Hídlap, 2007. március (5. évfolyam, 42–63. szám)
2007-03-17 / 53. szám
2007. március 17., szombat * Egy élet a telefonért Kultúrlesen Paulo Coelhoval hanem egymással is összekapcsolhatók. Az elgondolást azonban az üzletemberek túl drágának tartották. Ekkor jött a hír, hogy a philadelphiai világkiállításon A. G. Bell új találmányt mutatott be: a telefont. Puskás azonnal odautazott, hogy megnézze. Úgy látta, a távírdaközpont helyett valójában telefonközpontot kell teremteni. Pénze, kísérleti lehetősége azonban nem volt elegendő, ezért felkereste T. A. Edisont és „találmány-gyárát”, a New York melletti Menlo Parkban. Edisont meggyőzte arról, hogy a telefon nem tökéletesített távírda, hanem egy olyan eszköz, amelyet a nagy nyilvánosság számára kell hozzáférhetővé tenni, telefonközpont segítségével. így 1876 őszétől 1877 nyaráig dolgozott a Menlo Park-i műhelyekben Edison mellett a telefonközpont tervén, amit végülis elkészített. Az 1881-es párizsi elektromossági kiállításon Puskás rendezte az Edison vállalatok bemutatóját. A nagy szenzáció a fonográf és a villanyvilágítás volt. A párizsi elektromos világítás kiépítésére Puskás részvénytársaságot alapított, s a Nagyopera kivilágítását még ebben az évben meg is valósították. De szerepelt a kiállításon a Párizsi Általános Telefontársaság is, mely részvénytársaság Puskásnak, vezető szakemberüknek elgondolása szerint a kiállítási pavilon és a Nagyopera között telefonkapcsolatot épített ki, amin keresztül egyszerre 16 vendég hallgathatta egyenesben az előadást. Innen már csak egy lépés volt a telefonhírmondó. Öccse, Ferenc halála után felszámolja vállalkozásait, irodáját és családjával: feleségével és két kislányával hazaköltözik Budapestre. 1884 tavaszán átvette a Budapesti Telefon- hálózatot. Néhány év múlva felszereltette az első nyilvános állomásokat, modernizálta a hálózatot és a készülékeket, újabb három központot rendezett be. Mindez szinte felemésztette vagyonát, melynek maradékával 1885-ben aranybányászatba kezdett Abrudbányán. Mivel ez sem sikerült, 1885 őszén eladta a telefonvállalat egyharmad részét. Nyomorúságos esztendők következtek. Családja elhagyta, ő maga szegénységben, nélkülözésben élt. Végül Baross Gábor támogatásával1893. febmár 15-én megindult a telefonhírmondó szolgálat Budapesten. Puskás Tivadar újra a középpontba került, Európa, sőt Amerika érdeklődése is felé fordult. Üzleti útra készülődött, de március 16-án Hungária szállóbeli lakásán szívrohamban meghalt. Az első középkori pápa története „... a szex, a fájdalom és a szerelem az emberi lét korlátáit feszegető tapasztalatok. Csak az ismeri az életet, aki ismeri ezeket a határokat. Minden más felesleges időpocsékolás, unalmas ismételgetés, öregedés és halál, anélkül, hogy az ember megtudná, mit keres ezen a földön." Talán már mindenki hallott Paulo Coelhoról, a világhírű brazil íróról, aki Az alkimista című regényével lett oly népszerű, hogy 1988-as brazíliai megjelenése óta a könyvet 56 országban adták ki, így igazi klasszikusnak számít. Az író a 2003. évi frankfurti könyvvásáron Guinness-rekordot állított fel azzal, hogy Az alkimista című regényének 53 nyelven megjelent kiadásait dedikálta. Művei mintegy 140 országban, 56 nyelven, több mint 45 millió példányban fogytak el. Paulo Coelho 1947-ben született Barzíliában. Szülei középosztálybeliek voltak és a mérnök papa mindenáron műszaki embert szeretett volna faragni fiából, akiben viszont az irodalom iránti rajongás már igen korán megmutatkozott. Első irodalmi díját a Rio de Janeiró-i Szent Ignác jezsuita iskola versíróversenyén nyerte. A szülei ezt nem nézték jó szemmel, és mindenáron le akarták beszélni az írás rajongásáról. Hajthatatlanságuk és Paulo akkori kedvenc könyve, Henry Miller Ráktérítő című műve lázadásra bírták őt. Semmibe véve a szülői intelmeket, szembeszegült a család akaratával. Ellenszegülését az idegbetegség jelének vélték, így a tizenhét éves fiút kétszer is ideggyógyintézetbe záratták, ahol többször vetették alá sokkterápiának. Regényei túlnyomórészt önéletrajzi ihletésű- ek. Személyes