Hídlap, 2007. május (5. évfolyam, 84–105. szám)
2007-05-19 / 97. szám
VIII HÍDLAP • 2007. május 19., szombat hídlapmagazin Cannes: elkezdődött m A jubileumi, szám szerint a hatvanadik Cannes-i Filmfesztivál csütörtökön vette kezdetét. A földkerekség legnagyobb mozgóképes mustrájának hivatalos versenyprogramjában - tizenkilenc éves szünet után - magyar rendező munkája is szerepel: Tarr Béla A londoni férfi című filmje. A Georges Simenon-regény alapján, közel tíz esztendeig készült, hányattatott sorsú Tarr-dráma az Arany Pálmát jelentő elsőségért olyan társakkal verseng, mint a hongkongi Wong Kar-wai My Blueberry Nights című (első angol nyelvű) szerelmes,- filmje (a főszerepben a világhírű énekesnővel, Norah Jones-szal, akinek partnerei: Jude Law, Tim Roth, Natalie Portman, Ed Harris, Rachel Weisz stb.), Quentin Tarantino Halálbiztos című horrorja és Emir Kusturica Promise Me This című tragikomédiája. A londoni férfi világpremierjére május 23-án kerül sor a Fesztiválpalota Lumiére-termében, az alkotók részvételével. (Drukkolunk!) A filmes fiesztához kapcsolódó vásáron - az elmúlt évek pozitív tapasztalatai alapján - a Magyar Filmunió negyedik alkalommal nyitja meg és működteti a fesztivál teljes időtartama alatt (május 16-27.) a Magyar Pavilont, ahol folyamatosan vetítik Szász János Ópium - Egy elmebeteg nő naplója című alkotását és Goda Krisztina Szabadság, Szerelem című filmjét. Idén immáron harmincöt ország népszerűsíti filmművészetét ezen a módon a „fesztiválok fesztiválján”. Magyarország először három éve nyitotta meg filmpavilonjának kapuit Cannes-ban - Közép-Európából elsőként ami találkozási helyet és információs pontot kínál a szakmai szervezetek képviselői, a fesztiválon részt vevő magyar producerek, forgalmazók, filmvásárlók, a sajtó képviselői, illetőleg a külföldi kollégáik számára. Itt lehetőség nyílik arra, hogy a külhoni érdeklődők megtekinthessék a legfrissebb magyar termést, illetve üzleti tárgyalások színhelyéül szintén szolgál. A filmes vásáron a magyar filmek forgalmazási jogával rendelkező hazai és nemzetközi ügynökségek összesen tíz, pontosabban kilenc és fél magyar filmet vetítenek a potenciális vevőknek. Az említett két alkotáson kívül a Hungaricom nevű filmforgalmazó cég (ami idén első ízben vesz részt önálló standdal) hét magyar művet mutat be a mustra kísérőrendezvényén. Itt debütál Novák Emil (Sobri - Betyárfilm) új mozija, a Zuhanórepülés, illetve itt láthatják a kíváncsiak először a legújabb magyar rajzfilmnek, Magyar Adám Egon és Dönci című opusának első húsz percét (azért csak ennyit, mert az animátorok jelenleg is a film utómunkálatain dolgoznak). Az újdonságok mellett megtekinthető az S. 0. S. Szerelem! (rendező: Sas Tamás), a Mansfeld (rendező: Szilágyi Andor), a Konyec - Utolsó csekk a pohárban (rendező: Rohonyi Gábor), az Emelet (rendező: Vecsernyés János), a Herceg haladéka (rendező: Tímár Péter) és a Csak szex és más semmi (rendező: Goda Krisztina) című film is. A vállalat ügyvezető igazgatója, Kálomista Zsuzsa elmondta, a rendezők közül Novák Erik, Vecsernyés János, Goda Krisztina, Rohonyi Gábor, a színészek közül pedig Schell Judit, Gryllus Dorka, Csányi Sándor és a Zuhanórepülés főszereplője, Nagy Zsolt képviselik a hazai mozit a hatvanadik Cannes-i fesztivál vásárán. A European Film Promotion „Producers on the Move” elnevezésű háromnapos szakmai programján pedig Pusztai Ferenc, a tavalyi év legsikeresebb magyar fesztiválfilmje, a Friss levegő producere képviseli a hazai színeket az idén. (A fesztiválokról és a filmekről bővebb információ a www.filmunio.hu honlapon olvasható.) Filmes vetélkedő az Urániában középiskolásoknak (M. N.) _________________ A Mozinet magazin tavaly szeptemberben a középiskolákat megcélozva új rovatot indított Zsánerben címmel, ami műfajtörténeti és elméleti írásokat tartalmaz, amiket hatékonyan lehet felhasználni a középiskolákban bevezetett és a gimnáziumokban kötelező jelleggel oktatott mozgóképkultúra és médiaismeret elnevezésű tantárgy tanításában. A