Hídlap, 2007 (5. évfolyam, 1–19. szám)

2007-09-15 / 5. szám

kény utazásai 18 rajzokkal teli albumot eredményeztek.

Bajor Ágost 1923-ban Pesten telepedett le, és onnantól a fővárosi művészi életben is meghatározó szerepet töltött be. Gyakran rendezett műterem kiállításokat (1931,1932) és élénk társasági élet zajlott otthonában. Egy ilyen alkalommal csodálatos mandarinnak öltözött, amelyet önarcképben örökített meg. A festmény felszabadult színvilága a fauve-okéra, különösen Matisse koloritjára emlékeztet. A fővárosban eltöltött közel negyed évszázad alatt sem vált hűtlenné Esztergomhoz, mindig nagy szeretettel járt haza szülővárosába.

Itálián kívül Genfben,

Barcelonában, Londonban, Koppenhágában,

Bécsben, Oslóban,

Varsóban és Chicagóban is járt, és sikerrel szerepelt alkotásaival a kiállításokon.

1926-ban a Nemzeti Szalonban rendezett Egyházművészeti Kiállításon Csernoch János hercegprímásról készült portréját Csernoch-díjjal jutalmazták, 1943-ban a Magyar művészek olaszországi tárgyú képeinek kiállításán Enit-díjat kapott olajfestményeiért. (...) Számos alkotása szerepel külföldi gyűjteményekben,

Itáliától kezdve egészen a Kuptoria és Albert Múzeumig. Szülővárosa múzeumain kívül, a Budapesti Szépművészeti Múzeum egy Önarcképet és egy Összelőtt templomot ábrázoló olajképet őriz, a Képzőművészeti Egyetem Grafikai Gyűjteményében több korai rézkarca is megtalálható.

A hazai szellemi élet nagyjainak - Babits Mihály, Kárpáti Aurél, Lyka Károly - barátságát tudhatta magáénak, velük osztotta meg legszívesebben belső derűjét, ebben a körben találta meg szellemi és lelki nyugalmát. 1937-ig, - öt éven át - az esztergomi ferences gimnáziumban rajztanárként működött, tanítványai munkáiból több kiállítást is rendezett. Ugyanebben az évben sikerrel vett részt rézkarcaival a Londoni Magyar Grafikai Kiállításon. (...)

1945 után szinte folyamatosan Esztergombantar- tózkodott, majd 1947-ben végleg hazaköltözött édesanyjához a Malonyai u. 8. szám alatti családi házukba, amelyre 1992-ben emléktáblát helyeztek el. Esztergom nemcsak ihletője, hanem lelki feltöltődési helye, mentsvára is volt. Visszavonultan élt, de folyamatosan alkotott, ars poeticáját ex librisén olvashatjuk: „Nulla dies sine linea"- egyetlen nap sem múljék el vonal (azaz alkotó munka) nélkül. Fáradhatatlan szorgalommal dolgozott, járta a várros zegzugos utcáit minden apró részletét megfigyelve és megörökítve, így született meg az 1950-es években, a közel 80 darabból álló Ismeretlen Esztergom című sorozata. Ezek a színezett rézkarcok a lírai és topografikus művészi szemlélet elegyei, valamint helytörténeti szempontból értékes kordokumentumok. A táj és a természet iránti végtelen tisztelete és alázata mutatkozik meg tájképein, legyen az Taormina vagy Esztergom megragadó látványa.

Élete utolsó éveiben súlyos betegségben szenvedett, látása nagyon meggyengült, és ez meggátolta abban, hogy kedvelt műfajában, a rézkarcban dolgozzék. Az 1950-es évek közepétől inkább nagyméretű olajképeket, portrékat és akvarell - tájképeket készített.

hídlap 19

115 éve született Bajor Ágost, Esztergom festője

„Nulla dies sine linea"

A XX. század első felének nemzetközileg is elismert festő- és grafikusművésze Esztergomban született 1892. szeptember 17-én, és itt hunyta le szemét végleg 1958. október 11-én, nyughelye az esztergomi Belvárosi temetőben található. Bajor Ágost életét Gassama-Szabó Bernadett, művészettörténész mutatja be.

Esztergomban végezte a reálgimnáziumot, majd 1911-1916 között a budapesti Mintarajziskola és Rajztanárképző növendéke lett, ahol rajztanár-grafika szakon végzett. (...) Az I. világháború után, az 1920-30-as években több, hosszabb- rövidebb tanulmányutat tett Európában, főképpen Itáliában, ahol nagy lelkesedéssel kereste fel Szicíliát. Különösen kedvelte Taormina, Capri, Nápoly, Róma és Firenze művészeti atmoszféráját, melyek finom vonalú rézkarcait ihlették. Termé-