Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-07-19 / 28. szám
tésért vagy - átadásáért eljárás alá vontakkal együtt - mentesülhetnek a büntetés alól, ha az első fokú ítélet meghozataláig okirattal igazolják, hogy legalább hat hónapig folyamatos, függőséget gyógyító kezelésben, vagy megelőző felvilágosító szolgáltatáson vett részt. Ez az úgynevezett elterelés intézménye. A Fényközpontba 80-100 érintett jár elterelésre, azaz fél éven át kéthetente megjelennek a kötelező elbeszélgetésre, tanácsadásra. Hentes Ildikó úgy látja, hogy eleinte ellenérzésekkel jönnek az érintettek, hiszen ez tulajdonképpen egy„kényszergyógy- kezelés", de a program sikeresnek mondható, hiszen aki egyszer keresztülment a megalázó rendőrségi procedúrán, elgondolkodik, és a tapasztalatok szerint a páciensek mintegy fele valóban nem akar többé kapcsolatba kerülni a kábítószerrel. A hazai döntéshozók évek óta tervezik a drogfogyasztás dekriminalizálását, azaz hogy a felhasználókkal szemben nem büntető-, hanem szabálysértési eljárás indulna, ami az anyag elkobozásával és legfeljebb 50 ezer forint pénzbüntetéssel járna. A tervezett jogszabály továbbá nem tenne különbséget függő és nem függő fogyasztó, illetve könnyű és kemény drog között, a drogkereskedőket viszont öttől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel sújtaná. Kérdés, hogy melyik kormány meri majd felvállalni ezt a lépést. Kell-e félteni a gyermekeinket? Az iskolákban, diszkóban, nyári fesztiválokon könnyen hozzáférhető kábítószerekről sok aggodalmat keltő információ kering, amit a pedagógusok részint az iskola presztízsének védelme miatt gyakran titkolnak, a szülők pedig nem tudják, mennyire bízhatnak gyermekükben. A Fényközpont szakembere szerint ha jó, és őszinteségen alapuló a gyermek-szülő kapcsolat, akkor nem lehet nagy baj. Bár nem szabad elbagatellizálni a kipróbálás és az alkalmi drogfogyasztást sem, tény, hogy a „bulizós" években rendszeresen füvezőknek a 99 százaléka az életszakasz lezárulta, a szerelem megtalálása, vagy egy kihívást és elismerést jelentő állás megszerzése után soha többé nem kerül kapcsolatba kábítószerekkel. Az aggodalomra főként a rosszabb családi háttérrel rendelkező, unatkozó, céltalan kamaszok esetében van ok, rájuk jellemző, hogy az emberi kapcsolatok és az élet sikerei helyett a tudatmódosító szerekben találják meg az önbizalmat és a felhőtlen örömet, így náluk nagy az esély a későbbi rossz következményekre: a függővé válásra és a kemény drogokra való áttérésre. Egyébként erre a csoportra nem is elsősorban a füves cigi és a partidrogok jellemzők, hanem a szipuzás, illetve a rendkívül veszélyes öngyújtó-töltőgáz használata. Az, hogy rászokik-e az alkalmi fogyasztó, szintén személyiségfüggő, de az általánosságban elmondható, hogy akiből kezelésre szoruló kábítószeres válik, annak már korábban is voltak családi, lelki, vagy szociális problémái. A megelőzés legbiztosabb módja tehát az egymásra való odafigyelés és a szeretetteljes környezet. hídlap 7
