Hídlap, 2007 (5. évfolyam, 1–19. szám)

2007-10-20 / 10. szám

zöldügy

és amikor már nagyok - ahogy mi mondjuk: kinőnek a vadak szájából vagyis már nem érik el a csúcshajtást, akkor lebontjuk a kerítést" - magyarázta a parkerdő szakembere. Abban az esetben, ha a turistaút ilyet keresztez, akkor úgynevezett átlépőkön vághatunk keresztül, nem szabad a kapukat kinyitni, hanem a kijelölt helyeken egy kis létrán kell átmászni. Ám ezen a szakaszon ilyen nincs, mert végig a kerítés mellett megy az út. Erről a gerincről egyébként már kilátás nyílik a pilisszentléleki völgyre, illetve a felette húzódó Fekete-hegyre. Innen már látszik a túra vége, így aki elfáradt, erőt meríthet abból, hogy látja a célt. Ám előtte még elérünk az Égett hárshoz, ami a Hoffmann- kunyhói erdészét mellett található. Ez a hely egy villámcsapott hársfáról kapta a nevét, amelybe 70-80 évvel ezelőtt csapott bele a ménkő, és sokáig állt itt az elszenesedett fatörzs. Bár ma már nem látható a fa, mégis a hely azóta őrzi nevét.

Ennél a pontnál térünk le a zöld jelzésről a pirosra, ami végül levezet a faluba, de ha még marad elég erő a túrázóban, érdemes megnézni a Pálos-romokat. „Az

egész Pilis az Árpád-korban vadászterület volt. IV Béla 1236-ban adományozta ezt a területet a pálos rendnek, az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrendnek, akik remetéket gyűjtöttek össze. A kolostort 1287-ben építették, de a mostani falmaradványok, amiket láthatunk az 1300- as évek végén épültek" - idézte fel a történelmet Lomniczi Gergely. A szerzetesek a török pusztítások idejében, 1526-ban költöztek el, és onnantól kezdve kezdett lepusztulni a kolostor. Ráadásul akkor általános volt, hogy a törökök által szétvert falukat, hasonló épületek köveiből építették újra. így volt ez Pilisszentléleken is, ahol a kolostor maradványait az 1900-as évek elején kezdték feltárni, a mai végleges formáját pedig 1992-ben nyerte el. Egyébként a falu is elpusztult a török időkben, azt követően épült újjá, amikor betelepültek a szlovák mészégetők. Ezt bizonyítja a településen található tájház is, mely felkeresésével akár le is zárhatjuk a kirándulást.

Néhány érdekes növény és állat

A túra során találkozhatunk egy-két érdekes élőlénnyel. A Vaskapu és a Fári- kút környékén olyan növényekkel, amelyek arról tanúskodnak, hogy ez a jelenleg 200-300 méter tengerszint feletti magas terület régen Duna-terasz volt. Lomniczi Gergely szerint erre bizonyíték a homokos talajt kedvelő törpemandulás, és a csajkavirág is. Az Enyedi halála emlékhelyen olyan fokozottan védett növénnyel találkozunk, mint a gímpáfrány, ami szintén korábbi korból maradt itt. Ez a növény a meszes talajokat szereti, mégis ezen a területen vulkanikus talaj van, ez tanúskodik arról, hogy egy korábbi geológiai korból származik. Az Égett hárs- nál pedig egy óriási, 25-30 méteres madárberkenyefát találunk. Természetesen az állatvilág is rejt meglepetéseket, bár igaz csak az láthat vadmacskát, akinek szerencséje van, mivel ez az állat nagyon rejtőzködő életet él. Ám kígyászölyvvel biztos, hogy találkozunk, az országban egyébként nagyon ritkán előforduló madár érdekessége - ahogy a neve is mutatja - siklókkal táplálkozik, ellentétben rokonaival, akik pockot, egeret esznek.