Hídlap, 2007. május (5. évfolyam, 84–105. szám)
2007-05-05 / 87. szám
hídlapmagazin 2007 május 5., szombat • HIDLAP VII Egy nap az édesanyáknak - egy hét a születésnek ELGL ________________________________________ K önnyű csókot nyomott homlokunkra iskolába menet, a két fél zsemle közé a szívét is beletette, vadul rángatott ki minket minden pocsolyából, és büszkén mutatta csorba sókerámiánkat az ajtón épp beeső vendégeknek. Most, május 6-án ünnepeljük őket, az édesanyákat, a fiatal, karon ülő csecsemőkkel lótó-futó, a kor gyors tempójával suhanó lányoktól a kilencvenesztendős, sokat látott, édes anyókig. Nekik köszönhetjük, hogy élünk és ők azok, akik megtanították a legfontosabbat - dacolva a világ borzalmaival, bátran szembenézve félelmeikkel és a történelem legképtelenebb helyzeteiben is megtalálva a követendő példát -, hogy élni jó! Ez a nap egy másik, az anyaság csodálatos pillanatához kötődő ünnepnek, a Születés hetének is kezdete. Immár ötödik alkalommal kerül megrendezésre az országos rendezvénysorozat, amelyet az a sokakban megfogalmazott gondolat hívott életre, hogy a szülés és a születés ismét méltó helyet kapjon a nők és az egész társadalom életében. Altmann Andrea, a Társaság a Várandósság és Anyaság Megszenteléséért (TAVAM) társelnöke mesélt nekünk az általuk megálmodott rendhagyó hétről és az egyesületükről.- Mi pontosan a TAVAM?- Egy olyan egyesület, melynek célja a várandósság, születés, anyaság és a család méltóságának helyreállítását tartja. Ahogy a neve is mondja: Társaság a Várandósság és Anyaság Megszenteléséért. Sok csalódás eredményezte ezt az összefogást. Ősi ösztöneink még azt súgták, képesek vagyunk bátran megszülni gyermekeinket, és bennünk lakozik ugyanaz az erő, amellyel anyáink, nagyanyáink rendelkeztek. Bíztunk az orvosokban és a kórházban is, ahol aztán mégis riadtan tapasztaltuk, hogy elillant ez az erő, és kiszolgáltatottan és tehetetlenül haladunk a kórházi gépezetben. Sokan azt gondolják, a szülésen valahogy túl kell esni, hogy eljöhessen az a pillanat, amikor karunkba vehetjük gyermekünket. Nem tudják, a szülést nem kibírni kell valahogy, hanem megélni, és olyan ajándéknak tekinteni, amiről vétek lemondanunk. A TAVAM önszerveződő női körök, kismamaklubok és anyakörök hálózata, amely segíteni kíván minden olyan egyéni és társas kezdeményezést, amelyek a szülést-születést, az élet megkezdésének feltételeit egyre jobbá és természetesebbé teszik, és ezáltal a szülő-gyerek kapcsolatba családi felelősségvállalás és a tudatosság erősödését szolgálják. A Születés hete a'szervezet egyik fontos, minden évben megrendezésre programsorozata.- Miért és hogyan született meg a Születés hetének a gondolata?- 2002 nyarának végén szembesültünk azzal, hogy kisebb-nagyobb rendezvényeink, előadásaink, szakmai és kulturális programjaink üzenete külön-külön sokkal kisebb eséllyel jut el azokhoz, akik számára ez fontos lehet, mintha együtt, összehangoltan, azonos időben tennénk ugyanezt. És ha mindezt egy hétben sűrítjük össze, hogyan nevezhetnénk másként, mint így: Születés hete. Az ötlet óta eltelt öt évben fővédnökeink voltak már a köztársasági elnökeink feleségei, Sólyom Erzsébet, és Göncz Árpádné is. A több száz önkéntes mellett számos közéleti személyiség állt kezdeményezésünk mellé, többek között Kepes András, Sándor Erzsi, Horgas Eszter, Kandász Andrea, Nagy-Kálózy Eszter, Prokopp Dóra és Seres Ildikó, számos újság és televízió karolta fel az eseményt. A védőnők mellett huszonhat egészségügyi intézmény csatlakozott a Nyitott Kórház programhoz, hozzájárulva ahhoz, hogy a Születés hetének üzenete - „A szülés minősége az élet minősége” - még több emberhez és családhoz eljuthasson. Az idén május 6-13-ig ötvenhét településen, tizennégy budapesti kerületben, 154 helyszínen, több mint négyszáz előadóval várjuk a résztvevőket. Az elmúlt hónapokban bemutattuk a „Mezei csokor” szálait, vagyis azt az öt nőt, akik idén arcukkal és megjelenésükkel támogatják a rendezvényt: Hoppál Borit, Kriston Andreát, Novo- domszky Évát, Rúzsa Magdit és Somát.