Hídlap, 2007 (5. évfolyam, 1–19. szám)
2007-12-15 / 18. szám
Sajnos a történelmi pillanatok eufórikus hangulata - bár jelentőségük vitathatatlan - gyorsan elolvad, és csupán a következményei, a határnyitás esetében a lehetőségek maradnak meg, amelyekből viszont csak akkor lehet profitálni, ha élni is tudnak vele. Nézzük tehát, hogy mi marad számunkra a december 20-i, éjféli ünnepségeket követően. Élet a határok nélküli Európában Magyarország csatlakozásának legfontosabb látható jele lesz, hogy a belső határt Ausztria, Szlovákia, Szlovénia felé bármely ponton át lehet majd lépni, anélkül, hogy személyellenőrzésre kerülne sor. Mivel a belső határokon megszűnik a határellenőrzés és a határőrizet, egy olyan ellenőrzési rendszer kerül, illetve került kialakításra, amely biztosítja a külföldiek ellencímlapon 4 © © Schengen © kialakulásának története 1985-ben a luxemburgi Schengenben a Benelux államok, Franciaország és a Német Szövetségi Köztársaság között megállapodás született, hogy célszerű lenne a közös határokon a határforgalom-ellenőr- zést megszüntetni, hogy ° 0 erősítsék a népek közötti szolidaritást, könnyítsék az áruk, szolgáltatások mozgását, töröljék el a tagállamok közötti személyek mozgásával kapcsolatos ellenőrzéseket. Később - Nagy-Britannia és Írország - kivételével mindegyik uniós állam csatlakozott a szerződéshez. A Schengeni Egyezmény után 1990. január 15-én aláírták a Schengeni Végrehajtási Egyezményt, ami 1995-ben lépett életbe, és gyakorlatilag a schengeni térségben felszámolták a belső határellenőrzést, áthelyezve a hangsúlyt a külső határokra, ahol meghatározott szabályok alapján történik a beutazás és a bevándorlás ellenőrzése. A személyek szabad mozgásának biztosítása érdekében a biztonsági kockázatok kiküszöbölésére közös szabályokat fogadtak el a vízumpolitika, a menekültügy és a külső határellenőrzés területén. Az egyezmény értelmében ahhoz csak EU-tagállamok csatlakozhatnak. A kilencvenes évek folyamán, az Egyesült Királyság és Írország kivételével, valameny- nyi EU-tagállam csatlakozott - Olaszország (1991), Portugália és Spanyolország (1991), Görögország (1992), Ausztria (1995), Dánia, Finnország, Svédország (1996). Tekintettel arra, hogy az EU északi államai tagjai a Schengeni Egyezményhez hasonló tartalmú Északi Útlevél Uniónak, melynek tagja Norvégia és Izland is, a schengeni egyezmények aláírói társult tagságot ajánlottak fel az Északi Útlevél Unió azon tagjainak (Norvégiának és Izlandnak), melyek nem tagjai az EU-nak. Ez a két ország 1999. május 18-án csatlakozott a Schengeni Egyezményhez. Az 1997-ben aláírt Amszterdami Szerződés a Schengeni Egyezmény egy jelentős részét „közösségi joggá" nyilvánította és ezzel annak szerepe lényegesen felerősödött. Ettől kezdve az újonnan csatlakozó országokra nézve a schengeni rendszer átvétele és alkalmazása kötelezővé vált. Az egyezmény már továbbfejlesztette a megállapodás elgondolásait, és fő célként megjelenítette azt, hogy a közös határokon megszűnik az ellenőrzés, azon bárki, bárhol, bármely időben átléphet (akár az autópályán, akár egy hegyi ösvényen, akár egy folyó partján sétálva). Ugyanakkor szigorú ellenőrzéshez kötötte a külső határokon átlépő személyeket és tárgyakat, valamint olyan, az országok mélységében kialakítandó ellenőrzési módszerek kialakítását tűzte ki célul, mellyel hatékonyan lehet szűrni az országba bejutott illegális migrációt. HORVÁTORSZÁG 344,6 km EU belső határ: 1 586,8 km EU külső határ: 655,7 km hídlap 5
