Hídlap, 2007. március (5. évfolyam, 42–63. szám)
2007-03-24 / 58. szám
VIII HÍDLAP • 2007. március 24., szombat hídlapmagazin Hídlap-exkluzív: interjú a világ első számú akciókomédiásával ff „Örült vagyok, de nem hülye” Gulya István __________________________________ R itka az olyan hét, amikor ne találkoznánk a hongkongi-amerikai akcióhumoristával, Jackie Channel valamelyik tévécsatornán. Legutóbb az egyik hazai kereskedelmi adó a Csúcsformában-duet- tet ismételte meg, miközben a kiéhezett rajongók az esztendő elején a boltokba és kölcsönzőkbe került A mítosz című DVD-jén követhetik figyelemmel, hogyan küzd mostanság a gonoszokkal az örökké jó fiú szerepkörben tündöklő sztár. A Hídlap munkatársának egy másik új filmje, a saját forgatókönyve alapján tavaly készült Rob-B-Hood című akciókomédiának a 63. velencei mustrán tartott premierje kapcsán nyílt alkalma beszélgetni vele. Minden nagyképűség nélkül fogalmazhatunk úgy, hogy megelőztük a korunkat, hiszen olyan filmet láthattunk az olaszországi filmszemlén és válthattunk szót róla, amit hazánkban várhatóan majd csak az év második felében hoznak házimozi-forgalomba. íme. M i tagadás, először kissé megijedtünk, amikor a nemzetközi sajtónap helyszínén, a Lido di Venezián álló Hotel Des Bains-nel szembeni Pagodában (stílszerű helyszín) csupán az indiai szubkontinensről származó takarítóember köszönt ránk, mivel hogy nem maradt időnk szép ruhánkba átöltözni, és az indiai (avagy pakisztáni) mosogató-kisegítő joggal gondolhatta, miszerint „egy vérből valók vagyunk, te meg én”, ám aggodalmunk feleslegesnek bizonyult. Jackie Chan fittyet hányt fizimiskánkra, ellenben vélhetően örökre megjegyezte azt a szót: Magyarország. Eleven energiabombaként pattant az asztalhoz, közvetlensége, mosolygós természete lenyűgözött (azért átvillant rajtunk, hogy mi van, ha laza rúgással fejbe küld egy ásványvizes palackkal). Hiába, no, a természetesség csak a nagyemberek sajátja. Jackie Chan: Ön honnan is érkezett? Hídlap: Magyarországról. Nálunk is számtalan tisztelője van ám a filmjeinek. De hát nem csoda, hiszen közel száz filmben játszott. Chan: Lehetséges. Nem számolom. Hídlap: Mindig pozitív figurát alakít, a Rob-B- Hood esetében sincs másképp.* Chan: Igen, bár az általam játszott szerencsejátékos nem eredendően pozitív hős, a gondjaira bízott kisbaba által válik azzá. Mondhatnám, mutatkozik egyfajta jellemfejlődése. Szerintem az a dolgom, hogy jó embereket mutassak meg. Ez a szakmám. És egy kisgyerek megtaníthat arra: mi a jó. Hídlap: Érdekes, hogy éppen egy akcióhős mondja ezt... Chan: Nálam az erőszak sohasem öncélú. Az a feladatom, hivatásom - ha úgy tetszik: a küldetésem -, hogy jó embereket állítsak a közönség elé. A „jó emberség” pedig nem életkor kérdése, ötvenévesen egy kisbaba is lehet a barátom, mialatt vigyázok rá. S közben megtanít arra, hogyan válhatok jobb emberré. Mondhatni, ez a film „titkos”, szerintem nem is annyira rejtett üzenete. Hídlap: Gyermekkorában nem tartott attól, hogy a szíve kishölgyét megcsókolja? Tapintható az a „félelem”, pontosabban: aggodalom, ahogyan a film kisgyermek-szereplői közelednek egymáshoz. Chan: (nevet) Nem szándékos, hogy ez a filmben kiemelt jelentőséget kapjon. Ezt csak Ön vette észre. Furcsa módon mindezzel pusztán azt a karaktert akartam árnyalni, akit alakítottam. A gyerekek nagyfokú segítséget jelentettek ebben. A mítosz Eredeti cím és gyártási év: San wa, 2005; Származás és műfaj: kínai-hongkongi akció- kalandfilm; Játékidő: 122 perc; Rendező: Stanley Tong; Szereplők: Jackie Chan (Jack/Meng-yi tábornok), Hee-seon Kim (Ok-soo), Tony Leung Kai Fai (William), Mallika Sherawat (indiai hercegnő), Ken Lo (testőr); Házimozi-bemutató: 2007. január 2.; Honlap: www.themyth.jce.com.hk Tartalom: az újkori régész (Chan) barátjával a Kr. e. III. századi véres kezű kínai császár legendás hagyatéka után kutat. A mítosz szerint, aki a gigantikus síremléken dolgozott, élve eltemették. .. A múlt és a jelen összekeveredik. „Használtam” őket, amiképp „használtam” a filmbeli ellenségeimet. Nem tagadhatom, a filmjeim leginkább rólam szólnak. Számomra a játszott szerep kapcsán pedig az a legfontosabb, hogy tudjam, hova tartok, mire vagyok képes, mit tudok megcsinálni. Az akció műfaj (ha éppenséggel humoros is) önmagánál több, olyan, mint egy dráma. S ha önmagámmal tisztában vagyok, többet ér bármilyen fegyvernél. Soha nem vágytam arra, hogy én legyek a következő Bruce Lee. Az első számú Jackie Chan szeretnék lenni. Hídlap: Néhány esztendővel ezelőtt egy ízben azt nyilatkozta, nem akceptálja azt, ha egy film születését kizárólag anyagi indokok motiválják. Sajátosan idealista alapon készíti a filmjeit, egyfajta „romantikus viszony” alapján. Néha mégis más az ember érzése. Chan: Azért, mert azok, amikre gondol, amerikai filmek. Az emberek ott papírmasé-egyszerűségűek, feketék, fehérek (nem a bőrszínükre gondolok). Ha gonoszak, nagyon gonoszak. Nem rettennek meg a legrosszabb tettől, a gyilkolástól. Túl könnyen ölnek. Hídlap: Haldoklik az amerikai mozi? Chan: Óh, nem, dehogy! Csak ezek a valóban rossz emberek, személyek, figurák szimpla sablonok. S ez nekem nem tetszik. Például Rambo - mondom úgy, hogy Sylvester Stallone az egyik legjobb barátom. Rambo olyan, mint egy drogdealer. Én nem tudok drogdealer lenni. Ezekben a holRob-B-Hood Eredeti cím és gyártási év: Bo búi gai wak, 2006; Származás és műfaj: hongkongi akcióvígjáték; Játékidő: 134 perc; Rendező: Benny Chan; Szereplők: Jackie Chan (Fong Ka Ho), Louis Koo (Octopus), Michael Hűi (házmester), Gao Yuanyuan (Melody), Teresa Carpio (házmesterné), Baoguo Chen (Triad- vezér), Andrew Wei Lin (Calvin), Charlene Choi (Bak Yin); Házimozi-bemutató: 2007 második fele; Honlap: http://rob-b-hood.jce.com.hk Tartalom: A léha szerencsejátékos élete legnagyobb dobását hajtja végre: gyermekmegőrzést vállal. Társaival (eleinte) a tettüket nem az önzetlenség motiválja, hanem a pénzszerzés. Akkor is, ha a maffia babarablási ügyébe keverednek. (H-) arckép - vázlatok egy akciósztár portréjához Az „erőbohócnak” is titulált Jackie Chan 1954. április 7-én Kong-sang (Chan) néven látta meg a napvilágot, aminek jelentése: „Hongkongban született”. Apja, Charles szakácsként, anyja, Lee-lee házvezetőként kereste kenyerét a francia nagykövetségen - de nem éltek jómódban. így elfogadták az ajánlatot, hogy az ausztráliai amerikai képviseleten dolgozzanak tovább. A hétéves Jackie azonban maradt az ázsiai kontinensen, apja, aki az első kung-fu kunsztokat tanította fiának, a kínai drámaakadémiára íratta be, ahol tíz éven keresztül sajátította el a pekingi opera tagsághoz szükséges tudnivalókat, amelyek jelentős mértékben eltérnek a mifelénk ismert zeneszínházi képzettségektől. Az ének- és tánctudás okítása mellett nagyobb hangsúllyal esett latba az akrobatikus fizikai képességek erősítése, a hagyományos harcművészeti képzés. Szigorú fegyelemben, kemény (testi) elvárásokkal nevelték ott a tanulókat. Már ekkor, mindössze nyolcévesen szerepet kapott egy kantoni filmben (Seven Little Valiant Fighters: Big and Little Wong Tin Bar), innentől datálódik állandó munkakapcsolata színésztársaival, Sammo Hung Kam- Boval és Yuen Biaoval, akikkel (többek között) a „hét kicsi szerencsés” nevű csoportot megalapították (évekkel később együtt váltak híressé, mint a „három testvér”). Chan 17 évesen sikerrel végezte el az akadémiai tanulmányokat, ám a kínai opera átmeneti hanyatlása miatt nem kapott munkát. Egyetlen számba jöhető lehetősége a kaszkadőrszakma volt, rugalmas, atlétikus alkata, leleményessége és elképesztő tűrőképessége, teherbírása hamar kelendővé tette. Felbukkant Bruce Lee kaszkadőr-koordinátoraként, és szaktanácsokkal szolgált az akcióguru John Woonak is (főleg a rendező korai hongkongi kungfu-filmjeiben) A hongkongi filmipar időleges visszaesése miatt azonban Ausztráliába költözött a szüleihez, ahol egy étteremben és építkezéseken szorgoskodott. Ekkor „kapta”, vette fel a Jackie nevet, ugyanis egy Jack nevű munkás nem tudta kimondani a „Kong-sang” nevet, és „Kis Jack”-nek kezdte szólítani. A sziget- országi örömtelen robotból egy megváltó távirat ragadta ki: Willie Chan szereplőválogató főhőst keresett a neves hongkongi rendező-producer, Lo Wei új filmjéhez (Xin ching-wu men/New Fist of Fury), és mivel látta Jackie lenyűgöző mutatványait korábban, úgy gondolta, megfelelő alany lenne. 21 évesen Jackie Chan tehát újra a kamerák előtt találta magát, de a ráerőszakolt, komolykodó „Bruce Lee-hason- más”-figura nem passzolt igazán az alkatához, mimikájához, gesztusaihoz. A siker akkor köszöntött be az életében, amikor „keresztül tudta verni” akaratát a producereken, és ötleteit, humorát belevihette a filmjeibe. Első, elsöprő erejű sikere a Se ying diu sau (Bruce vs. Snake in Eagle’s Shadow) című film volt, amit gyors ütemben követett a Részeges karatemester-széria, majd a saját rendezésében forgatott Hsiao chuan yi chao (The Fearless Hyena), aztán pedig a Rendőrsztori-filmek. Túlszárnyalta a nagy példakép, Bruce Lee rekordjait, miközben a mikrofonok mögött szintén hatalmas népszerűségre tett szert - több filmjének a főcímdalát ő adja elő -, lemezei Ázsiában hihetetlen példányszámban keltek el, de például Chan énekli a Disney-rajzfilm Mulan kínai változatában az egyik slágert is. Álmaiban Amerika - ekkor még - csak visszaintegetett, két nem túl jelentős próbálkozása (Bunyó a javából, illetve az Ágyúgolyó futam egy epizódszerepe) és egy tízévnyi szünet után a hollywoodi áttörés a Balhé Bronxban című akcióvígjátékkal következett be, amit nemsokára követett a két Csúcsformában- film bombasikere (Chris Tuckerrel, a második felvonással már tizenötmillió dollárt kasszírozott) és a „csapás-mozik” (Új csapás, Londoni csapás). Ezekhez képest A szmokinger, A medál és a Nyolcvan nap alatt a föld körül című, a tengerentúlon készített filmjeivel mérsékeltebb fogadtatásban részesült. Vélhetően azért, mert hiányzott belőlük az igazi, a megszokott Jackie, aki úgy verekedik a teste összes porcikájával és minden, a keze ügyébe eső tárggyal (székkel, létrával, lámpával stb.), hogy marad ereje nevetni és nevettetni. A mindig jó fiúkat alakító Chan védjegye a harcművészet és a Charlie Chaplini, Buster Keatoni, Harold Lloydi humor vegyítése. Amerikai jó barátai mégis elsősorban az akciósztárok közül kerültek ki: Steven Seagal és Sylvester Stallone Mivel gyerekkorától szenvedélyesen edzi a testét, a filmjeiben - ha csak lehet - maga végzi az egyébként kaszkadőrt igénylő bravúrokat, amik számtalan sebbel és sérüléssel járnak, ezek tanúbizonyságául (és sajátságos védjegyeként) szolgálnak a filmjei végén látható baki-parádék. 53 évesen is aktívan filmez - új projektjei, A mítosz, a Rob-B-Hood, Új rendőr-sztori és a Csúcsformában 3., a tervezett Nosebleed című, a lerombolt New York-i ikertornyokon játszódó filmje a szeptember 11 -ei terrortámadás miatt elmaradt -, emellett szabadidejét az UNICEF/UNAIDS szervezetben betöltött jótékonysági munkának szenteli. Illetve a családjával tölti: 1982-ben vette feleségül kollegináját, Lin Feng-jiaót, közös fiuk az énekes-színészi babérokkal büszkélkedő, ma már huszonöt éves Jaycee Chan (még házassága előtt született egy lánya az akkori Miss Ázsiától, Elaine Wutól). Egyedülálló - és méltán irigyelt - hogy valakinek tízezer, főleg fiatal lányokból álló rajongói klubja legyen. Jackie-nek van. Hivatalos site-ja: www.japkiechan.com , magyar rajongói oldala: http://jchan.extra.hu/ lywoodi filmekben minden és mindenki halálosan komoly. Nem nevetnek. Én erre nem vagyok képes. S nincsenek hétköznapi emberek, öregasszonyok, szegény emberek. Nincs betegség, nincs kórház. Minden show. Ennek rendelnek alá mindent. Sok gyerek néz engem, a filmjeimet. Ez felelőséggel jár. Talán furcsán hangzik, pont tőlem, de vigyáznom kell az erőszakkal, csínján kell bánnom vele. Hiszek abban, hogy a filmkészítők - rendezők, színészek, producerek - komoly felelősséggel bírnak. Ebben a tekintetben. Is, merthogy persze anyagi felelősséggel is bírnak. Nagyon-nagyon óvatos vagyok a gyerekekkel. Vagy netán Ön szerint valamit rosszul teszek? Rossz vagyok? Hídlap: Dehogy! Chan: Tudja, nem szerencsés, amikor azt mondja egy anya, igen, tetszett az a Jackie Chan-film. Csak hát az a rengeteg erőszak ne lett volna. Jó a film, de ijeszti a stílusa. Olyan filmeket akarok forgatni, amiket bátran, ellenérzések nélkül meg tudok mutatni a gyerekeimnek - két gyerek atyja - a szerk. -, tehát csínján bánok az ijedtséggel. Persze. Minden kölyök akcióhős vagy titkos ügynök szeretne lenni. Én azt mondom, ráérnek még ezzel. Hídlap: Nem fél attól, ahogyan telnek az évek, egyre nehezebbé válik a kunsztok bemutatása? Chan: Hát igen, az öregedés... Engem sem kerül el. Senki sem ugrik szépen, amikor korosodik. Edzés - megfelelő kondíció - és szerencse kérdése. Hídlap: Mennyit edz naponta? Chan: Egy órát. De minden áldott nap. Hídlap: A Rob-B-Hoodban fontos szerephez jut a szerencsejáték. Netán rendelkezik ilyen tapasztalatokkal? Chan: Igen. Volt idő, amikor próbálkoztam a szerencsebarlangokban. Jó sok pénzt veszítettem. De éppen az említett gyerekek iránt érzett felelősség - beleértve a sajátjaimat is - rántott vissza. Meg a munka. A film. Bár tagadhatatlan, maga a filmezés szintén egyfajta játék a szerencsével. A sikert nem lehet kiszámítani, vagy befogni a hámba. Például, ami bejött Ázsiában, nincs rá semmilyen garancia, hogy működni fog Nyugaton. S nem azért, mert más az ízlés. Hídlap: Mi a célja a filmezéssel? Chan: Titkos vágyam, hogy egyszer Charlie Chaplinnel, Buster Keatonnal együtt emlegessenek. Amúgy meg szeretek történeteket mesélni. Tudja, őrült vagyok, de nem hülye. Köszönet az interjú elkészítéséhez nyújtott segítségükért: Nagy-Király Petra és Nagy Attila.
