ház 1792-ben összeépült. Házhistória Az így „egybeforrasztott” architektúra a 19. században vaskereskedők tulajdonába került. Ebben az időszakban toldották meg házat az udvar irányába. A korszak uralkodó stílusa a rokokó és a barokk volt, e trendeknek engedelmeskedve a kereskedők meghagyták az immár egybegyúrt épület e két jellegzetességét. Gróh József ügyvéd (1893 - 1969) 1911-ben vette meg a Szerencsés - Borovicska családtól a házat, s a jogász jó ízlése lévén ugyancsak megőrizte a rokokó kialakítást és díszítést. A felújításban nagy segítség volt az ügyvéd bátyja, Gróh István is, aki a középkori emlékek országosan ismert kutatója, az Iparművészeti Főiskola igazgatója volt. Ennek a rekonstrukciónak a részeként akkor elkészült a neobarokk kapu, a hozzá tartozó csengettyűhúzóval, valamint az ablakokon látható stílusos vasrács. Érdekes adalék, hogy szintén Gróh Istvánnak köszönhetjük a Széchenyi téren található neoromán romantikus stílusban készített oroszlános padokat. A jelenleg látható új ülőalkalmatosságok „reprodukciók”, az eredetiekből több darabot a Szent Tamás-hegy tetején lévő kálvária kilátó pihenőnél találhatunk még meg. Gróh József ügyvédre nemcsak szép háza miatt kötelező emlékeznünk Esztergomban, hanem történelmi időkben megszerzett kisgazdapárti képviselősége és Mindszenty hercegprímással való kapcsolata miatt is. Ez utóbbi nexus okán Gróh Józsefet börtönnel és deportálással büntette a kommunista rezsim. A Gróh-ház tervező építésze Mayer Jakab (1734 - 1810) a ház tervezője, aki elsősorban a művészeti összeépítésben jeleskedett, esztergomi kőműves családból származott. A városi tanács tagjaként, majd pedig kétszer is (1771-1773 és 1778-1779 között), mint a városháza tervezője, valamint az esztergomi káptalan állandó építészeti fel- ügyelőjeként dolgozott a városért. 1785-ben a Belvárosi plébánia épí- tőjeként is megismerhette a közönség munkáját. Ez alkalommal még az orgona megépítésében is részt vett, a rokokó iránti elkötelezettség pedig nála is megmutatkozott a nemes hangszer elhelyezésénél. Mayer Jakab 1770 és 1784 között Török András tábornok bélai birtokán kastélyt és már akkor érett rokokó stílusban kastélykápolnát épített, de a nagyszabású piliscsabai plébániatemplom is az ő tervei alapján épült. A névadó A ház névadója, Gróh József születési adatát kétféleképpen találtuk meg. Prokoppné Stengi Marianna Műemléki séta című könyvében az 1893-as évszám olvasható, ugyanakkor a Magyar életrajzi lexikonban az 1900-as adatot találjuk. A másik dátum mindként helyen egyezett, az esztergomi születésű Gróh István 1969. október 1 -jén hunyt el. Több szakma, hivatás birtokosa is volt, ügyvédként, pénzintézeti igazgatóként és érseki jogtanácsosként is ír róla a lexikonszerkesztő. 1906-ban a kolozsvári egyetemen szerzett jogi doktorátust, majd ezután ügyvédi vizsgát tett. 1908-ban nyitotta meg ügyvédi irodáját Esztergomban. 1915-től az Esztergomi Kereskedelmi és Iparbank ügyvezető igazgatója, illetve később elnök igazgatója, 1943-44-ben pedig elnöke lett. Az 1920-as évek elejétől egészen 1949-ig az esztergomi főegyházmegye ügyészeként dolgozott, de 1944- ig a város képviselő-testületének tagjaként jelentős szerepet játszott a város közéletében. 1930-ban csatlakozott Bajcsy-Zsi- linszky Endre Nemzeti Radikális Pártjához, majd 1931-ben átlépett a Keresztény Gazdasági és Szociális Pártba. 1943-44-ben a Pest Vidéki Ügyvédi Kamara elnökhelyettese, 1943-tól az Egységes Bírói- és Ügyvédi Vizsgálóbizottság tagja volt. 1944-ben kiállt az üldözöttek mellett, közreműködött a Serédi Jusztinián hercegprímás által a zsidóüldözést elítélő pásztorlevél kiadásának előkészítésében. (Ennek a történetnek a részleteiről a Hídlap 2008. április 26-ai számában olvashattak.) Gróh József 1945 után a Független Kisgazdapárttagja lett, 1945. november4-étől volt képviselő. Érdekes momentum, hogy 1946. okt. 2-án kizárták a kisgazdapártból, mivel ellenezte a házasságon kívül született gyermekek helyzetének jogi rendezését. így lett pár- tonkívüli képviselő, majd 1947. februárjában a Sulyok-féle Magyar Szabadságpárt egyik megalapítója volt Esztergom vármegyében. 1947. augusztusában a Schlachta Margit vezette Keresztény Női Táborhoz csatlakozott, s 1947. augusztus 31-én annak listáján mandátumhoz is jutott. 1949-ben felfüggesztették mentelmi jogát, ezután koholt vádak alapján letartóztatták és két évre elítélték. Több mint két évet internálótáborban húzott le, vagyonát pedig elkobozták. Kiszabadulása után 1953-ban kényszerlakhelyéül Dömöst jelölték ki. Utolsó éveit 1965-től ismét Esztergomban töltötte. hídlap 31
