Hídlap, 2007. május (5. évfolyam, 84–105. szám)
2007-05-19 / 97. szám
hídlapmagazin 2007. május 19., szombat • HÍDLAP V A JÓ KÖZÉRZET FORTÉLYAI Jóga a belső békéért Barus A jóga szó az ó-indiai szanszkritból származik, jelentése: egyesülni, összekötni, eggyé válni, összefűzni. A jógában az összetűzés a test, a szellem és a lélek összekötése, amelyből a jóga gyógyító hatásai adódnak. Egy másik értelmezés szerint jelentheti még azt, hogy „befogni”, „igába hajtani”, „leigázni”. Mindenesetre általánosan egy meditációs rendszert, bonyolult testtartások egymásra épülő összességét értjük alatta. Filozófiai hátterét az óidőkbeli hindu bölcs, Patandzsali dolgozta ki Jógaszútra című híressé vált értekezésében. A jóga ősi indiai gyógyító művészet, de meghatározhatjuk úgy is, mint az egészséges élet „tudományát”. Megszületésében fontos szereppel bírt a természet tanulmányozása. Vizsgálták a betegséget, az egészséget, és a próbálkozások során eljutottak egy gyakorlat- rendszerhez, ami az egészséges életet szolgálja. Itthon a jóga nem ismeretlen dolog. Az ezerki- lenszázhetvenes, nyolcvanas években nagyon sokan barátkoztak már meg vele, aztán alábbhagyott a lelkesedés. Az életformánk viszont egyre inkább igényli a stresszoldó, lazító, energiát adó tevékenységeket. A jóga tökéletesen alkalmas rá, hogy a felfokozott életritmusunkból adódó testi-lelki bajainkból kigyógyítson, de csak akkor, ha eleget foglalkozunk vele. Nem annyira sport, mint inkább életforma. A jóga egyik legismertebb tisztelője, Yehudi Menuhin hegedűművész-komponista szerint erkölcsi erővel rendelkezik, teljes odaadást kíván az embertől, és átformálja művelőjét. Nem programszerűen épül be az életünkbe, hanem mindig jelen van bennünk. A jógának is, mint minden más indiai filozófiának és meditációs technikának célja a megszabadulás. Az ősi indiai testleírásoknak megfelelően a jóga hetvenkét- ezer eret ismer. Ezen csatornák közül csupán három kiemelkedő fontosságú. Az egyik a jobb oldali ér, ami a férfimagot hordozza, a másik a bal oldali, amely a női menstruációs vért viszi, és a középső ér - a három közül ez a legjelentősebb -, ami a két ér által szállított férfimag és női vér egyesüléséből felkelő „bodhicsittá- nak” lesz a csatornája. Az erek a szelet, vagyis az életadó energiát szállítják. A jóga művei számtalanszor említik azt a tényt, hogy az „egyszerű halandók” erei tisztátalanok és annyira szennyezettek, hogy az életadó energia nem tud zavartalanul keringem. A tényleges technika csupán a széles körben ismert „ászanák”, testtartások gyakorlásával veszi kezdetét. Az ászanák esetében a legfontosabb cél, hogy az adott testtartást erőfeszítés nélkül kell megtartani, mert csak abban az esetben könnyíti meg az összpontosítást. A jóga lépcsőfokai Nyolc lépcsőben summázzák az összes tanácsot. Az első a tiltások és parancsok része, ami az egészséges, önmagunkért és a közösségért egyaránt felelősséget vállaló életre vonatkozóan tartalmaz útmutatásokat. A jógában kiemelkedően fontos szereppel bír a helyes légzés, aminek az elsajátítását szolgálja a következő lépcsőfok. A különféle meditációs technikáknál a légzésnek kitüntetett jelentősége van. A jóga esetében a légzés és a tudat állapotai közt összefüggést feltételeztek. Ősi megfigyeléseken és gyakorlásokon alapul, hogy a légzés ritmusát szabályossá tevő jógi egyfajta éberebb