Hídlap, 2007. június (5. évfolyam, 106–126. szám)

2007-06-19 / 118. szám

www.esztergom.hu 2007. június 19., kedd • HÍDLAP 3 Vakáció: kalandra fel? Itt a tanév vége: van aki új iskolába megy, van aki pótvizsgára készül Folytatás az 1. oldalról Kalmár Károlyné, a Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatója arról szá­molt be: idén a megszokottnál jóval több kisdiák megy át nyolc- és hat- osztályos iskolába. Az 55 nyolcadi­kos többsége gimnáziumban vagy szakközépiskolában folytatja tanul­mányait, néhányan iratkoztak csak be szakiskolába. Az intézmény már évek óta, így ezen a nyáron is tart majd sa­ját maga által szervezett pótvizsgára felkészítő foglalkozásokat, melynek keretében a szaktanárok a heti korre­petálások alkalmával segítik a nehéz­ségekkel küszködő diákokat a tan­anyag elsajátításában. Az igazgató felhívta a figyelmet arra, hogy a jövő tanévben indul az iskolában az emelt óraszámú angoloktatás, ami azt jelen­ti, hogy már első osztályban heti két órában tanulják a gyerekek a válasz­tott nyelvet. A most beiratkozott kis­iskolások fele tartott igényt erre a le­hetőségre, így ők nyolc év alatt leg­alább az alapfokú nyelvvizsgáig el­juthatnak. A Mindszenty József Katolikus Ál­talános Iskolában idén 19 gyermek vé­gez, közülük ősztől tizenöten gimnázi­umban, ketten szakmunkásképzőben, egy-egy diák pedig szakközép-, illetve szakiskolában tanul majd tovább. Az eddigi adatok szerint viszont szeptem­bertől csak tíz új tanuló érkezik - tud­tuk meg Cserny Szilviától. Az Árpád­házi Szent Erzsébet Középiskola, Óvo­da és Általános Iskolában idén végez elsőként a 29 kisiskolás. Az új általá­nos iskola sikerét bizonyítja, hogy szeptemberben már két osztály indul 54 kisgyermekkel - tájékoztatta lapun­kat Chalupa Zoltán. A Babits Mihály Általános Iskolá­ból a 45 végzős tanuló 50 százaléka gimnáziumba, mintegy 40 százalékuk szakközépiskolába, néhány diák pedig szakmunkásképzőbe megy tovább. Tíz gyermek megy át nyolcosztályos isko­lába, heten pedig hatosztályosba - mondta Kotz István lapunknak. A 420 tanuló közül 8-10 olyan akad, akiknek majd pótvizsgázni kell. Ok a tanárok­tól megkapják a tananyagot, ha pedig ennél több segítségre van szükségük, akkor is van hová fordulni. A Majer István Pedagógiai Szakszolgálat és Gyermekjóléti Szolgálat a tavalyihoz hasonlóan idén is tart majd korrepetá­A nyári szünet idején jóval több gyer­mek vesz majd részt a közlekedésben mind gyalogosan, mind kerékpárral. A rendőrség ezért arra hívja fel az autó­sok figyelmét, hogy a balesetek elkerü­lése és a gyermekek védelme érdeké­ben fokozott figyelemmel és körültekin­téssel vezessenek. ló foglalkozásokat a Baross utcai épü­letében a gyerekek és szülők igényei szerint. Ezen kívül ingyenes kirándu­lásokkal, pszichológus által vezetett relaxációs foglalkozással és kamasz klubbal készülnek a szünidőre az in­tézmény munkatársai. A Máltai Szeretetszolgálat augusz­tus 6-tól 24-ig tart majd napközis tá­bort a Bánomi úti játszótéren, ahol a strandolás, múzeumlátogatás, és kéz­műves foglalkozások mellett a korre­petálás is helyet kap a programban. A csemeték hasznos időtöltésének lehetőségeit foglalja össze az Otthon Segítünk Alapítvány gondozásában frissen megjelent Esztergomi Vakáció 2007 című kiadvány, amely megtalál­ható Esztergom valamennyi oktatási és közösségi intézményében. A füzet kü­lön gyűjti össze a nyári napköziként is működő bejárás-, illetve a bentlakásos táborokat, valamint a nyári sport- és szabadidős programokat. • Gábor Éva Kékes csúcsfutás: esztergomi siker Közel másfél ezer futó az ország tetején Szombaton közel ezerötszáz futó, köztük több mint egy tucat esztergomi sportember vett részt a tizedik jubileu­mi Kékes csúcsfutáson. A 11,6 kilomé­tert és 671 méteres szintkülönbséget jelentő versenyen az esztergomi Erős Gábor a hetedik helyen érkezett célba. A Budapest Sportiroda szervezésében immár tizedik alkalommal került sor szombaton délelőtt az ország egyik legna­gyobb kihívást jelentő utcai futóversenyé­re, a Mátrafüred és a Kékestető közötti Kékes csúcsfutásra. A 11,6 kilométeres távolságot és 671 méteres, szinte folya­matos emelkedőt jelentő versenyre min­den eddiginél több, közel ezerötszáz futó nevezett be az ország minden tájáról, de a mezőnyt „színesítette” az etióp Erkolo Ashenafi (45:30) is, aki végül második helyen ért célba a győztes Tóth Tamás (44:38) mögött. Harmadikként Kovács Ádám (46:38) érkezett az ország tetejére. Mögöttük nem sokkal lemaradva, kiváló eredménnyel hetedikként érkezett célba a 21 éves esztergomi egykori triatlonos, Erős Gábor (49:35), aki jelenleg a miskol­Ahol maradhatnak a manók Erős Gábor ci Uniqua Team színeiben versenyez, és ez volt az első hegyi versenye. A hölgyek mezőnyében Farkas Ka­talin (55:37) szakította át elsőként a célszalagot, a második Molnár Barbara (56:24) lett, a harmadik helyezést pe­dig Benkó Gabriella (59:48) érte el. A csúcsfutáson népes esztergomi mezőny gyűlt össze: az Esztergomi Fu­tóművek amatőr futóklub tagjai közül heten, a városban élő többi sportember közül pedig hatan álltak rajthoz és ér­tek célba sikerrel. • Kép és szöveg: G. É. Esztergom. Az Aranyhegyi úti Mikkamakka Játéktár nyári napközit szervez óvodáskorú gyermekek számára a városi óvodák nyári szünete idejére, június 18-tól augusztus 17-ig hétfőtől péntekig 8 és 15 óra között. A Mikkamakka nyári Manó-maradó Tábor részvételi díja naponta 300 forintba kerül, jelentkezni folya­matosan lehet. A gyerekeket gazdag játékkészlettel, szobamászókával, készségfej­lesztő és társasjátékokkal várják, az étkezést viszont egyénileg kell megoldani. Botticelli felvirágoztathatja Esztergomot Megkezdődött a helyreállításhoz szükséges költségek tervezése Sokan emlékeznek a történelem- órákra, ahol a reneszánsz korszakot, magyar tekintetben is egy gazdag, az élet minden területén bőséggel bíró éraként jellemezték a tankönyvek. Nem kell rosszmájúnak lennünk, ah­hoz, hogy megállapítsuk: a 21. század nem ilyen, a társadalom nagy része még a közelébe sem jut a kultúrának. A reneszánsz mester, Botticelli nevé­hez vélhetően köthető felfedezés leg­alább helyi szinten alkalmas eszköz le­hetne az általános kulturális apátia ol­dásra. A világot gyorsan bejáró szen­zációs kutatási eredmények kapcsán Horváth Bélával, az esztergomi Vár­múzeum igazgatójával az intézmény sorsáról is beszélgettünk.- Szándékom szerint a Botticelli-fel- fedezés kapcsán ismét reflektorfénybe kerülő esztergomi vár helyzetéről kér­dezném, de a reneszánsz freskó a múlt héten bőséges híranyaggal szolgált, lássuk hát, mi a legújabb fejlemény az ügyben!