tapasztalatait, élményeit írja meg a tőle megszokott spirituális emelkedettséggel. Újságíróként is dolgozott, ami nagyban hozzájárult saját világa megismeréséhez. Tagja lett egy színjátszó csoportnak is. Szülei kétség- beesett harcot vívtak vele. Mindenáron meg akarták tudni, hogy fiuknak nincs-e valamilyen neurotikus betegsége. Egy újabb orvos azonban meg tudta győzni a családot arról, hogy Paulo nem szorul semmiféle ideggyógyászati kezelésre, teljesen épelméjű, meg kell tanulnia elfogadnia a sorsát. Ezek az élmények olyan nagy hatással voltak rá, hogy a Veronika meg akar halni című regényét ezek a tapasztalatok ihlették. Az elvárásoknak egy ideig megpróbált megfelelni, elkezdte az apja által kiválasztott iskolát, de igen hamar rájött, hogy a mérnöki világ nagyon messze áll tőle. Elhatározta, hogy szembenéz önmagával és enged a belső vágyainak. Harminc évesen Londonba költözött, feleségül vette egy régi barátnőjét, akivel a mai napig boldog házasságban él. Utazgatásaik során olyan dolgokat látott, és olyan emberekkel találkozott, akik óriási hatással voltak saját útkeresésére, és így megmutatkoznak regényeiben is. Egy titkos ismerős javaslatára végigjárta a Santiago de Compostelába vezető, a középkor óta rendkívül fontos zarándokutat Franciaország és Spanyolország között. 1987-ben, egy évvel a zarándokút után megírta első könyvét, A zarándoklat (Egy mágus naplója) címmel. Leíija élményeit és felfedezéseit. Emberi közelségbe helyezi azokat az apró csodákat, melyek mindannyiunk számára egy kis odafigyeléssel bármikor elérhetők. Coelho szerint az ember számára a legfőbb veszély mindenekelőtt önmaga. Elsősorban magunkkal kell szembenéznünk, legyőznünk a gyarlóságainkat, félelmeinket, szenvedélyeinket, csak így közelíthetjük meg a tökéletességet és a szeretetet. Isten bennünk van. Ezt a művét egy kis brazil kiadó jelentette meg, és bár a sajtó visszhangjától mentesült, így is igazi sikerkönyv lett. Ez az utazás valódi beavatássá vált számára. Március 16-a nemcsak hazánk történetének, hanem a magyar tudománytörténetnek is jeles napja. 1893-ban e napon halt meg a nagy feltaláló, Puskás Tivadar. Felső iskolai tanulmányait Bécsben, a Theresianumban, majd a Műegyetemen folytatta, ám 1865-ben a szülői ház anyagi nehézségei miatt abba kellett hagynia. A 21 éves fiatalember sokoldalú tehetség volt. Bár elsősorban a technikai tantárgyak érdekelték, kitűnően vívott, lovagolt és zongorázott. Ez utóbbi segítette első kenyérkeresetéhez 1865-66-ban a Festetics családnál. Itt kezdhette el az angol nyelv tanulását, amelyet kegyetlen szorgalommal folytatott, egyik felén kopaszra nyírt fejjel kényszerítvén magát a nyelvkönyvek, szótárak mellé. 1866 őszén már Londonban élt, aljol német nyelvórákból tartotta el magát. 1873-ban Bécsben világkiállítást tartottak. Puskás tudta, hogy milliókat várnak a városba a nagy eseményre. Ezért egy Londonban látott cég mintájára - elsőként Közép- Európában - utazási irodát nyitott. A kiállítás ideje alatt kedvezményes menettérti vasútjegyeket árusított, amelyekhez szállodai, vendéglői utalványok és kiállítási belépők tartoztak. A vállalkozás sikeres volt, megtakarított jövedelméből 1874-ben Amerikába hajózott. Itt a Colorado mentén földeket vásárolt és aranybányát nyitott. Mikor egyik munkatársa új, gazdagnak tűnő aranylelőhelyre bukkant, Puskás Chicagóban egy vegyészt bízott meg az innen nyert ércdarab vizsgálatával, majd az ércet otthagyva Philadelphiába utazott üzleti ügyben. Itt fordítja a véletlen végképp az üzletembert a műszaki tudományok felé. Egy új találmányról hall, mely fűtőanyag nélkül végez munkát. Gyanút fog, a feltalálóéval szomszédos házat megveszi, és a kerítés alatt alagutat fúrva egy éjszaka alulról bejut a féltve őrzött műhelybe. Kiderül a csalás: a gépet valójában sűrített levegő mozgatja. A feltaláló hiába ígér hárommillió dollárt a hallgatásért, Puskás leleplező cikket jelentet meg. Ezzel három hónap telt el. Közben a Chicagóban hagyott ércről kiderült, hogy igen gazdag aranyban. Am régi és új lelőhelyét egyaránt elfoglalták időközben az élelmesebb aranyásók. Puskás 1876-ban rövid időre, visszatért Eurnpáha Londonban és Bruxellesben távíróhálózat-építési vállalkozásba kezdett. Olyan távíróközpont kiépítését tervezte, melynek kapcsolótábláján a város gyárainak és hivatalainak vonalai nemcsak a távírdával, A 6. században a római népet szinte megszakítás nélkül járványok, éhínség és nyomor sújtották. A népvándorlás különféle hódítói irgalmatlanul pusztították az ókori emlékeket. Az emberekben általános elkeseredettség uralkodott, és boldognak mondták a holtakat, mert egyszer s mindenkorra megszabadultak e földi élet bajaitól. Ennek a nyomorúsággal teljes évszázadnak az utolsó évtizedében került Péter székébe az az ember, akit joggal neveznek így „Az utolsó római és az első középkori pápa”; az Egyházban pedig a „Nagy” megtisztelő jelző ékesíti. Az ő személyében ragyogott fel még egyszer és utoljára a római szellem, amely antik mivoltában hanyatlóban volt, de éppen a pápa személyében egészen új formában jelent meg. Püspökké jelölésekor eleinte vonakodott e tisztség elfogadásától, de amikor Mauritius császár, akit Gergely keresztelt meg, nyomatékosan helyeselte, végül elfogadta a választást. 590. szeptember 3-án szentelték püspökké, és azonnal teljesülni kezdtek a hozzá fűzött remények. Róma püspökeként Gergely a pápaságot az egyház szolgálatának tekintette. A hízelgők által mondogatott „egyetemes pápa” címet elutasította, mint ahogy nem értett egyet a konstantinápolyi pátriárka „ökumenikus pátriárka” címével sem. Püspöktársaira való tekintettel így nevezte magát: „Isten szolgáinak szolgája”. Nagyon szigorúan felügyelt arra, hogy az egyházi szolgálatban a bérlők és a parasztok igazságos és emberséges bánásmódban részesüljenek. Kamatmentes kölcsönnel segítette őket az elinduláskor. Egyik gondnokának félreérthetetlenül adta a tudtára: „Hallottad, mi az akaratom, most rajtad a sor, hogy megtedd!” Gazdaságpolitikája, amely az akkori Itáliában szokatlan volt, meglepő sikerrel járt. A most már bőségesen befolyó jövedelmeket a templomok, a papság, a longobárdok elől elmenekült szerzetesek - csak Rómában háromezer menekült apáca élt ezekben az években! - és nem utolsósorban a római nép megsegítésére fordította. Foglyokat is váltott ki a longobárdok rabságából. Bár nem kereste, hamarosan bele kellett szólnia a nagypolitikába is. A longobárdokkal szemben tanúsított magatartását az elérhetőnek látszó eredmények határozták meg. A rosszul informált Mauritius császár heves vádaskodásai ellenére magas adókat fizetett a longobárdoknak, és ezzel könnyített a nép sorsán. Gergely liturgikus szövegeket írt, s fölkarolta a liturgikus ének ügyét. Irodalmi hagyatékában mindenütt fölfedezhető a lelkipásztori szempont. 854 levele maradt ránk, melyek a nyáj körüli fáradhatatlan munkájáról tanúskodnak. Lelkipásztori regula c. művében olyan lényeglátással fogalmazta meg a papi méltóságot, hogy a középkor számára valóban regula volt. Dialógus c. munkája az itáliai szentek csodás életrajzainak gyűjteménye. Gergely pápa a középkorban a legolvasottabb szerző volt. Ez magyarázza, hogy VIII. Bonifác negyedikként a nagy nyugati egyházatyák közé sorolta Szent Ambrus, Jeromos és Ágoston mellé, bár teológiailag Gergely nem volt önálló gondolkodó. Felelősségtudattól áthatott cselekedetei egyházfogalmából fakadtak. Az egyház az ő számára Krisztus. E test tagjai között - testen elsősorban az éppen élő egyházat érti - különbség van a felelősség viselésében és a döntések meghozatalában, de az összes tagok egymás szolgálatára élnek. A diákonusok, a papok és a püspökök annak az erőnek a birtokában vannak, amely Krisztus testét építi. Nagy Szent Gergelyt 604. március 12- én temették el Rómában, s a 8. századtól ezen a napon ünnepelték. Mivel nagyböjtbe esik, napját 1969-ben szeptember 3-ra helyezték át, amely napon 590-ben püspökké szentelték. V. P. Az első világsiker majd a folytatás Az igazi kitörést Az alkimista című regénye hozta meg számára. Mondanivalója és stílusa nagyon eltér az addigi írásaitól. Mélységes spiritualizmus és személyes útkeresés jellemzi. Santiagónak, az andalúz pásztorfiúnak