tudatállapotba jut. A megfelelő ritmus a belégzés, a küégzés és a levegő benntartása összehangolásával érhető el. Ezután következnek az érzékgyakorlatok. Ezek megtanítják az alanyt tudatosan bánni az érzékszerveivel, hogy kapcsolatot teremthessen másokkal, de befelé haladva, saját igazi önmagával éppúgy. A következők a tartások, állások, olyan gyakorlatok, amik a hétköznapi tevékenységeinkben nyújtanak hasznos segítséget. A koncentrációs tréningek erősítik ez irányú képességünket, arra okítanak, hogyan fókuszálhatjuk figyelmünket egyetlen dologra. Az utolsó, a nyolcadik lépcsőfok, a meditáció a saját középpontunkba vezet. A jóga típusai A gyakorló önmagát és az istenséget kezdetben különállóként vizualizálja, majd az istenséget a meditáció során belépteti önmagába. Az idők folyamán különböző tradíciók alakultak ki a jógában, különféle iskolákat teremtve. Nyugaton leginkább elterjedt a „Hatha-jóga”, ami a testgyakorlatokra összpontosít. A „Ha” a Napot jelenti, a „Tha” a Holdat. A Hatha-jóga a Nap és a Hold, azaz a bennünk lévő férfi és női erők harmóniáját hozza létre. A „Laja-jóga” célja a tudat fegyelmezése és az akaraterő kiművelése. A „Mantra-jóga” a mantrák, mágikus szavak és hangok segítségével törekszik a mélyebb megismerésre. Ez bonyolult rendszer, amely zenei tehetséget is igényel. A „Jnana-jóga” a tudást és az intellektust állítja a centrumába. Az „Anna-jóga” az étkezéssel, diétával, gyógynövényekkel foglalkozik. A jóga magasiskolája a „Raja-jóga”, további ágazatai a „Bhakti-” és a „Karma-jóga”. Előbbi az odaadás és a szeretet jógája, utóbbi pedig a helyes cselekvésé, és különösen alkalmas a dolgozó ember szellemének az ápolására. Az ősi irányzatok mellett megjelentek új iskolák is. A „Luna-jóga” elsősorban nőknek szól. Megtanít arra, hogyan azonosuljunk a női mivolttal, miképpen befolyásoljuk a testi folyamatainkat. S végül: egy jótanács Ébresszük fel a bensőkben rejlő energiákat, fedezzük fel a jóga által elnyerhető békét. Esztergomban több helyen is - például az Aquaszigeten - lehet ilyen meditativ programokon részt venni. Ki volt Patandzsali? Patanydzsali, más írásmóddal Patandzsali - avagy: Gónardíja, vagy Gónikápura - a Krisztus előtti II. században (másik szerint a Krisztus utáni. V. században) tevékenykedett. Két fontos klasszikus hindu mű szer- zője-társszerzője: a Jógaszútra négy könyvében - Lelkierő, A jóga gyakorlata, Szamádhi (önkívület okozta transzcendentális állapot) és Kaivalja (megszabadulás) - a jógarendszert kategorizálja; illetve a Mahábhásja (kb.: „nagy kommentár”) című munkában egyszerre védelmezi a grammatikus Páninit legfőbb kritikusával és támadójával, Kátjájanával szemben, és cáfolja Pánini több aforizmáját. A Jógaszútra keletkezése több évszázadot ível át, az első három könyv feltehetőleg a Kr. e. II. században íródott, míg az utolsó a Kr. u. ötödikben. A kutatók ezért általában több szerzőt tételeznek fel a név mögött, bár erről (is) a vélemények megoszlanak. Lehetséges, többen használták ezt a nevet, más, különböző tárgyú művek szerzői, az orvos- tudomány, a verstan, a zene és az alkímia területén. A név nyilvánvalóan felvett, mivel nem jelöl kasztot, és a „Nagy Kígyótól”, Sósától való égi származásra utal. (Forrás: Terebess Ázsia-lexikon, www.terebess.hu .) Nyílt titkaink A házasság hajója Mihalovics Barbara Isten az édenkertet használta fel