Hídlap, 2007. február (5. évfolyam, 22–41. szám)
2007-02-17 / 34. szám
II HÍDLAP • 2007. február 17., szombat hícllapmagazin Érdekességek a múltból Históriás A „frigyláda” titka Ú gy tűnik, hogy őseink szakértő ismereteiből ma már csak töredékeket ismerünk. Számos megmagyarázhatatlan rejtély tanúskodik erről, amelyek messze vezetnek bennünket a misztikum világába. Az Ótestamentumból ismeretes különleges tárgy a „frigyláda”, vagy másképpen a „szövetség ládája”, amelyet Jahve ládájaként is emlegetnek. Hivatalosan az volt a feladata, hogy őrizze a két kőtáblát, amely az isteni törvényeket tartalmazza és Mózes hozta el a Sinai-félszigetre. Kapcsolódik azonban ehhez a ládaszerű tárgyhoz egy titokzatos hatalom, hiszen ha avatatlan személyek használták, rájuk nézve romboló és életveszélyes is lehetett. A Bibliából egész pontosan ismerjük a láda paramétereit, küllemét. Az építmény akácfából készült, hossza 1,3 méter, szélessége és magassága pedig 75 cm volt, és tiszta aranyfüsttel vonták be. négy sarkán pedig egy-egy aranygyűrűt helyeztek el. Ezen rudak segítségével szállították a ládát, egyes kutatók azonban arra is felhívják a figyelmet, hogy más célt is szolgálhattak, mégpedig azt, hogy a szállítók ne érintkezzenek közvetlenül a ládával, így elkerülhették a belőle kisugárzó áramütést. Igen, - mondják - áramütést! Hogy egy ilyen jellegű veszélyes feszültség sugárzódott ki a frigyládából, arra több helyütt is találunk utalást a Bibliában. Mózes 3. könyvének 9. versében olvashatjuk, hogy Mózes Áronnal közösen mutatott be áldozatot, a nép pedig alázatosan a földre borult. Ekkor azonban történt valami: „Nábáb pedig és Ahibu, Áronnak fiai, vevék egyen-egyen az ő temjénezőjöket, és tőnek azokba szenet és rakának arra füstölő szert, és vivének az Úr elé idegen tüzet, amelyet nem parancsolt vala nékik. Tűz jőve azért ki az Úr elől és megemészté őket és meghalának az Úr előtt.” A folytatás szerint Mózes nem lepődött meg túlságosan, bizonyára ismerte a frigyláda „működését”. Bizonyára az sem véletlen, hogy a papok speciális „kultikus ruházatba” burkolóztak. Csak a fejüktől a lábukig érő magasan zárt, külön erre a célra készített ruházatban szabadott a kinyilatkoztatási sátorba belépniük, kezelésekor pedig számos előírást kellett betartaniuk. Sámuel I. könyve szerint egy alkalommal a filiszteusok tulajdonították el a ládát és magukkal vitték győzelmi zsákmányként. „A filiszteusok pedig vevék az Isten ládáját, és elvitték Ében-Ezerből Asdódba, és bevivén azt a Dágon templomába, Dágon mellé helyezték el... És az Úrnak keze az asdódbeliekre nehezedék, és pusztítja vala őket és megveré vala őket fekélyekkel, Asdódot és határait. Az Úrnak keze igen nagy rémületére lön a városnak, és megveré a városnak lakosait kicsinytől fogva nagyig, és fekélyek támadának rajtok.” A filiszteusok mindenütt arról beszéltek, hogy a szörnyű vész az elrabolt ereklyéből származott. Hét hónap múlva vissza is adták az ereklyét az izraelitáknak. A tömegesen megjelenő fekélyes bőrtünetek hányással párosulva (erről másutt is említést tesz a Biblia) bizonyítottan a radioaktív égés jellemző tünetei. A már említett rituális ruházat valószínűleg védelmet nyújtott a láda „ártása” ellen. Nem valószínű, hogy az Istennek, akit a legfőbb szellemnek tartunk szüksége lett volna arra, hogy ilyen pusztításokat okozzon, főként nem a szövetség ládájával - és a vonatkozó történeteket még nem is merítettük ki. De ha a titokzatos erő nem Istentől származott, akkor kitől, vagy még inkább mitől? Ez is az emberiség történetének nagy titkai közé tartozik... Cibere vajda és Konc király K özeledik a „farsangfarka”, lassan végére érünk a tavaszváró zajos