Hídlap, 2007. február (5. évfolyam, 22–41. szám)
2007-02-17 / 34. szám
HÍDLAP • 2007. február 17., szombat www.istergranum.hu A turizmusra épít Nagymaros A Duna feletti lebegő helyett új terveket kovácsolnak Folytatás az 1. oldalról Három ilyen konkrét projektről van szó, az egyik a helytörténeti múzeum berendezése, ami az épület felújításával együtt mintegy 40 millió forintot L A P ( S Z ) É L emésztene fel. Ezen kívül a volt ruhaipari szövetkezet jelenleg üres, az iskolához közeli épületében egy komplex gyermekvédelmi, családsegítő és gyermekjóléti központot szeretnének Kocsis l. Mihály Kovács néni visszérdíja Tudósítónk szerint Kovács Jánosné (Kovács János öntőmunkás özvegye, Joli néni) boldog volt a vizitdíjfizetés első napján, amikor - a szokott időben - megjelent a szakrendelésen, hogy a szükséges gyógyszeradagját felírassa és elbeszélgessen kicsit az asszisztens Katikával, sőt (reményei szerint) talán még a doktor úrral is válthat majd két szót. De most először az ötszázforintosát kellett felváltania, hiszen a jóságos kormány mindösszesen háromszáz forintban szabta meg aznapi látogatásának díját, ami nyilván alkalmi ár a (várható) későbbiekhez képest. Ennyi pénzért akár parkolhatna is egy órácskát valamelyik belvárosi kerületben Budapesten (ha ugyan reggel óta még nem emeltek), vagy - amennyiben hozzá tenne még egy ötvenest - két mezőt is megjátszhatna a lottószelvényen. De (szerencsére) kocsija nincsen - a kerekes bevásárlókosár után egyelőre még nem szednek díjat -, és a szerencséjét sem szokta kísérteni; elég neki az, ami van. Most viszont jól kezdődött számára minden, ezen a (fontos) napon. Hiszen mindjárt, jó helyet kapott a vizitdíj-automata előtt. Itt, a szak- rendelésen egyelőre Papp bácsi tölti be az automata szerepét, ami egyrészt azért hasznos, mert ritkábban romlik el, mint a gép, másrészt, mert ezentúl sem kell nélkülözni a portás kedves humorát („Ha baj van, kezicsókolom, csak nyugodtan tessenek hívatni a Pappot...”). És visszaad! Vagyis fel sem kell váltani a pénzt, ha valakinek véletlenül - az amúgy is túlköltekezésre csábító - ötszázas lapulna a pénztárcájában. De mindez most mellékes is, hiszen ezúttal özv. Kovácsné (Jolika néni) boldogsága a témánk. Az, hogy miért volt boldog a vizitdíjfizetés első napján. Nos, nem csupán azért, mert fizethetett, noha a nélkül is úgy érezte, hogy olvasta volna a (vezető) napilapok lelkes publicisztikáit; valami jó dolog történik vele, végre. Hiszen többé nem úr-szolga viszony van közte és a Doktor úr között, hiszen lám, fizet, vagyis nem a szokott ingyenélő (koldus, homeless, kisnyugdíjas - istenem, milyen gazdag a magyar nyelv!) immár, hanem öntudatos vásárló. Az úr az esztékában is legyen úr! Özv. Kovácsné így végre hát megtudhatta, hogy mennyit ér az ő visszeres két lába, amelyet pedig nem is ingyen kapott (ezt jó tudni), hiszen negyven hosszú évig kellett sétálnia a szövőgép (vagy fonó?) mellett, mire a magáénak tudhatta. Úgy érezte, jár neki ez az elismerés, saját jogon szerezte. Igenis, ő egy visszérdíjas magyar munkásasszony! És ez a tudás megér neki háromszáz forintot (sőt talán többet is, habár nem akarna ötleteket adni a konvergenciához!). Hiszen végre (lám!) felemelheti megfáradt fejét. Nem szolgája többé a magyar egészségügynek, hanem ura. Ha gyógyszert akar íratni, jön és fizet. Ha meg nem, akkor otthon marad. Lehet is, hogy inkább az utóbbit választja majd a jövőben. Fájós lábbal amúgy sem tanácsos sokat ugrálni. létrehozni, amihez nagyjából 70 millió forintra lenne szükség. A legnagyobb szabású, 100 milliós nagyság- rendű konkrét tervük még, hogy a rendőrség és a gyermekjóléti szolgálat által használt épületbe egy Zebegénnyel közös projekt keretében hajózási múzeumot költöztetnének. Nagymaros tehát a turizmus fellendítésében látja jövőjét, éppen ezért hosszabb távú terveik között szerepel a Duna-parti sétány rekonstrukciója, a régi pincék felújítása, ahová bortúrákat lehetne szervezni, illetve felmerült már egy helyi libegő megépítése is, ami a település belterületéről indulna és a Hegyestetőre vinné fel a turistákat. Ezzel párhuzamosan kerékpáros és gyalogos túraútvonalakat is kialakítanának. Vannak elképzelések a Kittenberger Kálmán Általános és Művészeti Iskola kibővítésére, valamint gondolkodnak a Kittenberger-ház múzeummá alakításában, mindemellett nem maradhatnak el a szükséges útjavítások sem. Akadályt itt is, ahogy a legtöbb önkormányzat esetében főként a pénzhiány jelent, hiszen a jelen állás szerint még a pályázatokhoz szükséges önrész biztosításához is pályázniuk kell. • Szabó Hajnal Természetismereti vetélkedő . Lábatlan. Idén 17. alkalommal ismét természetismereti