Hídlap, 2007 (5. évfolyam, 1–19. szám)
2007-09-08 / 4. szám
teszt ■ iirif négykeréken Teszt; Renaylt Clio Dynamique Plus Bukovics Krisztián A Renault továbbra is előszeretettel kínálja szuperminijéhez az alapmotorokon kívül az erősebb erőforrásokat. A tesztre kölcsönkapott kis Clio sokak számára okozott meglepetést városon belül és országúton egyaránt. A Clio a franciák egyik legkedveltebb típusa idehaza, a Renault a harmadik generációval is elsősorban a fiatalokat célozza meg. A városi szupermini motorválasztéka példátlanul széles, a kisebb teljesítményű erőforrásokon kívül akár kétliteres benzinest is rendelhetünk hozzá. A különcöknek erősen ajánlott a 200 lóerős RS változat, míg a visszafogottabbaknak nyugodt szívvel tudjuk ajánlani a tesztelt, 138 lóerős változatot, amellyel bőven nyílik lehetőség arra is, hogy borsot törjünk a kis minit levillogni, letolni próbáló városi vagányok orra alá. Az autó külsőre ugyanis szinte megkülönböztethetetlen a gyengébb változatoktól, diónk diszkrét, mint egy angol lakáj: semmi spoiler, semmi leültetés, még a kettős kipufogó is gondosan el van rejtve a hátsó lökhárító mögé. így nem csoda, ha jónéhány német prémium márkában feszítő autós kartárs meghökkent, amikor megtapasztalta a francia kisautó dinamikáját. Bosszantó apróságok Tesztautónk belülről nem kápráztat el semmi különössel, az ülések, a felhasznált anya28 hídlap gok többnyire jók, itt-ott akad egy kis kopogós műanyag. Ennél sokkal zavaróbb, hogy pakolórekeszekből csak mutatóban akad a Clio-ban, a telefont, kulcsokat, miegymást tulajdonképpen csak a középkonzol alatt kialakított kettős pohártartóban tárolhatjuk, ahonnan egy-egy lendületesebb kanyar után a pedálok alá szóródik minden. Némiképpen segít ezen a méretes és hűtött kesztyűtartó - összességében azonban ez nagyon kevés egy mai kisautóban. A pedálrend elfogadható, de tesztautónk kuplungpedáljának többcentis (!) holtjátéka rettenetesen zavaró volt: az embernek minden egyes váltásnál az volt az érzése, hogy vagy a pedál, vagy a cipőtalp törött el. Sajnos a negatívumok még nem érnek véget: az egyébként szélesre táruló ajtók fogantyúja túl közel került a zsanérokhoz: a Clio nehéz ajtajai garantáltan és rendszeresen fognak nekicsapódni a mellette parkoló autónak, még szerencse, hogy a védőcsík tompítja majd valamelyest a koccanásokat. A beltér mindezektől függetlenül kellőképpen tágas, és kifejezetten otthonos, még a hátsó sorban is bőven elfogadható hely marad a lábnak és a fejnek, igaz, inkább csak két utas számára. Négy emberrel a fedélzeten a csomagoknak is jut hely - ezen a téren teljesítik a városi kisautókkal szembeni elvárásokat a francia mérnökök. Élet a kulcsok után Ami kétségkívül további vonzerőt jelenthet a Clio-vásárlóknak, az a Renault kulcs