a házasság megalkotására. Igéje ígéretekben és figyelmeztetésekben egyaránt gazdag, amelyek mind a családot védik. Sok házasságelmélet született már, kezdve az „ellentétek vonzzák egymást- tól” a „minden zsák megtalálja a foltját” típusig bezárólag. Egy házasságot két ember alkot meg. Mindkettő talán másmás elvárásokkal, ám talán alapjaiban véve azonos keretek között. Ma egyre kevébé „trendi” dolog összeházasodni. Legtöbben a vadházasságot választják, amelyet az előző generáció oly mélységesen elítélt. A kérdés: miért ez a tendecia? Talán a felgyorsult életvitel, vagy a „ki tudja mi lesz holnap, hisz csak a most a biztos?” kérdése aggasztja az embereket. Esetleg a családon belüli viták és feszültségek riasztanak, amiket gyerekfejjel átéltünk, s így ösztönösen, konfliktuskerülés miatt inkább passzolnánk? Nem tudom biztosan. Viszont megmondom őszintén: én konzervatív vagyok ebben a kérdésben. Azt szeretném, ha a gyermekeim családba születnének, és olyan példát látnának maguk előtt, ahol van értelme az őszinte és mély érzelmi alapú kapcsolatoknak. A házasságkötés az egyik legkomolyabb, élethosszig szóló „titkos” szerződés. Mindkét fél fejében él egy gondosan megszövegezett „szerződés”, amit nevezhetünk „házasságprogramnak”, de ez a forgatókönyv jórészt tudattalan, még a tulajdonosa sem ismeri, sőt még az sem, akinek végre kellene hajtania. Állítólag amikor párt választunk, rendszerint azzal szeretünk együtt lenni, aki ugyanazokat a tulajdonságokat értékeli bennünk, mint amiket magunk is fontosnak tartunk, szeretünk. Aki nem okoz konfliktusokat azzal, hogy naponta tükröt tart nekünk, és szembesít a hibáinkkal. Ez azonban a kapcsolat veszélye is lehet. Hiszen ha a párok a kapcsolatuk kezdetén valóban nem is látnak kifogásolnivalót a másikban, évek, évtizedek múlva óhatatlanul észreveszik ezeket. A „menet közbeni”, korábban szokatlan kritikus hangot a másik fél pedig elhidegülésnek, megromlásnak értékelheti, és eszerint reagál. Az élő kapcsolat nem más, mint konfliktusok keletkezésének és megoldásának folyamata (amik nem a házasság megromlását, a válás előszelét jelentik). Az emberek nem azért válnak, mert konfliktusos a házasságuk, hanem azért, mert nem tanították meg őket arra, mit kell azokkal kezdeni. Olvastam valahol: az igazi házasság olyan, mint egy jól megépített hajó. Nem luxusjacht, de nem is törékeny halászbárka. Tépázhatja vihar, derékba törhet az árboca, megfenekelhet zátonyon, ám mindig kijavítják, befoltozzák, és megy tovább a kijelölt útvonalán. A legénység mindig tudja, mi a dolga, mit bír el a hajó. Hol kell megállni, pihenni, feltölteni és újracsinosítani. Nem jelölnek ki megvalósíthatatlan úti célokat, nem terhelik túl feleslegesen. Óvják az értékes rakományt. Mindig karbantartják a hajót, hisz a vizeken bármikor rájuk törhet valami veszély. Helyszíni cserje Kertelgetés Szilva aw»«'Április - bár a bolondok napjával indít, s némi kételyt ébreszt bennem, hogy valóban létezik - azért a legtöbb ember számára mégiscsak a tavasz igazi kezdetét jelenti. Május viszont már egyértelműen a „zöldtombolás” hava. Áprilisban, annak utána pláne májusban teljes gőzzel tombolni kezdenek a feromonok, ez jól érzékelhető a tömegközlekedés járatain, ahol télvíz idején a bunda szelíd köntösbe burkolta a klosárok testszagait, hogy aztán a mintegy négy hónapos rabság után azok teljes