- Mi legfőbb ars poeticája ennek a hét napnak?- „Méltó módon szülni és születni” - ez a hét a várandósság és anyaság megszenteléséről szól. Segíteni szeretnénk azzal, hogy bemutatjuk ennek az örömteli pillanatnak, a létezés kapuján való átlépésnek sokféle lehetőségét, beszélgetünk az érkezés pillanatának sokszor életre szóló jelentőségéről, és hogy azok az információk, melyek a szülés helyének, kísérőjének és módjának megválasztásához szükségesek, minél kevesebb torzítással, minél több emberhez eljuthassanak. Igyekszünk ezzel a rendezvénnyel és a média segítségével a közvélemény figyelmét arra irányítani, hogy vannak az életnek olyan pillanatai, órái, hetei, hónapjai, amelyek nemcsak személyes történetnek foglalatai, nemcsak a család történetét és a valóságot sűrítik és tükrözik, hanem fordítva: vissza is hathatnak a személyes és családi történetre, sorsot, életet változtathatnak, sebeket, világot gyógyíthatnak. A rendezvénysorozat célja, hogy a várandósok és családjuk minél szélesebb körű tájékoztatást kapjanak a hazai ellátás hagyományos és újszerű alternatíváiról, a legújabb kutatási eredményekről és a nemzetközi egészségügyi szervezetek ajánlásairól. Az ország különböző pontjain bábák, szülésznők, szülész orvosok, dúlák, védőnők, pszichológusok, homeopaták, gyógytornászok, mentálhigiénés szakemberek, találkoznak a várandósokkal, hogy segítsenek abban, a várandósság ideje ne bizonytalan és szorongással teli, hanem igazi örömmel teli időszak legyen.- Milyen témákat ölelnek fel?- Felsorolni is nehéz lenne minden programot és témát, melyekre sor kerül. Ízelítőül egy-két cím előadásainkból: A nőiség megélésének spirituális módjai; Jóga és várandósság; Szülés, mint beavatási rítus; A szülésfelkészítés új útjai; Születés, szülés módja hogyan hat a lelki egészségünkre?; Dúlák a szülőszobán; Szorongás és depresszió a várandósság alatt; Miért nehéz apának lenni?; Kórházban háborítatlanul; Labirintus, avagy szülők a gyermeknevelés útvesztőjében. A teljes programunk megtalálható a www.szuleteshete.hu portaion, de kapcsolatba lehet lépni velünk és további információkhoz lehet jutni az internetes honlapunkon is: www.tavam.hu .- Kiknek szól a rendezvénysorozat?- Minden érdeklődőnek, aki még nem szült, aki szülni fog, és aki már szült, valamint, akik valaha megszülettek...- Hogyan válhatna a Születés hetének részesévé Esztergom városa?- Néhány lelkes szervezőre van. szükség, akik a hét felkészítő tré- ningjein részt vesznek és arra, hogy velük együtt találjuk esztergomi helyszíneket, támogatókat. A felkészülésben a TAVAM szakemberei készséggel segítenek, a szervezéstől a programok megtalálásán keresztül egészen azok lebonyolításig. Szellősen sportos Mq ___________________________ E gy önfeledt órát töltöttem gyermekeimmel a squash lasztit kergetve egy fallabda klubban. Már itt is némi érdeklődésre tettünk szert, ahogy egyszerre hárman próbáltuk üldözni, bekeríteni a labdát. Én nagyjából tisztában vagyok az elemi szabályokkal, de a gyerekek szórakozását nem akartam tönkretenni, ezért kissé szabatosan kezeltük a dolgot. Mondhatnám, aki kapja, marja típusú szabályértelmezés