Hídlap, 2007. április (5. évfolyam, 64–83. szám)
2007-04-07 / 68. szám
Jegyzet Április és az ő bolondja... Varga Péter Dénes _________ M últ hétvégén volt Szent György havának első napja, amely bizony április bolondjának az ünnepe. Április. Minden csínyre friss - mondja a költő. A faunn-bokájú vad suhanc, ez a vidám, szeszélyes hónap ránk köszöntött, viduljunk vele! Április neve a latin aperire „megnyitni” szóból ered. Ovidius szerint a tavasz nyit meg mindent. Április bolondja az, akit általános népszokás szerint április 1-jén tréfásan rászednek, akivel a bolondját járatják, hogy aztán jól kikacagják. Az áprilisba küldés elterjedt szokás mindenfelé, s az április bolondját a francia „poisson d’avril”-nak, az angol „Aprilfool”-nak az olasz „Calandrino”-nak, a német „Aprilsnarr”-nak hívja. Honnan ered a tréfás szokás, nem tudják biztosan. Mondják, hogy az április hónap csalfa, változó volta adja magyarázatát; mondják, hogy egy ősi kelta szokás maradványa, mikor is április kezdetén bohó, vidám tavaszi ünnepeket ültek; mondják, hogy IX. Károly egy rendeletéből ered, amely rendelkezés 1564-ben az új esztendőt április 1-jéről áttette január 1-jére. Akkor is szokásban voltak az újévi ajándékok, de a rendelet után az emberek januárban az áprilisi, áprilisban a januári ajándékokkal biztatgatták egymást. Április elsejét általában nagyon várják a vicces és jókedvű fiatalok, hogy elbolondítsák egymást. Régebben cédulákat is küldözgettek egyik a másikhoz, aztán mondták, hogy nem nekem szól, s adtak egy. másik címet, hogy vigye oda az illető. Mondóka is volt: “Csiribiri bakveréb, a bolondot küldd elébb.” A másik mondóka: “Áprilisnak bolondja, felmászott a toronyba, azt kérdezte hány óra, féltizenkettő, bolond mind a kettő.” Akinek csak eszébe jut, hogy április 1-je van, nagyon vigyáz, nehogy valaki elbolondítsa. Az első hiteles áprilisi adat 1538-ból származik. Abban az évben az augsburgi országgyűlés április elsejére nagy valutarendezést tűzött ki. Ezen a napon kellett volna a nagyon megromlott pénzeket új, értékesebb érmékkel lecserélni. A spekulánsok óriási összegeket fektettek a kiválónak ígérkező üzletbe. Amikor a beígért pénzreform elmaradt, rettenetesen ráfizettek, óriási veszteségeik lettek. Közröhej tárgyává váltak. Azóta német nyelvterületen április elsejét az elbolondítás napjaként emlegetik. Másutt „áprilist járatnak”. Nem ismerjük a népszokás pontos eredetét — állítja Katona Edit néprajzkutató. — Egyesek szerint lehet a már Plutarchos által is megírt antik hilaria-, illetve az indiai tavaszünnep vagy egy kelta ősi szokás maradványa. Bolondok napján egymás beugratása Európa-szerte szokás. Magyarországon korábban főleg a gyerekeket tréfálták meg, például játékból megvesszőzték, vagy boltba küldték őket esernyőmagért, trombitahúrért, hegedűbillentyűért. A beugrottakat aztán így csúfolták: “Április bolondja, május szamara...!” Később a felnőttek is ugratták egymást: Gömör megyében például maskarába bújt férfiak ijesztgették a lányokat és asszonyokat. Az áprilisi tréfa nem minden esetben sült el jól. Egy 1891-es adat szerint egy vidéki család öngyilkos lett, mert egyik ismerősük a haditörvényszék nevében írt állevelében adta hírül: katonai szolgálatot teljesítő fiukat halálra ítélték, mert elkopott a cipősarka. A szokás legújabb kori maradványa: az iskolai fordított nap. Ám a fenti példa is arra int bennünket: helye van a tréfának, de reméljük mindenki vigyázott vele! A boldoggá avatott uralkodó története Histnriás Gyerekkorunk meséi nyomán a királyok és királynék mindig koronával a fejükön jelennek meg lelki szemeink előtt, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy abban is alszanak. Mindig finom ételeket esznek - ráadásul a mi kedvenceinket -, na és persze csak aranyba és bíborba öltöznek. Pedig hány, de hány uralkodó élt szegénységben, nélkülözésben és bizony többségük sorsa sem volt különösebben irigylésre méltó. Ebbe a sorba tartozik IV. Károly, az utolsó magyar király is. 1887. augusztus 17-én született az alsó-ausztriai Persenbeug várában. Apja Ferenc József unokaöccse, Habsburg Ottó főherceg, édesanyja Mária Jozefa szász királylány. Károly gondos katolikus neveltetésben részesült. Ifjúkora óta egy kis vallásos közösség imádkozott érte, miután egy stigmatizált soproni apáca megjövendölte, hogy*sokat fog szenvedni és személyét támadások érik majd. 1911. október 21-én vette feleségül Bourbon-Pármai Zita hercegnőt. Tíz évig tartó boldog és példás házasságukból nyolc gyermek született. Károly 1914. június 28-án lett az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse, Ferenc Ferdinánd tragikus halálát követően. Miközben zajlott a kegyetlen világháború, 1916. november 21-én foglalta el az elhunyt Ferenc József császári trónját. December 30-án, Budán, Magyarország apostoli királyává koronázták. A koronázásra a Mátyás-templomban került sor, ahol - a koronázások történetében első ízben - a magyar Himnuszt énekelték, nem az osztrákot. Vele koronázták feleségét, Zita királynét is. Trónra lépésekor az egyik első intézkedése gróf Tisza István miniszterelnök lemondatása volt. Az összeomlás előtti utolsó pillanatokban Károly választójogi könnyítéssel, nemzetiségeknek adandó engedményekkel próbálta egyben tartani a monarchiát. Ezek a kísérletei azonban kudarcba fulladtak. 1918 októberében a birodalmat autonóm egységekből álló szövetségi állammá alakította volna. A magyar kormány követelésére meghátrált, és kinyilvánította, hogy az átalakítás a magyar korona országait nem érinti. Ajánlata azonban amúgy is elkésett: a nemzetiségek többsége az antant támogatását élvezve ekkor már a birodalomból való kiszakadást tűzték ki célul. IV Károly úgy tekintett uralkodói hivatására, mint Krisztus követésének áldozatos útjára. Ismerve a háború szörnyűségeit vallotta, hogy egy király legszentebb kötelessége a béke helyreállítása. 0 volt az egyetlen a vezető európai politikusok közül, aki támogatta XV Benedek pápa megbékélést szolgáló erőfeszítéseit. A rendkívül súlyos helyzet ellenére belpolitikai téren széles körű és példaértékű szociális törvénykezésbe kezdett. Az egyház társadalmi igazságosságáról szóló tanítása alapján gyakorolta uralkodói hatalmát. A háborús konfliktus végén az ő magatartása tette lehetővé, hogy Ausztriában további vérontás és polgárháború nélkül, békésen valósuljon meg az átmenet egy újabb társadalmi rendbe. Ennek ellenére elűzték hazájából. 1921. március 27. és április 5. között visszatért Magyarországra, s Horthy Miklós kormányzótól követelte a hatalom átadását. Horthy nemleges választ adott. Ezután visszavonult Szombathelyre, majd újra megpróbálta - ezúttal levélben - felszólítani Horthyt a hatalom átadására. Időközben Szombathelyre gyűltek a királyhű arisztokraták, s az ott állomásozó katonaság is a király mellett állt. Horthy azonban - egy rövid megingás után - ismét mereven elutasította a hatalom átadását, és utasította a katonai parancsnokot, hogy távolítsa el az uralkodót az országból. Mivel IV Károly akkor még ellene volt az erőszakos hatalomátvételnek, tudomásul vette a történteket és antant katonák kíséretében visszatért Svájcba. Végül Madeira szigetére száműzték. Uralkodói hivatását Istentől kapott küldetésként fogta fel, ezért nem mondhatott le trónjáról. Szegénységre kárhoztatva egy nyirkos házban élt családjával. A mostoha körülmények miatt halálos betegség támadta meg. A fájdalmakat elfogadta, és engesztelésül felajánlotta népeiért, hogy azok megbékélve újra egymásra találjanak. Panasz nélkül vállalta tengernyi szenvedését, és halálos ágyán mindenkinek megbocsátott, aki őt elárulta. 1922. április l-jén hunyt el. Eleteszméjét az utolsó napon így fogalmazta meg: “Igyekezetem mindig és mindenben az Isten akaratának lehető legtisztább felismerése és követése volt, az emberileg elérhető legtökéletesebb módon.” II. János Pál pápa IV Károlyt 2004. október 3-án a Vatikánban, a Szent Péter téren boldoggá avatta. Folyamatban van szentté avatási eljárása is. 2007. április 7., szombat A HÍDLAP hétvégi melléklete 9. szám Szerkesztette: Ámort Adrienn
