Hídlap, 2007 (5. évfolyam, 1–19. szám)
2007-12-22 / 19. szám
szül, a felső részén kapaszkodókkal, így a nagyobb buckákon való átrepülés után is fennmaradhatunk a „szánkón", az alul lévő barázdák pedig az iránytartást szolgálják. A vadvízi evezés mintájára megalkották a hóraftingot is, amely szintén a külföldi téli üdülőkben érhető el. A túra résztvevői egy hatalmas gumicsónakban teljesítik az előre meghatározott útvonalat. A hóraftingnak kétféle módja van: az egyiknél egy bobpályához hasonló vá- jatban csúszik le a csónak, miközben az utasok az oldalán lévő kötélben kapaszkodnak. A másik változatnál nincs kijelölt pálya, csak „irány a semmibe". Az utasok ugyan használhatnak evezőlapátot, de az irányításra nem sok esélyük van. Vigyázzunk a veszélyekre! Szánkózás közben minden évben kisebb balesetek és csonttörések százai következnek be, amelyeket szinte lehetetlen elkerülni, viszont a legvédtelenebb kisgyermekek sérüléseit egy kis odafigyeléssel megelőzhetjük. A legfontosabb, hogy lesiklás előtt mindig ellenőrizzük, hogy a gyerekek lába fent van-e a szánkón. A felnőttek általában előre ültetik a kicsiket, hogy jól tudják tartani őket, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy egy esetleges ütközés esetén így a gyermek van nagyobb veszélynek kitéve. Kevesen tudják, hogy a kicsik számára kapható háttámlás szánkók hatalmas veszélyt rejtenek: egy egyszerű ütközés vagy borulás ugyanis gerinctáji sérülést, a csigolyák törését, a legsúlyosabb esetben pedig a gerincvelő sérülésével bénulást idézhet elő. Jobb, ha a támlákat inkább eltávolítjuk. Védjük a környezetet is! Az olcsó műanyag termékek élettartama bizony nem túl hosszú. Előfordul, hogy lesiklás közben letörik a nyele, vagy egy kemény kőre csúszva tönkremegy az egész játék. Ilyen esetben vegyük a fáradságot arra, hogy elvisszük a szemétgyűjtőbe a roncsokat, hiszen azon kívül, hogy a hó elolvadtával csúfítja a környezetet a sok színes műanyagdarab, még másokat is veszélybe sodorhatunk velük. A szánkózás mint versenysport A havon lesikló eszközökkel űzött szórakozásból háromféle versenysport alakult ki: a szánkó, a bob és a szkeleton, amelyek mind téli olimpiai sportágak. A három sportág versenyeit ugyanazon a pályán rendezik meg, egy U-alakú vájatban, ahol a versenyzők akár 150 km/h sebességgel is száguldhatnak. A szánkózásban egyes és páros versenyeket rendeznek. Ez utóbbinál a versenyzők nem egymás mögött ülnek, mint a bobnál, hanem egymáson fekszenek háttal, fejjel hátra, lábbal előre. A versenyzők ülő pozícióból indulnak egy rámpáról, és a kezükkel lökik el magukat két rögzített kar segítségével. A bobozók ugyanakkor a startnál futva belökik a bobot, majd egyesével beszállnak és igyekeznek mozdulatlanul utazni, kivéve a kormányost, aki a bobot irányítja. Bobban férfi négyes és férfi kettes, valamint női kettes futamokat indítanak a világversenyeken. A szkeleton vagy más néven hasaló szánkó esetében a versenyzők hason fekve, fejjel előre helyezkednek el az egyszemélyesjárművön". Induláskor belökik magukat, majd felugranak a szkeletonra. Mindhárom sportág esetében természetesen a pályát leggyorsabban teljesítő versenyzők nyernek, amely időeredményeket több futam alapján állapítják meg. j/gr-hídlap 41