volt alkalmazásban. Akihez legközelebb pattogott a labda, vagy még bírta szusszal, ő próbálta meg folytatni a játékot. Amikor a jól megérdemelt bambit szürcsölgettük, a gyanútlan pultos jóindulatúan közölte velem, a pályabérlet a konditerem használatára is feljogosít. Miután általános iskolás gyerekeim nem rendelkeztek kellő háttérismerettel e sportról, lelkesen vetették bele magukat a következő kalandba. Már puszta megjelenésünk némi meglepetést keltett a helyiség vasakaratú, fémes tekintetű ügyfelei körében. Ezek a harcosok gyúrás közben nem foglalkoznak semmi mással, rém komolyan veszik a dolgot. Ha valami meghökkentő dolog történik, akkor sem illik meglepetésüknek jelét adniuk. Mint egy wes- ternfilmben, rezzenéstelen arccal hajlítgat- nak, emelgetnek. Ha felépítésemet párkereső rovatban próbálnám reklámozni, semmiképp nem használhatnám a zömök vagy robosztus jelzőket. A 180 cm magas, 67 kilós, a konditermen kívül kielégítően funkcionáló alkalmatosságot talán a legmegfelelőbben a szellősen sportos kifejezéssel jellemezhetném. Nem lévén igazán járatos a különböző kínzóeszközök körében, némi tanácstalansággal vezettem körbe porontyaimat ebben a számomra is idegen világban. Mivel személyes tapasztalataim nemigen voltak, a tévében látottak alapján próbáltam elmesélni az eszközök használatát. Mindeközben apai tekintélyemet megőrzendő olyan instrumentum után kutattam, amit a felsülés kockázata nélkül nemcsak elméletben, de működés közben is az öncsonkítás vagy komoly baleset kockázata nélkül prezentálhatok. Az elméleti bevezetés, bemelegítés után a gyerekek egyre sürgetőbben követelték az élő bemutatót. A gépek elég bonyolultnak tűntek, de ekkor megláttam egy fekvőpadot. A katonaságnál ilyennel már próbálkoztam, ismertem a technika minden csínját-bínját. Hanyatt fekve kell az állványon nyugvó súlyt mellre venni, majd mintha fordított fekvőtámaszt végeznénk, nem a saját testsúlyunkat, hanem a vassúlyt kell emelgetni, megküzdve a gravitációval. Az első alkalommal minden simán ment. A második nyomás előtt kissé mélyebbre eresztettem a súlyt, és ez lett a vesztem. Ott feküdtem a pádon, a torkomon egyensúlyozva egy hatalmas vasdarabbal. A kalandfilmekben a kommandósok szokták kb. ezen a helyen hordani a gégemikrofont. Mindeközben a gyerekek lélegzetvisszafojtva figyelték, hogy birkózik meg apjuk a számukra (és akkor, per pillanat számomra is) elképzelhetetlenül gigantikus súllyal. Ha valaki volt már hasonló helyzetben, jól tudja, sürgős segítségre van szükség, a karok egyre fáradtabbak lesznek, a gravitáció pedig nem csökken egyenes arányban az idő múlásával. Lassan felügyeskedtem a súlyt a mellkasomra, de ez még mindig nem tűnt a végleges megoldásnak. Tehát próbáltam kontaktust teremteni a hozzám legközelebb dolgozó emberrel, amennyire lehet, elkerülve a közröhej kialakulását. A helyiségben hallható hangos zene, a vasak csörgése, csattogása nemigen segített ebben. És ekkor felbukkant a mester. Nem volt mértéktartó, udvarias, és nem mosolygott. Nem várta meg a fulladás első jeleit, szó nélkül, szakszerűen leemelte rólam a béklyót. Mintha kis félreértés, icipici szakmai műhiba, nem pedig halálos veszedelem történt volna, elmagyarázta, előbb melegítsek be, aztán folyamatosan emelhetem majd a terheket a kívánt mértékben. De ez a súly talán még akkor sem lesz a kívánt mérték. A gyerekek nem vették le teljesen az ügy komolyságát, úgy értelmezték, mintha ez szintén a torna része lenne. Kicsit dolgozik a súllyal az ember, aztán valaki a végén leveszi róla. De az is lehet, hogy fejlett empátiás képességükre