pompájukban törhessenek elő. Ekkor előpattannak a virágok és a rügyek - és velük együtt a kertépítők, akik minden módosabbnak számító városrészben bőszen hirdetik tehetségüket, még akkor is, ha földet utoljára a homokozóban láttak óvodás korukban. Pedig kertes házban lakni nem olyan egyszerű, pláne ha manapság a társadalmi hovatartozás egyik manifesztációja, hogy van-e saját kertépítőd, avagy magad forgatod ki a gilisztákat a föld alól, s próbálsz visszatérni a természet lágy ölére. Érdekes - botanikai szempontból meg egyenesen lélegzetállító - részlete korunk kertjének a halványkék medence, amelyben úszni ugyan nem lehet, viszont remekül megélnek benne a békák, a békanyál (ami nem tévesztendő össze a békák nyálával, bár lehet, hogy akadnak kevésbé karakteres békák is az úsztatóban) és más vízi vegetációk, ily módon képezve részét a természetes bioszférának. A medence mellett kötelezőek a tuják és a fenyőfélék, mintegy igazolva a finnugor nyelvészet azon feltevését, hogy őseink tundravidékről származnak, ezért aztán - antropológiai okokból persze - mi hasonlómód vonzódunk eme növényekhez. Ha ma valaki kertet építtet, gyorsan akar eredményt. Előadja kívánalmait, már ha van egyáltalán valamiféle elképzelése, és nem képzeli azt, hogy egy japánkertben egy-két szamuráj lapul, s készül a testével védelmezni új, magyar mesterét. Az a megrendelő, akinek vannak elképzelései - „Ide növényeket, akarok! Oda meg fákat!”, mondja okosan, mert általánosban a biológia volt a kedvenc tárgya -, azt várja, hogy két héten belül, miután belép a kertkapun, egy öles tölgyfa várja (lehetőleg egy mókuscsaláddal az odvábán), mellkasig érő bokrokkal, és persze a növények virágozzanak, és a szép zöld gyepen még Poldi bácsi se találjon kivetnivalót. Persze azt mondani sem kell, mindezt igen kevés pénzért várja, mert ugyebár a növények igen igénytelen, mi több közönséges élőlényei a Földnek, melyek mindenhol megtalálhatók, és nevetséges lenne, ha még fizetni is kellene értük. Ezek az emberek nyilván azt gondolják, hogy a növények ahhoz mérten kezdik el a fejlődést - virágzás, terméshozás, növekedés miegymás -, ahogyan ők kifizették a meg nem érdemelt járandóságot a kertépítőnek, hiszen a bartelüzlet szabályai szerint ez így dukál. Ő fizet, a növény meg hajt. A kész kertet persze ápolni is célszerű (lenne), mert mint Exupéry is bizonyította, a növények sem élnek meg csak úgy, maguktól. Ezért hát az „igazi zöldek” kertápolót fogadnak az elfekvőben lévő növényeik számára. A kertgondozó aztán állandóan igyekszik munkát találni magának, gyomokkal és kártékony rovarokkal veszi fel a harcot, kitisztítja a medencét, leporolja a gipszoroszlán bundáját, metsz és kapál, és közben némi elégtétellel szürcsölgeti a ház asszonya által felkínált kávékat, aki viszont nosztalgiázva gondol vissza a régi szép időkre, amikor még egyértelmű volt a kertész és az úriasszony viszonya... Akadnak olyan kertigénylők is, akik a minimalista stílus jegyében minimális zöldet szeretnének csak látni házuk körül, s inkább betont, mint füvet telepítenek maguk köré. Persze, azért léteznek igazi kertek is, ahol a fák gyümölcsöt teremnek, és ahol nem baj, ha a gyerekek egy gilisztát lóbálnak az anyjuk orra előtt, vagy végighemperegnek a füvön. Ebben az esetben azonban a kertépítőnek valószínűsíthetően szubjektív kötődései vannak az érintett kerthez.