meseelemekkel átszőtt kalandtörténetével az olvasó könnyedén azonosul. A főhős, miután kétszer látja azt az álmot, hogy valahol a piramisok lábánál elásott kincs várja, elindul megkeresni azt. Végigzarándokol Afrika északi, sivatagos részén, szokatlan élményekkel töltekezik, számos különös figurával találkozik köztük az alkimistával, akitől megtanulja, hogy mindig hallgasson a szívére, vegye észre a sorsára utaló jeleket, és igyekezzék beteljesíteni álmait. A bennünk élő Jó és a Rossz harcát boncolgatja Az ördög és Prym kisasszony című regényében. A történet egy zárt hegyvidéki faluban zajlik, ami az utóbbi években pusztulásnak indult. A legtöbben elköltöztek és máshol próbáltak szerencsét. A lakók kétségbeesetten próbálják felvirágoztatni falujukat, de ez jól látható, hogy szinte lehetetlen. Egy idegen érkezése kavarja fel a falu állóvizét, akiben legtöbben az ördögöt vélik felfedezni. Egy szép napon ez a titokzatos személy gazdagságot ígérve ráveszi Chantal Prym kisasszonyt, a fiatal szállodaalkalmazottat arra, beszélje rá a falu népét, hogy öljenek meg valakit maguk közül, és olyan jutalmat kapnak, amivel újra felvirágoztathatják falujukat. Az ajánlat után megindul a jó és a rossz, a bűn és az erkölcs feszegetése, az emberi természet boncolgatása. A Piedra folyó partján ületem és sírtam című regényében Pilar, egy joghallgató élete egyhangúságából szeretne kitömi, megragadva azt az alkalmat, amikor találkozik egy régi szerelmével. Közös zarándoklásuk, a fiú hite és a szerelem isteni és megváltó ereje olyan erőt ad mind- kettejüknek, amely melegséggel és bölcsességgel átszőtt lelki kapcsolat pillanatait vetíti elénk. Az ideggyógyászaton töltött idő és élmény volt az alapja Coleho Veronika meg akar halni című regényének. A főhősnek úgy tűnik mindene, megvan, mégis silánynak és egyhangúnak érzi az életét. Egyik nap úgy dönt, hogy elege van a szürkeségből, és inkább a halált választja. Öngyilkosságából egy szanatóriumban ébred, ahol közük vele, hogy a beszedett gyógyszerek utóhatásaként néhány napja van csupán. Ez alatt az idő alatt olyan barátságokra tesz szert, olyan vágyakat ismer meg, melyek alapjaiban megváltoztatják az élethez fűződő viszonyát. A regény soraiban az élet értelmét fedezhetjük fel a sok értelmetlenség közepette. A 11 perc Maria, egy fiatal brazil lány életét meséli el, aki egy gyerekkori csalódás után úgy érzi, soha életében nem fogja megtalálni az igaz szerelmet. Egy nem várt találkozásnak és ígértnek köszönhetően eljut Genfbe, ahol gazdaságot és boldogságot remélve táncosnőként kezd el dolgozni. Igen hamar kiderül, hogy az életben sokkal bonyolultabb minden, és nem szabad felelőtlenül hinni mindenki szavában. Nemsokára az utcán találja magát, ahol prostituáltként kell megélnie. A szexualitás új élményeit és a tapasztalatok mélységeit naplójában tárja elénk. Amikor már végleg letesz a boldog és igaz szerelemről, akkor találkozik a fiatal festővel, aki végre igazán felébreszti szívét és lelkét. Választania kell a szent szerelem és a szexualitás brutális varázsa között. Az önéletrajzi ihletésű Zahírban Coelho olyan közel engedi magához olvasóit, mint még soha. Tíz évi házasság után a főhős Esther búcsú nélkül hagyja ott férjét, a sikeres írót. Az író energiát nem sajnálva, kitartóan kutat felesége után, de nem találja. A rögeszme, vagyis a Zahir olthatalan ösztökélésére, egy titokzatos idegen segítségével járja be azt az utat, amely során megtanulja feladni önös érdekeit, elfelejti múltját, megszabadul személyes történetétől, mert csakis újjászületve találhatja meg szerelmét, aki vár rá valahol a messzeségben. Paulo Coelho könyvei olyan mély gondolatokat fogalmaznak meg, és olyan egyszerű szavakkal, amelyek mellett közömbösen elmenni nem lehet. Az olvasó eltöpreng rajtuk, ízlelgeti őket, és valahol elülteti magában mindazt, amit megragadt belőlük. Ezek a magvak egyszer csak kikelnek, a nap felé fordulnak, és új életre csábítanak. Egy szebb, könnyedebb és tisztább valóságba... Legújabb könyve a Portobellói boszorkány már kapható a könyvesboltokban. Mihalovics Barbara