mulatozásoknak, a nagyböjtöt megelőző eszem-iszom, dínom-dánomnak, némi idő azért még van az ünneplésre hamvazószerdáig felidézhetjük az ókori pogány szokásokat, ha a pogány századokhoz képest kissé megszelídült formában is. Maga a szó német eredetű, „faseln” jelentése fecsegni. Az évnek ebben az időszakában már az ókori Rómában is rendeztek álarcos felvonulásokat, zenés táncmulatságokat, úgynevezett Saturnalia ünnepet, a téltemetés-tavaszvárás jegyében. A mulatságok egy álló hétig tartottak, a szegényeket megvendégelték, a családtagok ajándékokat adtak egymásnak. Ilyenkor rendezték a kedvelt gladiátorviadalokat is. Latin nyelvterületen a „carneval” szó a farsang megfelelője, jelentése a hús elhagyása. Más magyarázatok szerint azt a díszes szekeret nevezték „carrus navalisnak”, amelyet egykoron vidám, álarcos menet tolt végig Róma utcáin, innen a karnevál elnevezés. Noha a pogány szokások nem feltétlenül csengtek össze a keresztény tanítással, visszaszorításuk soha nem sikerült igazán. Magyarországon már Mátyás korában divatban voltak bizonyos itáliai mintákat követő álarcos mulatságok, sőt II. Lajos udvarában harci játékokat is rendeztek. Az egyház kezdetben rossz szemmel nézte a fékevesztett mulatozást, az ördög művének tartotta és üldözte is. Temesvári Pelbárt ferences szerzetes 1502-ben született prédikációjában a következőképp ír: „0 jaj, ezekben a napokban hány keresztény ember fordul a kegyelem világosságából a sötétség cselekedeteihez, vagyis a torkossághoz, az iszákossághoz, a bujálkodáshoz. Az efféle emberek a farsangban az istenüknek választják az ördögöt, amit álarcos mulatsággal, fajtalan énekekkel dicsőítenek megvetvén a Krisztust.” Dacára az egyházi tiltakozásnak, a farsang időszakának megünneplését nem tudták visszaszorítani. Annak ősi, pogány gyökerei, melyek szoros kapcsolatban állnak a termékenység, bőség varázslással, a tél elmúlta felett érzett örömmel,a tavasz beköszöntét siettetni szándékozó rítusokkal erősen éltek a nép hagyományaiban. Farsang ünnepéhez kötődik Magyarországon a népi színjátszás kialakulása. A különféle maszkos alakoskodásokból nőttek aztán ki a különféle dramatikus játékok, amelyekben tipikus alakokat személyesítettek meg. Ilyenek voltak a cigány, a betyár, a koldus, a vándorárus, a menyasszony, vőlegény. Kedvelt volt a férfi-női szerep- és ruhacsere. Szívesen alkalmaztak állatmaszkokat is, gyakran feltűnik a játékokban a kecske, a ló, a medve. Már a XVI. századtól vannak adataink az egyik legnépszerűbb alakoskodó játékról, az ún. Cibere vajda - Konc király párviadaláról. Az egyik szereplő a böjti ételeket (cibere), a másik a húsételt személyesíti meg, az ő viszálykodásukról szól a játék. A legismertebb alakoskodó szokás magyar nyelvterületen a mohácsi busójárás. A délszláv eredetű sokácok faálarcos felvonulásairól már a XIX. századból vannak feljegyzések, bár ezek általában a vigadalom botrányos részleteit emelik ki. Mivel az álarcok a szereplőknek inkognitót biztosítottak, viszonylag gyakran került sor verekedésre, nők molesztálására, ami ellen a felháborodott közvélemény a hatóságok segítségét követelte. A XX. század folyamán aztán ezt az izgalmas ünnepet sikerült mederbe terelni, és ekkor terjedt el a busójárás elnevezés is, a sokácok ezt a farsangot záró eseményt Poklada „átöltözés, átváltozás” néven említik. Gyakorlatilag a nagyobb falvakban tartott álarcos, jelmezes felvonulások, melyeket legtöbbször a farsang utolsó napjaiban, azaz farsangfarkán rendeztek. A menetben ott haladtak a tipikus figurák (cigány, koldus, betyár, vándorkereskedő, borbély), időnként megálltak és rögtönzött tréfás jeleneteket adtak elő. Gyakran szerepelt a menetben egy álmenyasszony, illetve álvőlegény is, és különösen, ha abban az időben nem tartottak valódi lakodalmat a faluban, tréfás esküvőt rendeztek nekik. Hogy a móka még nagyobb legyen, gyakorta a férfi-női szerepeket felcserélték, vagy a női szerepeket is férfiak alakították. A felvonulókat általában muzsikusok is kísérték. A Felvidéken szlovák mintára terjedt el az ún. bakkuszjárás (Bacchus római boristen nevéből), melynek során kecskebőrbe bújt álarcos alakok ijesztgették a lányokat, megtréfálták a falubelieket. Az ember, amint Huizinga nevezte: „homo ludens”, játszó ember. Játsszunk hát még egy kicsit, és örüljünk, amíg tudunk játszani! közé tartozik... Kanalas Andrea Újra eljött az ideje, hogy folytassuk kalandos utazásunkat az idegenforgalom világában. A szállodai osztálybasorölás mellett, az érdekességek között, egy meglepő történettel és egy gasztronómiai lehetőséggel ismertetem meg Önöket. Négycsillagos szálloda A négycsillagos szálloda alapvetően megfelel az háromcsillagos szálloda követelményeinek az alábbi kiegészítésekkel: Felszereltsége 1. A szálloda legalább egy különteremmel kell, hogy rendelkezzen. 2. A szállodai szobaegység nagysága legalább a szobák 80%-ánál, egyágyas szoba esetén minimum 16 négyzetméter, kétágyas szoba esetén legalább 24 négyzetméter kell legyen. 3. Ami a szobák berendezését és felszereltségét illeti, a következő követelményeknek kell megfelelni. A szobákban lennie kell minibárnak, üvegnyitóknak, poharaknak a minibárhoz, jegyzettömbnek íróeszközzel, kiépített hotelkommunikációs rendszernek. Apartman esetében a követelmények az alábbiak szerint alakulnak. A háló- és lakóterületnek építészetileg elválasztottnak kell lennie, minimum 30 négyzetméter alapterületű és a szállodában legalább egy - 50 szoba felett minden megkezdett 50 szoba után -, további egy állandó apartmant kell kialakítani. 4. Ami a vizesblokkok számát illeti, valamennyi szoba fürdőszobás kell, hogy legyen. 5. A vizesblokk berendezését és felszereltségét tekintve, elegendő lerakodóhelyet kell biztosítani a piperecikkek részére; nagyméretű tükör, hajszárító, eltérő feszültségre és szabványokra kiképzett elektromos csatlakozók és borotválkozó tükör szükséges. 6. A vendégek részére biztosítandó tájékoztatás, eszközök a következők. A tv-hez csatornatájékoztató, a fürdőszobákban csomagolt zuhanysapka, higiéniai kendő (klinex). 7. Az egy emeletnél magasabb szállodákban lift áll a vendégek rendelkezésére. 8. A parkolók és garázsok számát kormányrendelet szabályozza. 9. A gazdasági és személyzeti bejárást külön gazdasági és személyzeti bejárat kialakításával oldják meg. 10. A vendéggel érintkező munkakörökben a szálloda személyzetének egységes formaruhát kell viselnie. 11. A vendéggel érintkező munkakörökben, a személyzet formaruháján a viselőjének a nevét is fel kell tüntetni. Kötelező szolgáltatások 1. Recepciószolgálatot 24 órán át kell biztosítani és műszakonként legalább három idegen nyelven. A csomagszolgálatot londiner által, legalább napi 16 órán át biztosítják. 2. Textíliaváltást (ágyneműt) legalább háromna- ponta el kell végezniük. A vendég által mosatásra átadott ruhaneműt 24 órán belül tisztán vissza kell adni. A ruha, fehérnemű átvasalását a szálloda hétvégén is biztosítja. 3. A szezonjelleggel működő szállodában az étel- és italkínálat a következőkből kell, hogy álljon. Kétféle 3 fogásos menü, a főfogásban 2-2 választási lehetőséggel, vagy büféebéd és -vacsora (5-5 féle előétel, főétel, 3-3 féle leves, saláta és desszert, valamint kétféle sajt). Az egész évben üzemelő szállodában, á la carte ételés italválasztékkal és legalább 12 féle magyar minőségi borral kell a vendégek rendelkezésére állni. 