Hídlap, 2007 (5. évfolyam, 1–19. szám)

2007-12-22 / 19. szám

Szilveszteri szokások és hiedelmek Az új esztendő legendái Gál Kata Az elmúló és az érkező év köszöntése a Föld minden országában jelentős alkalom, Szent Szilveszter pápa ünnepe, gyakorlatilag az újév vigíliája. A szilveszteri szokások közös célja a következő esztendőre egészsé­get, bőséget, szerencsét és boldogságot,varázsolni". Korok újéve A január 1-jei dátum nem minden korban és társadalomban jelentette egy új esz­tendő kezdetét. A honfoglaló magyaroknál az évkezdés valószínűleg őszre vagy tavaszra esett. A nomád pásztornépeknél a két időpont a nyári legelőkre vonulást, illetve az őszi, téli legelőkre való visszavonulást jelenthette. A tél közepére eső, újévi évkezdés a napév szerinti időszámítással együtt hono­sodott meg Európában, s a Római Birodalomból terjedt szét. Az ókori rómaiak március elsejével kezdték az évet. Január elseje a Julius Caesar- féle naptárreform után vált évkezdő nappá, melyet Janus tiszteletére nagy ünnepsé­gekkel, lakomákkal és ajándékozással ünnepeltek meg. A keresztény egyház ezt a na­pot Krisztus körülmetélésének ünnepévé tette. A keleti egyház napjainkig is a Julius Caesar-féle naptárt követi. Magyarországon a középkorban az év kezdetét karácsony­tól, vagyis december 25-től számították. A január elsejei évkezdet az 1582-es Gergely- féle naptárreform óta vált általánossá, véglegessé XI. Ince pápa tette meg 1691-ben. Szokások és hiedelmek Az egységes január elsejei évkezdést sok nép csak az utolsó évszázadokban fogad­ta el, a Kárpát-medencében is csak néhány évszázada kezdődik ezen a napon az év. Az újévi szokások állítólag abból a hitből fakadnak, hogy a kezdő periódusban végzett cselekmények analógiás úton maguk után vonják a cselekmények későb­bi megismétlődését, ezért, hogy az egész évi jó szerencsét biztosítsák, igyekeztek csupa kellemes dolgot cselekedni az emberek. Ma is szokás, hogy az óévtől lárma, zaj, kolompolás, dudálás közepette búcsúzunk el. A zajkeltés ősi oka valószínűleg a gonosz hatalmak és az óév elűzése volt. Az új év első napjaihoz időjárásjóslások, az állattartással kapcsolatos szokások, szerencsejóslatok, tilalmak és különböző egészségvarázslások kapcsolódnak. A gyerekek és felnőttek járták régen a házakat, és köszöntőket mondtak. Protestáns vidékeken szokás volt az óévtemetés. Éjfélkor a legények a kivilágított templomto­ronyba mentek, meghúzták a harangokat, templomi énekeket, zsoltárokat énekel­tek. A családok a templom körül gyülekeztek, néhol a pap beszédet mondott, a hí­vek hazakísérték, megköszönték egész évi fáradozását. Általános hiedelem, hogy ami ezen a napon történik valakivel, az ismétlődik meg egész évben. Ezért igyekez­tek a veszekedéstől is tartózkodni. Újévi első látogatónak férfit vártak, mert úgy vé­lik, ez szerencsét hoz. Időjárással kapcsolatos jóslás is kapcsolódik ehhez a naphoz. Úgy tartják, hogy ha újesztendő napján szép napfényes idő van, az jó esztendőt je­lent. Ha csillagos az ég, rövid lesz a tél, ha piros a hajnal, akkor szeles lesz az eszten­dő. Az sem mindegy mit fogyasztunk ekkor a babonák szerint. Közismert a baromfi­hús evésének tilalma, mert úgy tartják, a baromfi elkaparja a szerencsét. Disznóhúst kell tálalni, mert a disznó előtúrja a szerencsét. A ropogósra sütött malac boldog, minden szempontból ígéretes esztendőt jelent. A megszokott, sertéshúsból készült ételek, mint a rántott hús, nem megfelelő, mert szerencsét csak a fül, a farok, a kö­röm és a csülök hozhat. Szerencsehozó étel a lencse is. Ezt január elsején, első ét­kezésként kell enni. Aki így tesz, annak az év során soha nem ürül ki a pénztárcája. Egyéb szemes termények is hasonlóan hoznak szerencsét: a köles vagy a rizs. f

Next

/
Thumbnails
Contents