támaszkodva diszkréten másra terelték a szót. Érezhetően kevesebbet mosolyogtak, nem pulzált olyan önfeledt, oldott a hangulat, mielőtt a súlyos nyakékkel játszadoztam volna. A baleset óta a szakember nem tévesztett bennünket szem elől. Természetesen viselkedett, de a szeme sarkából figyelt bennünket. Láttam az aggódást a tekintetében. Ha így járt a papa, mit tehet ez a gyerekeivel? Egy-két kézi súlyzót próbáltunk ki csak, sétáltunk egy keveset, és a kiadós móka után a szaunában próbáltuk meg ellazítani megfáradt testünket. Kicsi fiam eleve nem vonzódott a dologhoz, talán a konditeremben tett látogatás kudarca is nyomot hagyott benne. Valahogy rávettem, hogy bejöjjön velünk, de táján tíz másodperc múlva mérgesen közölte velem, elege van a szalonnázásból, és itt hagy bennünket. Ezóta nem jártunk a fent említett intézményben. Gasztronómiai kalandozások Varga Péter Sajtételek Közismert, hogy a sajtfélék bármilyen formában igen egészségesek, ráadásul tengernyi lehetőséget kínálnak arra, hogy ételeinket mind változatosabbá tegyük. Következzen tehát most néhány „sajtos recept”, mint például a sajtfelfújt. Hozzávalók: hat dekagramm vaj, két és fél deciliter tej, kávéskanálnyi só, frissen őrölt bors, reszelt szerecsendió, négy evőkanálnyi tejszín, öt tojássárgája, öt tojásfehérje, tizenöt dekagramm reszelt sajt (gauda vagy gruyére) és vaj (a forma kikenéséhez). Egy üstben felolvasztjuk a vajat, és azután hozzáadjuk a lisztet. Közepes lángon két-három perc alatt - folyton kevergetve - sűrűre főzzük. Kis adagokban hozzákeverjük a tejet, fűszerezzük, felforraljuk és tizenöt percig nagyon lassan főzzük (közben habverővel kevergetjük, hogy oda ne égjen.) Beleöntjük a tejszínt, majd egyenként hozzáadjuk a tojások sárgáját, mindig csak akkor a következőt, amikor az előzőt már tökéletesen elkevertük. Beledolgozzuk a reszelt sajtot, majd az egészet egy keverőtálba áttöltve hagyjuk kicsit visszahűlni. A keményre vert tojásfehérjehabot óvatosan beleforgatjuk a langyos masszába. A kész tésztát kivajazott formába töltjük, s azonnal előmelegített sütőbe tesszük. (A megadott mennyiséghez egy egyliteres forma szükséges.) Száz- nyolcvan Celsius-fokon húsz percig sütjük alsó lángon, majd húsz-huszonöt percig kétszáz fokon. Akkor van kész, ha a teteje megbámult, és a tészta jól feljött. Azonnal tálaljuk. Hasonlóan kellemes étel egy vasárnapi ebédhez a sajtos borsóleves. Hozzávalók (kettő-négy személyre): húsz dekagramm sárgaborsó, két és fél deciliter tejszín, egy húsleveskocka, húsz dekagramm kemény sajt, egy gerezd fokhagyma, két zsemle, olaj, bors, só. A húsleveskockát másfél liter vízzel tegyük fel melegedni, s ha már langyos, adjuk hozzá a fokhagymát és az előző este beáztatott borsót. Lassú tűzön főzzük puhára (jobban járunk, ha kuktát használunk). Ha kész, törjük át a borsót, és lassú tűzön, folytonos keverés mellett adjuk hozzá a tejszínt, s az apróra kockázott sajtot. Ha a sajt elolvadt, kóstoljuk meg, és szükség szerint sózzuk, borsozzuk. Közben olajon pirítsuk meg a felkockázott zsemléket - ezeknek majd az asztalnál, a levesre szórva vesszük hasznát. Kitűnő vacsora például a sajtos bun- dás-kenyér. Hozzávalók: tojás, kenyér vagy zsemle, olaj, tej, reszelt sajt, só. A tojást sóval és - tojásonként egy evőkanál - tejjel keverjük habosra. Az ujjnyi vastag (nem túl friss) kenyérvagy zsemleszeleteket forgassuk bele a tojásba, majd dobjuk bele - mintegy másfél-két ujjnyi - forró olajba. Ha az egyik oldala már megsült - miután a kenyeret megfordítottuk -, szórjunk rá reszelt sajtot, és a szeleteket így süssük készre. Jó étvágyat!