4. Felszolgálást az alábbi időpontokban kell biztosítani, reggeli 10 óráig, szobaszerviz egész nap. 5. A szállodának egyéb szolgáltatásokkal is a vendégek rendelkezésére kell állnia. Széf a szobákban vagy a portán, bel- és külföldi sajtótermékek árusítása, repülőjegy-konfirmálás, fitness vagy gyógyászati centrum, garázsszolgáltatások, kocsirendező, konferenciaszolgáltatás. 6. A szállodai közös helyiségeknek légkondicionáltaknak kell lennie. Fakultatív szolgáltatások: a négycsillagos szállodánál az elérendő minimális pontszám 130 pont. Érdekesség Németország északi részén, Nordan városában található az a szálloda, amely különös módját választotta a szállodai árképzésnek. Az említett szállodában a szobaárakat a vendégek testsúlya alapján határozzák meg, azaz a vendégek kilóik után fizetnek a szállásszolgáltatásért. Egykilónyi vendég körülbelül 130 forintnyi összegnek felel meg, így egy átlagos, 60 kilogrammos vendég 7800 forintnak megfelelő eurót fizet, míg egy, a kilóit tekintve átlagon felüli (mázsás) vendég közel 13 ezret. Érdekes a meglátása Jürgen Heckrodtnak, a hotel tulajdonosának, a meglehetősen érdekes, szó szerint testreszabott árakról. Elmondása szerint a kilódíjas szobaárak abszolút nem diszkriminatívak és egyáltalán nem különbözteti meg hátrányosan a kövér vendégeket. Fenti jelzőket a tulajdonos határozottan elutasítja, sőt mi több, azzal érvel, hogy senki sem kötelezi a vendégeket a mérlegelésre. Minden vendég szabadon eldöntheti, hogy bevállalja-e a mérlegelést és az ezzel járó esetleges súlykedvezményt avagy nem. Hozzáteszem, aki mérlegelés nélkül kívánja igénybe venni a szállodai szobát, az borsos árat fizet egy éjszakáért. A mérlegelés nélküli fix ár megközelíti a 19 ezer forintnak megfelelő összegű eurot. Tapasztalataik szerint, eddig senki sem utasította vissza a mérlegelést, sőt, vannak vendégek akik olyannyira komolyan veszik a súlykedvezményt, hogy szinte minden ruhadarabjuktól megválnak a mérés során, hogy ezzel is növeljék az igénybe vehető kedvezményt. Heckrodt úr elmélete szerint, egy sovány ember tovább él, így akár több alkalommal is visszatérhet a szállodába, tehát hosszú távon mindenképp megtérül a súlykedvezmény. Meg kell hagyni érdekes árpolitikai fogás ez. Azért egy valami számomra nem világos, mégpedig az ár-érték arány. Egy százkilós vendég nyilvánvalóan többet fizet egy hetvenkilós vendégnél, de felmerül a kérdés, hogy ugyebár a hetvenkilós vendéghez képest 30 kilónyival többet fizet, de akkor plussz szolgáltatás is jár a plusz kilókért kifizetett szobához? És ha már a kilóknál tartunk, a magyar néphagyományban létezik egy bizonyos „torkos csütörtök” elnevezésű nap, ami a húsvétot megelőző, vízkereszttől hamvazószerdáig tartó időszak egyik érdekes, már-már elfeledett napja. Torkos csütörtökön - annak ellenére, hogy a húsvéti 40 napos böjt kezdetét jelentő hamvazószerdát követően ünnepeljük - ismét szabad volt húst fogyasztani, sőt bizonyos területen a csütörtöki torkoskodás „kötelező” volt, már csak a farsangi maradékok elfogyasztása céljából is. A Magyar Turizmus Zrt. akciójaként február 22-én, azaz a „torkos csütörtökön”, egyes éttermekben (országszerte körülbelül 700 vendéglátóhelyen) 50%-os kedvezménnyel fogyaszthatnak a kedves vendégek. Természetesen városunk néhány étterme is részt vesz eme „torkos” akcióban, mégpedig az itt fellelhető két Csárda várja a torkoskodni vágyókat. Azért mielőtt azonnal elrohanunk asztalt foglalni, jobb átgondolni, hogy az elkövetkezendő napokban vagy hetekben készülünk e a németországi Nordan városába, mert ha igen, akkor azt ajánlom, csak óvatosan a torkoskodással, különben „súlyos” árat fizethetünk egy kellemes éjszakáért.