rovat ötletével gyakorlatilag az összes magyar- országi középiskolát megkeresték, több mint ezernégyszáz intézményt, 554 iskola regisztrált a programba. A diákok érdeklődését a tematikához kapcsolódó játékos vetélkedősorozattal tartották ébren, amire százhúsznál is több csapat küldte be havonta a megfejtéseit. A fokozott figyelmet jól mutatja, hogy sok csoport minden hónapban kiemelkedő eredményt ért el, és kiélezett verseny alakult ki. A versengés népszerűsége adta az ötletet, hogy a héthónapos „viadal” lezárásaként a legjobban szereplő öt csapat számára döntőt szervezzenek. Ezt a magazinosok az Uránia Nemzeti Filmszínházzal közösen (az Uránia épületében) május 25-én, szakmailag prominens zsűri bevonásával bonyolítják le. A bírálók grémiumának az elnöke Kende János operatőr, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára, tagjai pedig Bakos Edit, az Uránia igazgatója, Báron György filmkritikus, esztéta, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára, Hartai László, a mozgóképkultúra és médiaismeret című tantárgy elindítója, a hivatalos tankönyv szerzője, valamint Varró Attila filmkritikus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Filmszakának óraadó tanára. Meséljünk a meséről A szalmaszál, a parázs és a babszem Pöltl Zoltán Úgy kezdődik a Grimm testvérek most olvasásra kerülő meséje, ahogy néhány hete a szent- györgymezői babfesztiválon: bizony, paszulykása készülődik a tűzhelyen. A történetnek ugyanakkor mégiscsak az a legfőbb erénye, hogy annyi vasorrú, éles eszű és szépséges szép mesehős után most mégiscsak három tárgyat, egy szalmaszálat, egy parázsdarabkát és egy babszemet szerepeltet főhősként. Nézzük csak, hogy miféle kalandokat él át a három „jó barát”! Talán a kisgömböcről szóló mesét tudnám ide idézni, ahol, ugye, hasonlóan a mostani fabulához nem élőlények vitték a prímet a történetben. Milyen különös, hogy a csavaros rémregék kiötlői, a Grimm fivérek ezúttal nem szörnyekkel és gonosz lényekkel hadakozó, kegyetlenül gótikus környezetbe száműzték hőseiket, hanem egy idős nénike konyhájából indultak ki. No, erre a „horrorkezdésre” még Alfred Hitchcock és David Lynch is megnyalta volna mind a tíz „fantáziáját”. „Élt egyszer egy faluban egy öregasszony. Szerzett egy tál babot, meg akarta főzni. Tüzet rakott hát a kis kemencéjébe, és hogy hamarabb föllobbanjon a láng, fogott egy marok szalmát, azzal gyújtott be. Ahogy a babot beleöntötte a fazékba, véletlenül kipottyantott egy szemet, nem is vette észre. Odaesett a babszem a földre, egy szalmaszál mellé. Aztán kipattant egy darabka parázs a tűzhelyből, az is melléjük hullott. így hát hárman voltak: a szalmaszál, a parázs meg a babszem.- Én azt mondom - szólt a bab -, hogy ha már ilyen szerencsésen megmenekültünk a halál torkából, maradjunk is együtt, legyünk jó pajtások. És nehogy még egyszer ilyen halálos veszedelembe kerüljünk itt, nosza, oldjunk kereket, vágjunk neki hármasban a nagyvilágnak.” Aztán a történet folytatásában - ha már valahogy túltettük magunkat azon, hogy egy babszem beszél - megismerhetjük a tárgyak által „megélt” kínos valóságot, az elemek játékává váló, a kegyetlen fizikai törvényeknek ellenállni képtelen tárgyak sorsát, mely a pusztulás, a megaláztatás elleni szorongásainkat idézhetik. „Mentek, mendegéltek, míg egy kis patakhoz nem értek. Hanem a patakon nem volt se híd, se palló; nem tudták, hogyan kelhetnének át a túlsó partra. Egy ideig tanakodtak, aztán a szalmaszálnak jó ötlete támadt.- Tudjátok, mit? - mondta. - Én majd keresztbe fekszem a vízen, ti meg átsétáltok rajtam, akár egy hídon. Azzal szolgálatkészen kinyújtózott a két part közt. A parázs világéletében tüzes természetű volt. Most se sokat teketóriázott, hanem nagy kevélyen föltipegett az újdonsült hídra. Éppen a közepére ért, amikor meghallotta odalent a víz zubo- gását. Akármilyen nagy legény volt, erre azért mégis inába szállt a bátorsága - mert a víz elől tudvalevőleg a legvitézebb parázs is meghátrál -, megtorpant, egy tapodtat sem mert továbbmenni. A szalmaszál érezte ugyan, hogy süti a tűz a hátát, de olyan jól nevelt volt, nemhogy kiabálni restellt volna, de még csak meg sem zizzent. Egyszerre láng lobbant belőle; dereka beroppant, kettévált s elhamvadt.