Hídlap, 2007. február (5. évfolyam, 22–41. szám)

2007-02-17 / 34. szám

HÍDLAP • 2007. február 17., szombat www.istergranum.hu A turizmusra épít Nagymaros A Duna feletti lebegő helyett új terveket kovácsolnak Folytatás az 1. oldalról Három ilyen konkrét projektről van szó, az egyik a helytörténeti múzeum berendezése, ami az épület felújításá­val együtt mintegy 40 millió forintot L A P ( S Z ) É L emésztene fel. Ezen kívül a volt ruha­ipari szövetkezet jelenleg üres, az is­kolához közeli épületében egy komp­lex gyermekvédelmi, családsegítő és gyermekjóléti központot szeretnének Kocsis l. Mihály Kovács néni visszérdíja Tudósítónk szerint Kovács Jánosné (Kovács János öntőmunkás özve­gye, Joli néni) boldog volt a vizitdíjfizetés első napján, amikor - a szokott időben - megjelent a szakrendelésen, hogy a szükséges gyógyszeradagját felírassa és elbeszélgessen kicsit az asszisztens Ka­tikával, sőt (reményei szerint) talán még a doktor úrral is válthat majd két szót. De most először az ötszázforintosát kellett felváltania, hiszen a jósá­gos kormány mindösszesen háromszáz forintban szabta meg aznapi látogatásának díját, ami nyilván alkalmi ár a (várható) későbbiekhez képest. Ennyi pénzért akár parkolhatna is egy órácskát valamelyik belvárosi kerületben Budapesten (ha ugyan reggel óta még nem emeltek), vagy - amennyiben hozzá tenne még egy ötvenest - két mezőt is megjátszhatna a lottószelvényen. De (szerencsére) kocsija nincsen - a kerekes bevásárlókosár után egyelőre még nem szednek díjat -, és a szerencséjét sem szokta kísérteni; elég neki az, ami van. Most viszont jól kezdődött számára minden, ezen a (fontos) napon. Hiszen mindjárt, jó helyet kapott a vizitdíj-automata előtt. Itt, a szak- rendelésen egyelőre Papp bácsi tölti be az automata szerepét, ami egyrészt azért hasznos, mert ritkábban romlik el, mint a gép, más­részt, mert ezentúl sem kell nélkülözni a portás kedves humorát („Ha baj van, kezicsókolom, csak nyugodtan tessenek hívatni a Pappot...”). És visszaad! Vagyis fel sem kell váltani a pénzt, ha vala­kinek véletlenül - az amúgy is túlköltekezésre csábító - ötszázas la­pulna a pénztárcájában. De mindez most mellékes is, hiszen ezúttal özv. Kovácsné (Jolika néni) boldogsága a témánk. Az, hogy miért volt boldog a vizitdíjfize­tés első napján. Nos, nem csupán azért, mert fizethetett, noha a nélkül is úgy érezte, hogy olvasta volna a (vezető) napilapok lelkes publicisztikáit; valami jó dolog történik vele, végre. Hiszen többé nem úr-szolga viszony van közte és a Doktor úr között, hiszen lám, fizet, vagyis nem a szo­kott ingyenélő (koldus, homeless, kisnyugdíjas - istenem, milyen gazdag a magyar nyelv!) immár, hanem öntudatos vásárló. Az úr az esztékában is legyen úr! Özv. Kovácsné így végre hát megtudhatta, hogy mennyit ér az ő visszeres két lába, amelyet pedig nem is ingyen kapott (ezt jó tudni), hiszen negyven hosszú évig kellett sétálnia a szövőgép (vagy fonó?) mellett, mire a magáénak tudhatta. Úgy érezte, jár neki ez az elisme­rés, saját jogon szerezte. Igenis, ő egy visszérdíjas magyar munkásasszony! És ez a tudás megér neki háromszáz forintot (sőt talán többet is, habár nem akarna ötleteket adni a konvergenciához!). Hiszen végre (lám!) felemelheti megfáradt fejét. Nem szolgája többé a magyar egészségügynek, ha­nem ura. Ha gyógyszert akar íratni, jön és fizet. Ha meg nem, akkor otthon marad. Lehet is, hogy inkább az utóbbit választja majd a jövőben. Fájós láb­bal amúgy sem tanácsos sokat ugrálni. létrehozni, amihez nagyjából 70 mil­lió forintra lenne szükség. A legna­gyobb szabású, 100 milliós nagyság- rendű konkrét tervük még, hogy a rendőrség és a gyermekjóléti szolgá­lat által használt épületbe egy Zebegénnyel közös projekt keretében hajózási múzeumot költöztetnének. Nagymaros tehát a turizmus fellendí­tésében látja jövőjét, éppen ezért hosszabb távú terveik között szerepel a Duna-parti sétány rekonstrukciója, a régi pincék felújítása, ahová bortúrá­kat lehetne szervezni, illetve felme­rült már egy helyi libegő megépítése is, ami a település belterületéről in­dulna és a Hegyestetőre vinné fel a tu­ristákat. Ezzel párhuzamosan kerékpá­ros és gyalogos túraútvonalakat is ki­alakítanának. Vannak elképzelések a Kittenberger Kálmán Általános és Mű­vészeti Iskola kibővítésére, valamint gondolkodnak a Kittenberger-ház mú­zeummá alakításában, mindemellett nem maradhatnak el a szükséges útja­vítások sem. Akadályt itt is, ahogy a legtöbb önkormányzat esetében fő­ként a pénzhiány jelent, hiszen a jelen állás szerint még a pályázatokhoz szükséges önrész biztosításához is pá­lyázniuk kell. • Szabó Hajnal Természetismereti vetélkedő . Lábatlan. Idén 17. alkalommal is­mét természetismereti vetélkedőre