- Amikor egy tudományos felfede­zés történik, akkor a világ legtermésze­tesebb dolga, hogy akad egy másik ol­dal, amely az ellenkezőjét állítja. Talán nem is tudomány lenne, ha olyan dol­gokat lehetne első körben meghatároz­ni, mely az első kijelentést követően megváltoztathatatlan lenne. Az én egyéni véleményem változatlanul az, hogy jó néhány adat és jel mutatkozik, amely Botticelli felé irányítja az ember gondolatait. És abban is biztos vagyok: ki fog derülni, hogy valóban az olasz mester képe ez, avagy sem. Egy tudo­mányos tételt csak adatokkal lehet cá­folni, vagy megerősíteni. Ha valaki lá­tatlanban mondja - például a tárgyalt freskó eredetéről -, hogy az nem az, aminek egyesek állítják, az nem sze­rencsés dolog. A hét elején hallottam Boskovits Miklós, Firenzében élő ma­gyar professzort a Klubrádióban nyi­latkozni és érdekes módon egészen mást mondott, mint amit lehozott tőle a hazai sajtó. Sokkal óvatosabban fogal­mazott, és arra a kérdésre, hogy miért gondolta, hogy ez a felfedezés, illetve annak bejelentése politikai indíttatású lett volna, vagy, hogy ez egy középsze­rű itáliai alkotó műve lenne, akkor mind a két esetben határozottan cáfol­ta, hogy ő ilyet mondott volna. Tegyük hozzá, hogy ez a professzor az utóbbi 20 évben nem járt Esztergomban, mint ahogy a többi ellenvéleményt képvise­lője sem. Én 37 éve vagyok az eszter­gomi Vármúzeum igazgatója, és ez alatt az idő alatt szinte naponta végig­jártam az épületet. Ennek megfelelően minden nap láttam ezt a freskót abban az állapotában, ahogy előkerült, illetve ahogy a 60-as években történt restaurá­lásakor láthatóvá vált. Bennem föl sem vetődött, hogy Botticelliről vagy nem Botticelliről van szó, de amióta az új restaurálás elkezdődött és letisztult a kép, azóta egészen más színe van, egé­szen más vonalakat lehet látni. Erről az egész ügyről, a felfedezést követő vita színezetéről az a véleményem, hogy jellemzően „magyaros”. Jellemző, hogy mi magyarok nem tudunk örülni semminek, még a sikereinknek sem. A felfedezés kapcsán a múlt hét péntekén „lerohant” minket szinte a teljes hazai média. Minden stábnak azt mondtam, hogy én csak egy régész vagyok, de a kutatók véleménye szerint ez egy Bot­ticelli freskó.-A reneszánsz alkotás miatt nem­csak ez a kutatás, de az Ön által veze­tett Vármúzeum is górcső alá esett. Mi­lyen helyzetben érte ez a világszenzá­ció az intézményt?- Az esztergomi Vármúzeum eseté­ben komoly építkezésekre már nem gondolunk. Egy nagy feladat van még hátra, az pedig szintén a freskó ügyé­hez kapcsolódik. A régi palotarész, ahol a vélt Botticelli kép található, a 60-as években volt utoljára felújítva. A várat 1934-ben kezdték el újra feltárni, és 1938-ban, Szent István halálának 900. évfordulóján fejezték be. Ha va­laki azt hiszi, hogy az akkor kutató kollégák nem akartak tovább lépni, az nagyot téved. A fehér toronyról, az Ár­pád-kori palota egyik legizgalmasabb és legrégibb részéről már ekkor kije­lentették, hogy mindenképpen fel kell tárni. Ahogy akkor is ez volt a szán­dék, úgy most is az, nekem is az a meglátásom, hogy ezt a várrészt telje­sen fel kell tárni és fel kell újítani. Az egyelőre még csak vélt Botticelli-fres- kóval kapcsolatos felfedezés miatt már most lehet abban reménykedni, hogy ennek a várrésznek az ügyét is előrébb lendíti. Anyagi támogatás, a szakem­berek alaposabb odafigyelése, gyor­sabb tervezés és kivitelezés - ezek le­hetnének a legfontosabb vetületei en­nek rekonstrukciónak. Esztergomnak ez egy hallatlan lehetőség lenne, hi­szen így teljesen lezárulhatna a vár re­konstrukciója. Amit 2000-ben elvé­geztünk, az a vár egyéb részeinek, a várudvarnak, a kis román palotának, az úgynevezett lovagteremnek a hely­reállítása volt. Fantasztikus munka volt ez, rengeteg pénzt költött rá az ál­lam és kormányoktól, politikától füg­getlenül történt mindez. Ennek kap­csán fontosnak tartom kiemelni, hogy politikai hovatartozástól függetlenül mind a Horn-kormány, mind az Orbán- kormány, mind pedig a Medgyessy- kormány támogatta a felújítást. Jó vol­na eljutni oda, hogy ami nemzeti érték, az ne függjön a politikai pártoktól, vagy a választások végeredményétől. Az Árpád-kori palotarésznek is dukál­na egy, a 2000-ben elkészült teljes kö­rű rekonstrukcióhoz hasonló felújítás. Ennek egyik részlete, hogy a fehér tor­nyot meg kell emelni, és arra egy to­ronysisakot kell helyezni. Ezenfelül épületgépészeti átépítést kell végezni, meg kell oldani a világítást, a bizton­sági rendszert és a klimatizálást.