- Sssz! - mondta a parázs, de többet egy mukkot se tudott szólni; belepottyant a vízbe, és sisteregve kiadta a lelkét. ” Azért erre a pusztításra talán még a legjobb érzésű óvodások is depressziót kapnak. Szegény szalmaszál és szegény kis parázs! Ugyanakkor a gyermeki idegrendszerek foszladozó kötélhúrjain remekül pengető Grimm testvérek mégiscsak tudták, hogyan kell az élettelenek életének halál felé vezető útját még kacska- ringósabbá tenni. Mielőtt elkezdenénk drukkolni a favorit apró paszulyszemnek, jöjjön az egyszerre mókás és tragikus vég, amelyre még egy kis természettudományos adalék is rárakódik egy lapáttal a vége főcím előtt. ,Az óvatos babszem még mindig ott várakozott a parton. Mikor látta, mi történt, elkezdett kacagni. Akkorát kacagott, hogy menten megpukkadt. Épp egy vándorszabó ment arra az úton. Észrevette a babszemet, megesett a szíve rajta, tűt-cérnát kerített, s egykettőre összevarrta. A babszem szépen megköszönte a szabó szíves jóságát, azzal elváltak, az egyik ment jobbra, a másik meg balra. De mert a szabónak nem volt, csak fekete cérnája, máig is ott látni minden babszemen a fekete fércet.” A malomevo óriás Guy La Vistan Az Erdőháti Hegykereki Ficsor Fekete Nagy Erdőben, ahol a patak vize visszafelé csordogál, ahol a madarak a hátukon repülnek, túl a harmadik farakáson, ott lakott Lapátkezű, az öreg óriás. Vele lakott asszonya, Tündérzsába és három fiuk: Famorzsoló, Vasaprító és az ügyefogyott Bumbumyák. Telt-múlt az idő, a gyerekek fölcseperedtek, izmos ifjú hegyroppantó vált belőlük. Az apjuk, Lapátkezű egy este a tűz köré ültette fiait, és így szólt hozzájuk:- Gyermekeim! Immár háromszázharminchárom telet megértetek, itt az ideje, hogy mesterséget válasszatok. Nem henyélhet senki dologtalan!- Én a fákat fogom morzsolni, dörzsölni, csavarni! - döngte Famorzsoló, és akkorát csapott a földre, menten megrepedt.- Derék - mondta Lapátkezű.- Én a vasat fogom aprítani, mángorolni, nyuvasztani! - bömbölte Vasaprító, és a levelek peregni kezdtek a fákról.- Derék - bólintott Lapátkezű. - Hát te mihez kezdesz, édes fiam, Bumburnyák?- Én biza’ malomevő leszek, édesapám! - mosolygott az ügyefogyott fiú. Megharagudott erre Lapátkezű, milyen hitvány dologra, emberi huncutságra adja fejét legkisebb fia. Szörnyen mérges lett, és dühében elkergette hazulról Bumburnyákot. Ment a mamlasz legény elkámpicsorod- va. Éhében bekapott egy-két üres malmot, de bánata nem szűnt. Egyszer aztán észrevett egy járó malmot. Odament, hogy most ízibe lenyeli lapátostul-kerekestül.- Ejnye, te óriás! - korholta a malom molnára. - Nem nagy munka malomenni! Pusztítani mindenki tud, de teremteni kevesen. Pedig az aztán az igazi mesterség! Gyere, inkább hordd a lisztet, forgasd a kereket: akkor majd elválik, milyen erő lakik benned. Közben ellesheted, miképp születik a kenyér. Kicsiknek... Bumburnyák nem bánta, kezet adott az inaskodásra. Hét éven keresztül hurcolta a liszteszsákokat, s látta, nehéz mesterség az emberé: gabonát vetni, magot őrölni, kenyeret dagasztani és sütni sokkal- sokkal nehezebb, mint fákat morzsolni, vasat aprítani. Mikor letelt a szolgálat, a molnár örömmel adta ki az óriáslegény bérét, mert jól dolgozott. Akkora szekérderék lisztet kapott Bumburnyák, hogy roggyant lábakkal cipelte haza. Bizony jókor érkezett, mert nagy volt az ínség otthon. Erre Bumburnyák térült-fordult, kelesztett és dagasztott, cipót sütött. De még milyen nagyot és finomat!- Látja, édesapám? - szólott a fiú. - Tisztelni kell az embert, mert nagy munkát végez, gabonából cipót teremt. Megértette Lapátkezű, és igazat adott fiának Tündérzsába, de még a két fivér, Famorzsoló és Vasaprító is. Megtanulták a kenyércsinálás mesterségét Bumburnyáktól, s ha ember tévedt házukhoz, nem bántották, étellel-itallal jól tartották.