vetélkedőre várja a jelentkezőket a Lábatlani Természetbarátok Egyesülete. Elsősorban Karva mint testvértelepülés, Bajót, illetve természetesen Lábatlan általános iskoláiban tanuló felső tagozatosok részvételére számítanak a szervezők. A tudáspróbát a lábatlani Gerenday Házban tartják március 2-án, a jelentkezési határidő február 27-én jár le. Szárnyra kapnak a baromfiárak Az ágazat kénytelen emelni az életben maradásért Folytatás az 1. oldalról Kérdés ugyanakkor, hogy terheik növekedését hogyan tudják a piacon is érvényesíteni, hiszen a drasztikus áremelést nemcsak a forgalmazók, hanem a vevők is elutasítanák. Elkerülhetetlennek látszik azonban, hogy hétfőtől nagyjából 6-8 százalékos áremelést hajtsanak végre a boltok, hiszen a beszállítók részéről érkező nyomást nem bírják a végtelenségig, maximum késleltetni tudják a drágulást. A keresletre egy üzletlánc sem A madárinfluenza megjelenése ezúttal nem okozott a tavalyihoz hasonló pánikot és a szakmai szervezetek sem észleltek keresletcsökkenést. Magyarország imázsának ugyan nem tesz jót, hogy a britek azt állítják, innen került hozzájuk a vírus, de ez különösképpen nem befolyásolhatja az import-exportot. panaszkodik, de az árváltozásról senki sem hajlandó információt adni. • Sz.H. Higiéniai központ uniós pénzekből Nemrégiben higiéniai központot adtak át Kéménden: az intézmény létesítésére az Európai Unió Szociális Alapjától 600 ezer koronát, 4 millió 500 ezer forintot nyert el a falu. A létesítmény főleg a hátrányosabb helyzetűeket szolgálja. Az építkezést még tavaly nyáron kezdték el, Benefi László, a település polgármestere lapunknak elmondta, hogy a mostanra már elkészült központban négy zuhanyzó, mosdók és egy automata mosógép található. „Azok számára hoztuk létre a létesítményt, akiknek az anyagi helyzetük nem teszi lehetővé, hogy fürdőszobájuk és mosógépük legyen, persze nemcsak az alacsony jövedelműekre, hanem a kisnyugdíjasokra is gondoltunk. A település lakói a hétvégék kivételével naponta igénybe vehetik a létesítmény szolgáltatásait: míg egy zuhanyzás 20 koronába (150 forintba) kerül, egy mosógépnyi ruha kimosásáért 50 koronát (380 forintot) kémek. Benefi László elmondása szerint nagy igény mutatkozik a higiéniai központ iránt: a településen él olyan réteg, akik otthonában a fenti dolgok nincsenek bebiztosítva, és ha a későbbiekben még lá- togatottabbá válik a centrum, akkor a nyitvatartási napok számát is kibővítik. • Sz. É. Halálutak Kelet-Európábán Balesetek: Szlovákia és Magyarország az élmezőnyben Az Európai Unió nemrég közzétett jelentése szerint a kelet-európai országok közútjai a legveszélyesebbek Európában, míg az északi államoké a legbiztonságosabbak. Tovább árnyalja a képet, hogy míg a régebbi tagországokban évről évre egyre kevesebb a baleset, addig idehaza - szaktárca adatai alapján - évek óta átlagosan 1300 ember veszti az életét az utakon. Az uniós statisztikai hivatal, az Eurostat jelentése tulajdonképpen nem mond újdonságot, az egymás mellé állított adatok azonban így is sokkolóak, különösen a lista élbolyát, Lettországot, Romániát, Litvániát és Szlovákiát tekintve. Ez utóbbiban egymillió autóra vetítve a halálos áldozatok száma egy évben meghaladja az ötszázat, ugyanez az arány Magyarországon ennél némileg kedvezőbb, „csupán” 460. Összehasonlításképpen: ez a szám Máltán mindössze 61, Svédországban 117, de még a sebességkorlátozás nélküli autópályákkal zsúfolt Németországban is mindössze 129. További érdekessége a felmérésnek, hogy az adatok szerint nem ott a legkevesebb a balesetek száma, ahol viszonylag kevés autó járja az utakat, éppen ellenkezőleg: azokon a területeken a legalacsonyabb a halálos balesetek aránya, ahol a legtöbb autóval rendelkeznek a lakosok. A Eurostat nem fukarkodott a sokkoló adatok nyilvánosságra hozatalával: egy a sok közül, hogy egymillió Az EU 25 tagállamának részvételével készült felmérés. Egymillió autótulajdonosra levetített halálos balesetek száma emberből 95 az unióban autóbalesetben veszti életét, míg a maradandó sérülések száma ennek a sokszorosa. A felmérés csak alátámasztja azokat az egységes uniós törekvéseket, amelyeknek célja a balesetek számának visszaszorítása: ilyen például az egységes vezetői engedélyek és ezt követően az egységes vizsgarendszer bevezetése, valamint az a - mostantól várhatóan szigorúbban számon kért - tagországokra vonatkozó követelmény, amely szerint évről évre csökkennie kell a közúti baleseteknek. A 2004-es csatlakozás óta ugyanis tulajdonképpen nem történt előrelépés az ügyben, a most már évek óta húzódó KRESZ- kiigazítás pedig belátható időn belül továbbra sem kerül a parlament elé. • -cs -n