várja a jelentkezőket a Lábatlani Ter­mészetbarátok Egyesülete. Elsősorban Karva mint testvértelepülés, Bajót, il­letve természetesen Lábatlan általános iskoláiban tanuló felső tagozatosok részvételére számítanak a szervezők. A tudáspróbát a lábatlani Gerenday Házban tartják március 2-án, a jelent­kezési határidő február 27-én jár le. Szárnyra kapnak a baromfiárak Az ágazat kénytelen emelni az életben maradásért Folytatás az 1. oldalról Kérdés ugyanakkor, hogy terheik növekedését hogyan tudják a piacon is érvényesíteni, hiszen a drasztikus áremelést nemcsak a forgalmazók, hanem a vevők is elutasítanák. Elke­rülhetetlennek látszik azonban, hogy hétfőtől nagyjából 6-8 százalékos ár­emelést hajtsanak végre a boltok, hi­szen a beszállítók részéről érkező nyomást nem bírják a végtelenségig, maximum késleltetni tudják a drágu­lást. A keresletre egy üzletlánc sem A madárinfluenza megjelenése ezúttal nem okozott a tavalyihoz hasonló páni­kot és a szakmai szervezetek sem ész­leltek keresletcsökkenést. Magyaror­szág imázsának ugyan nem tesz jót, hogy a britek azt állítják, innen került hozzájuk a vírus, de ez különösképpen nem befolyásolhatja az import-exportot. panaszkodik, de az árváltozásról sen­ki sem hajlandó információt adni. • Sz.H. Higiéniai központ uniós pénzekből Nemrégiben higiéniai központot adtak át Kéménden: az intézmény létesítésére az Európai Unió Szociális Alapjától 600 ezer koronát, 4 millió 500 ezer forintot nyert el a falu. A létesítmény főleg a hátrányosabb helyzetűeket szolgálja. Az építkezést még tavaly nyáron kezdték el, Benefi László, a település polgármestere lapunknak elmondta, hogy a mostanra már elkészült központ­ban négy zuhanyzó, mosdók és egy au­tomata mosógép található. „Azok szá­mára hoztuk létre a létesítményt, akik­nek az anyagi helyzetük nem teszi lehe­tővé, hogy fürdőszobájuk és mosógépük legyen, persze nemcsak az alacsony jö­vedelműekre, hanem a kisnyugdíjasokra is gondoltunk. A település lakói a hét­végék kivételével naponta igénybe ve­hetik a létesítmény szolgáltatásait: míg egy zuhanyzás 20 koronába (150 forint­ba) kerül, egy mosógépnyi ruha kimosá­sáért 50 koronát (380 forintot) kémek. Benefi László elmondása szerint nagy igény mutatkozik a higiéniai központ iránt: a településen él olyan réteg, akik otthonában a fenti dolgok nincsenek be­biztosítva, és ha a későbbiekben még lá- togatottabbá válik a centrum, akkor a nyitvatartási napok számát is kibővítik. • Sz. É. Halálutak Kelet-Európábán Balesetek: Szlovákia és Magyarország az élmezőnyben Az Európai Unió nemrég közzétett jelentése szerint a kelet-európai or­szágok közútjai a legveszélyesebbek Európában, míg az északi államoké a legbiztonságosabbak. Tovább árnyalja a képet, hogy míg a régebbi tagor­szágokban évről évre egyre kevesebb a baleset, addig idehaza - szaktárca adatai alapján - évek óta átlagosan 1300 ember veszti az életét az utakon. Az uniós statisztikai hivatal, az Eurostat jelentése tulajdonképpen nem mond újdonságot, az egymás mellé ál­lított adatok azonban így is sokkolóak, különösen a lista élbolyát, Lettorszá­got, Romániát, Litvániát és Szlovákiát tekintve. Ez utóbbiban egymillió autó­ra vetítve a halálos áldozatok száma egy évben meghaladja az ötszázat, ugyanez az arány Magyarországon en­nél némileg kedvezőbb, „csupán” 460. Összehasonlításképpen: ez a szám Máltán mindössze 61, Svédországban 117, de még a sebességkorlátozás nél­küli autópályákkal zsúfolt Németor­szágban is mindössze 129. További érdekessége a felmérés­nek, hogy az adatok szerint nem ott a legkevesebb a balesetek száma, ahol viszonylag kevés autó járja az utakat, éppen ellenkezőleg: azokon a terüle­teken a legalacsonyabb a halálos bal­esetek aránya, ahol a legtöbb autóval rendelkeznek a lakosok. A Eurostat nem fukarkodott a sok­koló adatok nyilvánosságra hozatalá­val: egy a sok közül, hogy egymillió Az EU 25 tagállamának részvételével készült felmérés. Egymillió autótulajdonosra levetített halálos balesetek száma emberből 95 az unióban autóbaleset­ben veszti életét, míg a maradandó sé­rülések száma ennek a sokszorosa. A felmérés csak alátámasztja azokat az egységes uniós törekvéseket, ame­lyeknek célja a balesetek számának visszaszorítása: ilyen például az egy­séges vezetői engedélyek és ezt köve­tően az egységes vizsgarendszer beve­zetése, valamint az a - mostantól vár­hatóan szigorúbban számon kért - tag­országokra vonatkozó követelmény, amely szerint évről évre csökkennie kell a közúti baleseteknek. A 2004-es csatlakozás óta ugyanis tulajdonkép­pen nem történt előrelépés az ügyben, a most már évek óta húzódó KRESZ- kiigazítás pedig belátható időn belül továbbra sem kerül a parlament elé. • -cs -n

Next

/
Thumbnails
Contents