Hídlap, 2007 (5. évfolyam, 1–19. szám)
2007-11-17 / 14. szám
Bukovics Krisztián négykeréken Teszt FIAT Bravo 1,4 Dynamic ható ki, akár termetesebb sofőröknek is - feltéve, ha nem túl méretes talppal vannak megáldva. A pedálok elrendezése ugyanis nem igazán szerencsés: a fék és gázpedál olyan közeire került egymáshoz, hogy egy átlagos (42-es) lábú vezető rendszeresen mindkét pedált egyszerre nyomja majd le. Ennél is nagyobb baj azonban, hogy a középkonzol aljának vezetőoldali részén hanyag az eldolgozás: a konzol műanyagja nem ér le a padlóig, és amennyiben tövig nyomjuk a gázpedált, könnyen előfordulhat, hogy a cipőnk beleakad, és képtelenek vagyunk levenni a lábunkat a gázról és - szükség esetén - azonnal fékezni. Ez pedig több mint balesetveszélyes, csak remélni merem, hogy a FIAT orvosolja ezt a hibát. (Megnéztük egy másik modellben is, abban jobban, de korántsem tökéletesen eldolgozták a kérdéses részt.) Erre annál is inkább szükség lesz, mivel az 1,4-es alapmotorral szerelt tesztautónk esetében bizony gyakran volt szükség arra, hogy keményen tapossuk a gázt: a környezetvédelmi előírások miatt visszafogott autó papíron ugyan 90 lóerőt tud, . ez azonban csak akkor érvényesül, ha fo- ■ lyamatosan 4 ezer fölött tartjuk a fordu- ' latszámot. Ilyenkor bőven kijut a bent ülőknek az egyébként egészen kellemes motorhangból is, amelynek mértéke sajnos nincs összhangban a menettulajdonságokkal. Egy, maximum két személlyel a : fedélzeten még van esély a tempós haladásra - amennyiben gyakran használ- ‘ juk a kicsit túl hosszú, hatfokozatú sebességváltókart. Több utassal azonban már J érdemes kétszer is megfontolni egy-egyJSl előzést, illetve nagyobb emelkedők is'^ megizzasztják a legkisebb motorral szerelt Bravo-t, amelyhez véleményem szerint érdemesebb A mára egyértelműen zsákutcának minősült Stilo után az olaszok belátták: az itáliai autók vásárlóit nem a németes, egyenes formák, hanem az olasz autóépítés fogásai hozzák lázba, legyen bármilyen itáliai márkajelzés az autó orrán. Az új FIAT Bravo ráadásul az elődök hátszelével indulhat harcba. A Grande Punto után a Bravo is a márka új arculatával hódít: a többek által „maseratisnak" titulált orr már egy új, a jelek szerint a közelmúltnál sokkal dicsőbb korszakot hirdet. Valószínűleg nem véletlen, hogy számos márka alkalmaz szívesen olasz formatervezőket, az itáliai mesterek ugyanis a Bravo-nál is remekeltek, lendületes ívekkel rajzolták meg az autót, a karakteres orrtól a meredeken emelkedő övvonalon keresztül a kocsi faráig, amely remekül harmonizál az elnyúló hátsó lámpatestekkel. A kissé komor színekből építkező beltéren is sokat segítenek a lendületes ívek, a vezető előtti csőműszerek pedig akár valamelyik Alfából is visz- szaköszönhetnének. A sportos érzetet tovább növeli a sofőr felé lágyan befordított középkonzol, a remek fogású kormány és a kemény tömésű, de hosszú távon is kényelmes ülések. A helykínálattal sincs baj, a magasságában állítható vezetőülésnek és a két irányban állítható kormánynak köszönhetően tökéletes vezetőhelyzet alakít26 hídlap