- Lesz-e minderre elég pénz? A fenn­tartó milyen mértékben áll az esztergo­mi vár felújítása mellé?- Az esztergomi vár a Nemzeti Mú­zeum része, így költségvetésének is csupán egy fejezetét jelentjük. Az, hogy az ország ma nem olyan gazdasá­gi helyzetben van, amilyenben szeretne lenni, nyilván kihat a múzeumok életé­re is. A Botticelli-felfedezés reménye­im szerint jobban ráirányítja a figyel­met az esztergomi várra, a költségve­tésről döntők esetében is. A magyar műemlékek sajátos helyzetben vannak, ha történelmi évforduló közeleg, akkor előtérbe kerül egy-egy alkotás, így van ez az esztergomi vár esetében is. 1938-ban, első királyunk szülőhelyét olyan állapotba kívánták hozni, mely méltó volt az ünnepre. Ugyanígy jártak el 2000-ben, az ezredfordulókor, ami­kor a magyar államiság ezeréves évfor­dulójára felújítottuk a várat. Ha nincs jubileum, akkor is fontos lenne, hogy több figyelmet szenteljünk a műemlé­keknek. Az évfordulók után a figyelem elterelődik az ilyen helyekről, mint Esztergom, most azonban, éppen a re­neszánsz freskó okán ismét itt az apro­pó, hogy a város, a vár kamatoztathas­sa a lehetőségeket.- Mi lesz a következő gyakorlati lé­pés, mely a legfrissebb kutatás folyta­tását, illetve a vár következő rekonst­rukciós fejezetének megkezdését indít­hatja ?- Alig egy hét telt el a Botticelli-fel­fedezés óta, és a szakminisztérium máris megmozdult. Olyan adatokat kértek be, hogy eddig mennyit fordítot­tunk a freskóra, és kíváncsiak voltak arra is, hogy véleményünk szerint mekkora összeget milyen határidőkkel kellene átcsoportosítani az ügy érdeké­ben. Ez - függetlenül a politikától - nagyon jó hír. Ha egy kultuszminiszter, nagy nemzetközi nyilvánosság előtt - ez esetben Rómában - ígéretet tesz ar­ra, hogy minden erejével támogatni fogja a rekonstrukciót és a restaurálás befejezését, akkor én ebben hiszek. Azóta , különböző folyamatokat is fi­gyelembe véve már meg is erősödött bennem, hogy sikerülni fog a teljes fel­újítás, illetve a restaurálás. További jó hír, hogy lassan befejeződik a III. Bé- la-korabeli kápolna helyreállítása. Fan­tasztikus meglepetéseket rejtegetünk itt, hiszen újra eredeti színükben pom­páznak a kápolna freskói. A vélt Botti- celli-freskó helyszíne, az Árpád-kori várrész is hasonló módon kell, hogy fejlődjön. A párizsi Louvre-ba látoga­tóknak legalább a fele azért megy, hogy megnézhesse a Mona Lisa-t. Ha a világon bárhol kiejtem azt a nevet, hogy Mona Lisa, akkor senkinek sem az alkotó szülőhazája, Itália, hanem Párizs jut eszébe. Nyilvánvaló, hogy a Botticelli-freskó, avagy reneszánsz freskó miatt sokkal nagyobb lesz ez­után az esztergomi Vármúzeum, és a város forgalma is. Ehhez a forgalom­hoz azonban „fel kell nőni”. És nem­csak nekünk, hanem az egész magyar kulturális életnek. Amikor ez a szak­mai vita lecseng, akkor érdemes lesz elgondolkodni a városvezetésnek azon, hogy élni kíván-e ezzel az egyedülálló lehetőséggel. • Kép és szöveg: Pöltl Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents