Hídlap, 2007. március (5. évfolyam, 42–63. szám)

2007-03-17 / 53. szám

2007. március 17., szombat / Esztergomi Kronológia Az esztergomi érsekség története A héten ünnepelt forradalom és szabadság- harc emlékére a mostani kronológia szóljon az Esztergomhoz köthető, 1848-49-es eszten­dők eseményeiről. Három nappal a pesti forradalmi megmozdulá­sok után Esztergom városában, március 18-án közgyűlést tartottak, a testvérvárosok részvételé­vel. E napon a testület üdvözölte a Helytartótanács leiratát, mely a szabad sajtóról intézkedett, vala­mint kihirdették a közteherviselésről szóló ország- gyűlési határozatokat. Egy hét múlva a városban szabadtéri népgyűlésen jelentették be, hogy kik lettek az első felelős magyar kormány tagjai, s itt merült fel először a négy város egyesítésének gon­dolata is. A vármegye főispáni helytartója, Andrássy József lemondott hivataláról, helyére Szemere Bertalan, akkori belügyminiszter öccsét nevezte ki. Közben folyamatosan folyt a nemzet­őrség szervezése, a hónap végére a városok 1278 főt toboroztak össze, s öt századot alakítottak meg. Az áprilisi törvényeket Esztergomban 25-én hir­dették ki, s ugyanígy Szent György havának, 30-ik napján, az uralkodó születésnapi ünnepségén es­küt tett a nemzetőrség a Széchenyi téren. Júniusban összeírták a népképviseleti válasz­táson résztvevőket, városi és megyei követeket választottak, külön az esztergomi, s külön a pár­kányi járásban. Szintén e hónapban, 25-én Hám János szatmári püspököt nevezték ki esztergomi érsekké, azonban ő sohasem foglalta el székét, a következő esztendő júliusában lemondott, s he­lyére Scitovszky János került. Augusztusban Mészáros Lázár hadügyminiszter a nemzetőrsé­get Komárom, valamint Vác védelmére rendelte. Szeptember 5-én délután, Széchenyi István Esz­tergomban, a hajóhídról a Dunába vetette magát, j de még idejében kimentették. Október elején, a j pákozdi csata után Jellasics bán Bécs felé vette az útját, s ezért a vármegye védelmére népfelke­lést hirdettek, melynek eredményeképpen a ha­dak Epölön, Máriahalmon és Bajóton gyülekez- | tek. Mindszentek havában érkezett a városba Kossuth Lajos is, akkor már a Honvédelmi Bi­zottmány elnökeként, toborzásra, s a Fürdő Szál­lóban töltötte az éjszakát. 1849. januárjában Esztergomban kihirdették az ostromállapotot, a 22-i megyegyűlést Köbölkú- ton tartották meg, s a párkányi járás központját áthelyezték Bátorkeszire. A harcokban, a népfel­kelők többször is előrenyomultak, s miután Kos­suth Palkovics Károlyt kinevezte Esztergom kor­mánybiztosának, április 19-én Nagysallónál győ­zelmet arattak az osztrák erők felett, majd felsza­badult Komárom is. E hónapban a kormánybiztos és a komáromi helyőrség főorvosa katonai és jár­ványkórházat rendeztek be a terjedő kolera miatt, a még a Buda visszavételénél megsebesült hon­védeket is ide szállították. A világosi fegyverleté­telt követően folyamatosan szálingóztak haza, Esztergomba, a honvédek, megkezdődtek a meg­torlások, s többek között Palkovics Károlyt is 12 évi várfogságra ítélték. Szabó Anita Esztergom novellák tükrében Nemrég került a boltok polcaira Szirmai S. Károly Esztergomi sorsballadák című novel- láskötete. Az író első könyvét nem akárki, hanem maga az írószövetség, képviseletében Balázs Tibor ajánlja az olvasók figyelmébe a kötet borítóján. Az írás kapcsán a szerzőt kérdeztük alkotói munkásságáról.- Sokáig nem mint író kereste kenyerét, hogyan indult a pályafutása?- Esztergomban születtem 1936-ban, az isko­láim elvégzése után a Dorogi Szénbányáknál he­lyezkedtem el, később az egyik brikettüzemnek lettem a gazdasági vezetője. Ennél a vállalatnál összesen harminc évig dolgoztam, 1991-ig.- Az írás mestersége ezzel párhuzamosan, vagy ezt követően teljesedett ki önnél?- Imi, a nyugdíjazásomat követően kezdtem el, bár igaz, írással már gyerekkorom óta foglalkoz­tam. Ez ugyan csak annyit jelentett, hogy versek­kel álltam elő az iskolában, ezeket ott hallhatták mások. Emellett egy pályázaton is szerepeltem egy költeménnyel, de ezekben az első évtizedek­ben főként a megélhetéssel foglalkoztam.- Milyen novellák találhatók az Esztergomi sors­balladák című most megjelent kötetében?- Ebben a könyvben az évek alatt számtalan írásomból a kiadó által kiválogatott történetek szerepelnek. A novellák alapanyaga személyes tapasztalatomra támaszkodik, a történetek váza személyes, közeli ismerőseimmel estek meg, így lettek ezek valóban sorsballadák. Talán ér­dekes, hogy szeretek a temetőbe járni, ahol fel- elevenednek a régi történetek és az addig „mo­corog” az emberben, míg végül elkészül az írás. Mindez a szentgyörgymezői temetőben van, ne­kem ott vannak azok a drága halottaim, akikhez kijárunk. A fejfákat olvasva megelevenedik előttem egy-egy emberi sors, illetve sorsfordu­lat. Ilyen jellemző elbeszélés a kötetben találha­tó „Bajnok” című rész. Itt például jelen voltam én magam is, amikor a novellabeli Ferdinánd ta­lálkozik a Herkulessel. Hogy mi lett ennek a végkifejlete, az megtudható a könyvből, egy elég érdekes fordulat volt, ennyit elárulhatok. De több ilyen alaptörténet keringett már ugye gyerekkoromban is, ezeket pedig felnőtt korom­ban végigszőttem, befejeztem.- A kötet egyes fejezeteit már elolvastam, nekem Móra Ferenc vagy Móricz Zsigmond öröksége hallik vissza. Milyen íróelődöket, ihletűket nevezne meg írásaival kapcsolatban?- Érdekes, hogy a könyvkiadó szerkesztője is hasonlókat mondott novelláimról, de el kell mondanom, hogy számomra nem volt alkotói példakép soha senki. Ugyanakkor gyerekko­romban természetesen sokat olvastam, például a fent említett íróktól.- Mi az Esztergomi sorsballadák kötet megjelené­sének története?- Az Akkordia kiadó pályázatot hirdetett és én néhány írásomat beküldtem nekik, mire pár hó­nap múlva kaptam tőlük egy levelet, melyben azt írták, hogy szívesen jelentetnének meg tőlem egy egész novella válogatást. Az önálló kötet megje­lenését egy írói szerződés megkötése kellett, hogy megelőzze, bevallom, hogy az ajánlattételt megelőzően azért elég sokáig gondolkoztam a dolgon, de belementem. A megjelent kötetbe vé­gül is azok az írások kerültek, melyeket közösen válogattunk bele a kiadó szerkesztőjével.- Mióta kapható a könyve?- Ez év januáijától már a boltokban van. A hónap közepén volt a városi könyvtárban a bemutatója.- Milyen reakciók érték már az első olvasóktól?- Talán szerénytelenségnek tűnik, de nem az, azt kell mondanom, hogy eddig csupa jót mond­tak. De sokan voltak olvasóim közül, akik ugye már előtte is ismertek. Mindkét városi televízió­ban szerepeltem az új kötettel, így ismert let­tem, már nemcsak az ismerősök, de mások is megállítanak az utcán, hogy szót váltsunk az Esztergomi sorsballadákról. Különösen a szentgyörgymezőiek gratulálnak, hiszen ők nagyjából ismerik ezeket a történeteket.- Hogy lesz a folytatás, kiadásra kerül esetleg to­vábbi antológiája?- A kiadó szerkesztőjével abban állapodtunk meg, hogy a következő összeállításban már nem csak novellák, hanem kisregények is szerepel­nek majd. Berger Norbert Az esztergomi érsekek a 10. század legvégé­től, a fó'egyházmegye alapításától kezdve Magyarország prímásaiként a hazai egyházi hierarchia csúcsán álltak. Titulusaik közé tartozott 1394-től a született apostoli követi cím, 1714-től pedig a birodalmi hercegi rang is. Szent Istvántól kezdve ők koronázták a magyar uralkodókat, továbbá főkancellár­ként, Esztergom vármegye örökös főispánja­ként, a királyi tanács, a Helytartótanács, a Hétszemélyes tábla tagjaként, sőt bizonyos időszakokban helytartóként az ország világi kormányzatában és belpolitikai életében is meghatározó szerepet játszottak. Maga a főegyházmegye is hatalmas kiteijedésű volt. A középkor folyamán - a viszonylag kis teije- delmű nyitrai egyházmegye kivételével - felölelte az ország egész északnyugati részét, a Dunától északra és a Morvától keletre egészen a Szepességig és Gömörig. Ezenkívül az érsekség­hez tartozott még számos exempt (a területileg ille­tékes püspök joghatósága alól kivett) plébánia és kolostor is Magyarország egész területén, Budától Nagyszebenig. A püspöki székhely, Esztergom a középkorban Magyarország legfontosabb egyházi központja volt. A városban a főszékesegyházi káp­talan mellett még három társaskáptalan, kilenc plé­bánia és három szerzeteskolostor működött. 1249- ben IV. Béla az addigi királyi várat is végleg az ér­sekségnek adományozta. A főegyházmegye terüle­tén Szepesvár alatt és Pozsonyban szintén társaskáptalanok működtek, sőt Pozsonyban Vitéz János érsek 1467-ben rövidéletű egyetemet is ala­pított „Academia Istropolitana” néven. Mikor 1543-ban az oszmán csapatok elfoglalták Eszter­gomot, a káptalan és az érsek Nagyszombatba tele­pültek, amely a következő három évszázadban Esztergom szerepét vette át. Ott alapította például Oláh Miklós érsek 1561-ben az első magyarorszá­gijezsuita kollégiumot, majd 1566-ban az első sze­mináriumot, ott tartották a 16-17. században az egyházmegyei és egyháztartományi zsinatokat, és ott jelentek meg 1578-tól a katolikus megújulás el­ső magyar nyomtatványai a Telegdi Miklós aposto­li adminisztrátor által létrehozott nyomdában. A 17. századtól az érsekek székhelye inkább az or­szág közigazgatási és politikai központjában, Po­zsonyban volt, de a káptalani és iskolai központ to­vábbra is Nagyszombat maradt. Pázmány Péter ér­sek 1635-ben a jezsuita kollégiumot egyetemmé fejlesztette, amelyhez 1667-től jogi, 1769-től pedig orvosi kar csatlakozott. A 17. század második felé­től három szeminárium is működött a városban: az Oláh által létrehozott és Pázmány által továbbfej­lesztett „Stephaneum”. 1683-ban Esztergom is végleg fölszabadult az oszmán uralom alól, de a 19. század elejéig a káptalan továbbra is Nagy­szombatban működött, a prímások pedig elsősor­ban pozsonyi palotájukban laktak. Többük jelentő­sen hozzájárult Pozsony fejlesztéséhez. Mivel az egyházmegye nagysága lelkipásztori szempontból is nehézségeket okozott, már Pázmány alatt tervez­ték területén újabb püspökségek fölállítását. Ezt végül Mária Terézia királynő tette meg, aki 1776-ban fölállította a besztercebányai, rozsnyói és szepesi püspökségeket, de Esztergom még így is Európa egyik legnagyobb egyházmegyéje maradt. 1820-ban Rudnay Sándor érsek elrendelte a kápta­lan és az érseki hivatal visszatérését Esztergomba, ahol 1822-ben Packh János terve szerint új székes- egyház alapkövét tették le, amelyet Hild József módosított terve nyomán, több évtizedes munka után 1856-ban Scitovszky János szentelt föl, de csak Simor János alatt fejeztek be. A székesegyház építése mellett, ugyancsak Hild tervei szerint kezd­ték el a szeminárium és a kanonoki házak építését. 1842-ben nyílt meg az esztergomi érseki tanítókép­ző. Az új prímási székhelyen 1853-ban készült el a Főszékesegyházi Könyvtár új épülete, 1882-re pe­dig a jezsuita kollégium helyén Simor érsek új ér­seki palotát építtetett, amely máig magában foglal­ja az általa összegyűjtött Keresztény Múzeumot is. A 20. század érsekei közül Serédi Jusztinján első­sorban egyházjogászi tevékenységével alkotott ma­radandót, utóda, Mindszenty József pedig a kom­munista diktatúra elleni harc jelképévé vált. 1948-ban a kommunista hatóságok letartóztatták, koncepciós perben halálra ítélték, de kegyelmet ka­pott. 1956-ban kiszabadult a börtönből, majd a bu­dapesti amerikai követségre menekült, ahonnét csak 1971-ben távozhatott Nyugatra. (Hagyatékát a Magyarországi Mindszenty Levéltár őrzi.) He­lyette az egyházmegyét apostoli kormányzók irá­nyították. Csak Mindszenty fölmentése után kerül­hetett sor Lékai László érsek kinevezésére 1976-ban, aki a „puhuló” diktatúra lehetőségeit ki­használva újított meg és hozott létre új, kisebb egy­házi intézményeket (templomok, leányfalui lelki- gyakorlatos ház, farkasréti szeretetotthon). A kom­munista rendszer megszűnte után azonban a főegy­házmegye lehetőségei alaposan megváltoztak. Szá­mos iskola és intézmény került vissza egyházi kéz­be, vagy indult újra, köztük Esztergomban a szemi­nárium régi épülete és a Vitéz János tanitóképző fő­iskola. 1993-ban került sor az egyházmegye hatá­rainak újabb rendezésére II. János Pál pápa Hunga- rorum gens kezdetű apostoli konstituciójával. A csonka egyházmegye lemondott szigetközi és nóg­rádi plébániáiról, viszont megkapta az időközben megnövekedett Budapest teljes területét, valamint az Esztergom és Budapest közötti területeket. Ez­zel együtt a főegyházmegye nevébe is fölvette az esztergomi mellé a „budapesti” elnevezést, köz­pontja pedig a budai érseki palotába költözött. Rajner Dénes Szépművészeti ráma A Budapest Fővárosi Levéltár március 1-jén nyitotta meg, és április végéig tartja nyitva Hild Józsefről szóló emlékkiállítását. A me­mento azért szól most, mert az egyik legna­gyobb magyar építész 140 évvel ezelőtt hunyt el. Hild József számunkra, esztergomiaknak pedig természetesen a Bazilika miatt fontos, hiszen ez a csodálatos templom az ő tervei alapján épült, egy ideig az ő vezetésével is. Szépművészeti rámánkkal tehát most a több művészeti ágat egymagába foglaló Bazilikára illetve Hildre fókuszálunk egy kicsit. Az esztergomi Bazilika, mint prímási székes- egyház, az első helyet foglalja el Magyarország templomainak hierarchikus rangsorában - állít­ja a templom felszentelésének 150. évforduló­ján, 2006-ban kiadott összegző könyv egyik szerzője. Ez ugyan egy egyházi kérdés, de az építmény nagyszerűségét, annak építői, terve­zői, kivitelezői is feltétlenül emelték. Több ter­vező és építész mellett, illetve azokat követően Hild József, Packh János építész 1839-es hirte­len halálát követően jutott a templom építésé­nek lehetőségéhez. Hild akkorra már neves épí­tőmester volt, Pyrker László, egri érsek méltató szavait az említett könyvben a következőképpen találjuk meg Hildről: „Több éven át Rómában is tanulta hivatását, és ma már Pest városának leg­szebb épületeit is kivitelezve bizonyította tehet­ségét. Én őt az újabb kor első építőmesterei kö­zé sorolom, mert különleges szépérzékkel van megáldva, s nem is tud mást, mint szépet alkot­ni.” Hild József több, újszerű technikai megol­dást alkalmazott a Bazilika építésénél, legin­kább az épület legjellegzetesebb részénél, a ha­talmas kupolánál használt új eljárásokat. A templom számos képzőművészeti remeket foglal magában, nézzünk ezek közül néhányat. Az altemplomban található Andreas Schroth két, egyenként három méter magas szobra, az Örök élet és a Feltámadás allegóriájaként álló alakja. Ferenczy István, aki a 19. század első felében Ró­mában a kor legnagyobb szobrászmestereinél ta­nult, készítette el a főszékesegyház északi oldal­kápolnájába Szent István vértanú oltár-szobrát. A Bazilika központi éke, a Szűz Mária mennybevi­tele főoltárkép a világ egyik legnagyobb egyetlen vászonra festett képe. Érdekesség, hogy mérete közel megegyező a városban található evangéli­kus kis templom alapterületével. Az alkotást, a kép elkészítését követően Európa elsőszámú fes­tőjének kikiáltott Michelangelo Grigoletti készí­tette el 1854-ben. A szentély monumentális bolto­zati freskóját Ludwig Morált festette. Az ő alkotá­sa többek között a Szentháromság dicsőítése, a Szent Adalbert megkereszteli Vajkot, valamint a Szent Márton a kereszt jelével indul a barbárok elleni csatába című falfestmény. P.O.Z.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents