Hídlap, 2007. január (5. évfolyam, 1–21. szám)
2007-01-06 / 4. szám
VIII HÍDLAP • 2007. január 6., szombat hídlapmagazin Kocsis L. Mihály Szövedék - 7. (Családi örökségekről, másodszor) 28. Koós Anna könyvét kezdtük olvasni legutóbb (A nem kívánt hagyaték), azzal a nem titkolt szándékkal, hogy megkíséreljük felfejteni a családi örökségek szövetét - pontosabban megfejteni a szövedék titkait. Mit jelent ez az örökség? Meg lehet-e tagadni? És ha igen, mégis hogyan lehet benne megőrizni a család (a legszűkebb közösség) intimitását? Ez nem mai kérdés. De talán soha még nem éreztük, hogy ilyen erővel fogalmazódik meg sokak számára (sok honfitársunk számára), akik a saját identitásukat keresik, márpedig keresik, mert az ember már csak ilyen: nincs meg önazonosság nélkül (noha olykor, esetleg, azt hiszi, hogy mégis). Természetes, hogy mindig egy diktatúra veti fel a legélesebben ezeket a kérdéseket - utólag! A diktatúra utóélete, amikor szembe kell nézni azzal, hogy ki, mit csinált benne (érte); mind közönségesen elszámolásnak hívjuk az ilyet. A magyar rendszerváltásban ugyan nem volt intézményes elszámolás (elszámolási kényszer, sőt ösztönzés rá, sem), mégis vannak rá példák, nem is csekély számmal. De! Nagyon kevés kivételtől eltekintve a gyerme- kek-unokák nemzedékében támad fel a vágy, hogy szembenézzenek apáik-nagyapáik (anyáik- nagyanyáik) diktatúrabéli tetteivel, benne elfoglalt helyével-helyzetével. Mint említettük már (Szövedék - 6.; Hídlap, 2006. december 16.), ezek sorából kiemelkedik Koós Anna könyve (Akadémiai Kiadó, Budapest, 2006), de nem utolsósorban éppen - különben természetesnek vehető - korlátáival. Hiszen egy Amerikából hazakerülő, innen az akkori hatalom által elüldözött leányról (asszonyról) van szó, aki sok évtizeddel édesanyja öngyilkossága (1968) és évekkel édesapja halála (2000) után tudja meg, hogy a „setét ötvenes években” szülei mindketten a Cég, az Államvédelmi Hatóság tisztjei voltak, igaz (mintha bizony mentség volna) az apa „csak” mint pártbizottsági vezető. (Akinek azért- éppenséggel - Kádár János kihallgatásában is akadtak „feladatai”. Az anya múltja még rejtélyesebb és sötétebb, s egyben tragikusabb is.) 29. Ne kételkedjünk abban, hogy ez bizony trauma egy gyerek számára. A szülőket megpróbálni utólag elhelyezni egy olyan rendszerben, amelynek megítélése benne már évtizedekkel korábban megfogalmazódott (s nyilvánvalóan nem akkor, amikor már el kellett hagynia hazáját - habár [és ezt már említettük korábbi cikkünkben] azt azért tudnunk kell, hogy a rendszer közönséges „ellenségeinek” Kádárék nem kivándorló-útlevelet nyomtak a kezébe). Ez az ítélet nem hízelgő, bizonyára. Miközben azt azért tudnia kellett, hogy a szülők valamiféleképpen a hatalom védte bensőséghez tartoztak. Igaz, az anya korán eldobta magától az életet (körülötte „a” titok lengedez), az apa azonban annak a Magyar Televíziónak egyik vezető beosztású munkatársa, amely a népnevelés legelső frontvonala volt. Különös portrék bontakoznak ki az olvasó előtt: a zsidó-kispolgár származású anyáról (Weisz, később Sós, Veráról) és a munkáskáder apáról, s a korról, amelyben egymásba botoltak, közös életükről, amelyben volt ugyan gyermek és „család”, de amelyet valamiképpen mindketten az „ügy” (a nemzetközi munkásosztály- röviden: a Szovjetunió) szolgálatára ajánlottak fel. Hogy aztán törvényszerűen vezetett-e ez a szolgálat a Szolgálatokhoz, és hogy egy ilyen „szolgálatot” le lehet-e tenni a mundérral együtt: lényegében ezt faggatja a könyv - tisztességes korlátoltsággal. Tisztességgel. Mert: „Mégis mindig ott motoszkált bennem a történtekkel kapcsolatos, a lelkiismeretem sugallta kérdés: mikor és meddig vagyok felelősnek tartható a köz nevében elkövetett tettekért pusztán azért, mert valahol élek; a náci Németország állampolgárainak lehetett-e nem tudniuk a gázkamrákról. Pedig ez a kérdés egyszerűbbnek látszik, mint a proletárdiktatúrával egyetértők sorsáról való gondolkodás, mert a náci birodalom tevékenységéről az egész világ előtt egyöntetűen nyilvánvaló, hogy gonosztett volt. Véleményem szerint a proletárdiktatúráé is. De aki benne élt, illetve aki aktív szerepet játszott benne, nem feltétlenül látja így. Bár a szüleim már nem élnek, közéjük tartoztak, jóllehet születésem, illetve főként 1953 előtti részvételük konkrét részleteiről sokáig nem tudtam. De az örökség, akarva-aka- ratlanul, jobban mondva ez esetben kimondatlanul is átszáll az utódokra. Kérdés, mit kezd vele az utód, jelen esetben mit kezdek vele én.” De mégis! Korlátok között. „Beszélgetéseim során többször találkoztam azzal a felfogással, ami nemcsak úgy szól, hogy kontextusában ajánlatos nézni a múltban lezajlott eseményeket, hiszen ezt én is tudom, hanem egyenesen arra intett, hogy csínján bánjak azzal az esettel, amikor az egyén, nevezetesen anyám, »belekeveredett« az államvédelmi hatóság kötelékébe. Mintha a múlt felidézésének záloga az empátia volna. Az empatikus megközelítést csapdának tartom bizonyos szélsőséges helyzetekben- ilyen lenne anyámé 1946-tól 1952-ig. Ezért nem keresem a pszichológiai »kórképet« sem - például illenék anyámra a fanatizálhatóságra való hajlam, a mindenáron megfelelni, teljesíteni akarás és készség, de ezek a feltételek a sztálinizmus híveiből kialakítható spektrumnak csak egyik végletét mutatják, és nem ismérvei a somér összejöveteleken [utalás a zsidó Hasomér Hacáír - „Ifjú Őrök” csapata - cionista ifjúsági szervezetre, amelynek a szerző édesanyja is tagja volt] elképzelt s 1945 után egyszer csak beteljesülni látszó új világ érdekében szabadon és önként vállalt munkának a politikai rendőrségen. Más megfogalmazásban, a pszichológiai kórkép úgy működik, mint a kedélyt javító látszatgyógyszer: megnyugtat. Ehelyett a kevés rendelkezésemre álló írott anyagból kiindulva, néhány személyes beszélgetésre és saját emlékeimre támaszkodva, a »hagyaték« feltérképezésére tettem kísérletet, amelynek útjai hol erre, hol arra kanyarognak - a gondolkozás során több utat is megnyitnak, némelyik nem is közvetlenül a témához tartozik.” De a korlátok mibenlétét akkor értjük meg igazán, ha a megismerés folyamatában is követni tudjuk az írót. 30. Különös az a Cyrano-effektus, ami minden effajta „szembenézés” művekből kiolvasható, s számunka - távlatosabb szempontokból - talán éppen ez a legérdekesebb. Magam kigúnyolom, ha kell, de hogy más tegye, azt nem tűröm el! Magyarán: odaállítják a képzeletbeli tükör elé szeretett (vagy akár kevésbé szeretett) felmenőiket, de kirázza őket a hideg, ha azt kell látniuk, mis kezdeményez velük hasonló tomagyakorla- tot. Koós Anna sem kivétel ez alól. Megborzong - és jogtalannak találja -, hogy édesapja (ráadásul időskori, tehát „ártatlan”) fotójával találkozik a Terror Háza Múzeum tablóján. És idegenkedik az ÁVH történetét feltáró történészi munkától (Kiszely Gábor: ÁVH- Egy terrorszervezet története; Korona Kiadó, Budapest, 2000), elsősorban is annak stílusa (hangvétele) miatt. Az irónia idegen íz egy „komoly” történésztől - gondolja és mondja. De persze, alkalomadtán ő is él ezekkel a „fűszerekkel”. Mi hát a baj? Azt az együttérző (és megértő) attitűdöt hiányolja nyilvánvalóan, amit ugyan ő maga el akar tartani magától (lásd a könyvből vett - fenti - idézetet!), de nem tud, mert nem is tudhat. 31. Ez a mai múltfeltárás egyik nagy csapdája! Hogy mintha csak az így vagy úgy (közvetlenül, közvetve) érintettek jogát ismerné el a szembenézésre a „politikai korrektség”, a megmondó emberek titkos - vagy nem is titkos? - társasága. Mint a bűnök megmutatásának és valódi megítélésének utolsó védbástyáját. Igenis ne akarjon ezekről beszélni az, aki- vagy akinek boldog őse - még csak el sem követte őket! Rendnek kell lennie 2007 az égen A csillagos ég iránt érdeklődők számára nem lesz eseménytelen az új esztendő. A Magyar Csillagászati Egyesület által kiadott Meteor Csillagásti Évkönyv adatai alapján a legérdekesebb jelenségére március 3-áról 4-ére virradóra kerül sor. Teljes holdfogyatkozásban lesz részünk, melynek leglátványosabb fázisára 23 óra 44 perc és 0 óra 58 perc között kerül sor. Bár holdfogyatkozások viszonylag gyakran történnek, erre az eseményre majd’ három esztendőt kellett rá várni. Teljes holdfogyatkozást hazánkban utoljára 2004. május 4-én láthattunk. Égi kísérőnk viszonylag gyakran fed el fényes bolygókat, 2007-ben sem lesz másként. A Szatumuszt március 2-án és május 22-én, a Vénuszt június 18-án, a Marsot december 24-én takarja el. Ezek közül a május 22-ei lesz a nagyközönség számára a legérdekesebb, hiszen 21 óra 31 perctől 22:32-ig tart, így minden bizonnyal sokan fogják majd figyelemmel kísérni. 2007-et a bolygófedések évének is nevezhetnénk, hiszen a Jupiteren kívül az összes ismert nagybolygót elfedi a Hold, de a fent említetteken kívül Magyarországról egyik sem látható. Két részleges napfogyatkozás és még egy teljes holdfogyatkozás is színesíti az égi palettát, sajnos azonban ezek sem figyelhetők meg hazánkból. Az évszakok változását — a közhiedelemmel ellentétben - nem a Naptól való távolság, hanem a napsugárzás szögének változása okozza. A Föld 2007-ben január 3-án, 21 órakor lesz a napközeiben, alig 147,45 millió km-es távolságra. Július 7-én leszünk naptávolban, 152,55 millió km-re központi csillagunktól. Hogy az évszakok mikor kezdődnek, azt az dönti el, mikór érkezik a Nap a megfelelő égi koordinátához. Az új évben a (csillagászati) tavasz március 21-én 1 óra, 7 perckor kezdődik, a nyár június 21-én 20 óra 6 perckor, az ősz szeptember 23-án 11 óra 51 perckor, a tél pedig december 22-én 7 óra 8 perckor. A nyári időszámítás március 25-étől október 28-ig tart. Húsvét vasárnapja április 8-ára esik. 2007 a Nemzetközi Héliofizika Éve (IHY 2007-2008) lesz. Nagy nemzetközi együttműködés keretében fogják vizsgálni a Nap és a naptevékenység globális folyamatait és ezek hatását a Földre, illetve kozmikus környezetünkre. Mintául az 1957-58-as Nemzetközi Geofizikai Év szolgál, melynek 50 évfordulójáról is megemlékeznek a program során. Az űrkutatásban is nevezetes esztendő várható. Ezúttal néhány különleges programot emelünk ki, a teljesség igénye nélkül. Gyakran előfordul azonban, hogy az űreszközök indítását technikai, illetve biztonsági okokból kisebb-nagyobb mértékben elhalasztják. Ezért használunk mi is feltételes módot a következő események dátumai esetében. Időrendben haladva először a január végére tervezett Genesis-2 indítását kell megemlítenünk. Valójában „csak” egy technológia kísérletről van szó, de a program végső célja a Nautilus Űrhotel prototípusának kialakítása. Ezúttal egy 1/3-as arányú szerkezeti modellt állítanak pályára. A kísérlet sikere fontos lépés lehet a jövő űrturista-csalogatásra. S ha már az űrturistáknál tartunk, magyar szempontból az év egyik legjelentősebb eseménye lehet a következő „űrturista” repülése. Márciusra tervezik a magyar származású Charles Simonyi repülését az Atlantis űrrepülőgép fedélzetén. A „második magyar űrhajós”-ként is emlegetett Simonyi sokáig a Microsoft második emberének számított, ma már saját vállalkozása van. Az egyhetes repülésért 20 millió dollárt fizetett a NASA-nak. Nagy érdeklődés kíséri az amerikai aszteroida-kutató szonda, a Dawn startját, mely várhatóan július 21-én indul. A küldetés célja a legnagyobb kisbolygók, illetve törpebolygók közé tartozó Ceres és Vesta vizsgálata. Ezek az égitestek a Naprendszer „hajnalán” alakultak ki, és megőrizték a bolygók létrejöttének nyomait. Az eredményre azonban egy „kicsit” várni kell: á Dawn 2012 körül ér a Vesta, majd 2016 körül a Ceres közelébe. A felszín fényképezésével, az összetétel mérésével, az égitestek alakjának, méretének, gravitációs terének feltérképezésével szeretnének közelebb jutni a szakemberek a Naprendszer kialakulásának megértéséhez. Augusztusban indul útjára a NASA következő Mars-szondája, a Phoenix. Nagy várakozás előzi meg munkáját, hiszen a marsi élettel kapcsolatos évszázados álmokat válthat valóra. 2008 májusától leszállóegysége baktériumokat fog keresni a vörös bolygó északi sarkvidékének jegében. A maga nemében szintén különleges a Chandrayaan-1 Lunar Orbiter. A szonda szeptember elején indul, és két évig vizsgálja a Holdat 100 km magasságból, poláris pályáról. A program érdekessége, hogy nemcsak az űreszközt, hanem a hordozórakétát is az Indiai Űrkutatási Szövetség fejlesztette. A Mars Gravity Biosatellite novemberben indul alacsony Föld körüli pályára. Fedélzetén egerek fejlődését tanulmányozzák folyamatos, 1/3 g-s terhelés alatt. A 2001-ben kezdett program során először vizsgálják emlősök viselkedését marsszerű viszonyok között. A vörös bolygó felszínén ugyanis egyharmad akkora a gravitáció, mint a Földön. Ezek lesznek az első gyakorlati tapasztalatok ahhoz, hogy az ember valamikor Marsra lépésének és tartózkodásának élettani hatását meg lehessen becsülni. Az utóbbi évek, de mondhatjuk, hogy az űrkorszak egyik legsikeresebb űreszköze, a Cassini-szonda tovább dolgozik a Szaturnusz rendszerében. Az esztendő folyamán többször megközelíti a Naprendszer legérdekesebb holdját, a Titánt, melyről azt tartják a kutatók, hogy olyan viszonyok uralkodnak felszínén, mint a Földön voltak az élet kialakulása előtt. S ha már az űrkutatás történeténél tartunk, idekívánkozik 2007 legfontosabb évfordulójának megemlítése. 50 évvel ezelőtt, 1957. október 4-én indították Föld körüli pályára bolygónk első mesterséges holdját, a Szputnyik-l-et. Ezzel indult az űrkorszak, melyről számos megemlékezés várható hazánkban és a nagyvilágban. Ez az esemény indította el annak idején Székesfehérváron is a csillagászati mozgalmat, így tehát városunk csillagászati élete is fél évszázados múltra tekinthet vissza. A jubileumról méltó módon fognak megemlékezni a Terkán Lajos Bemutató Csillagvizsgálóban. Természetesen sok más érdekes csillagászati és űreseményre is sor kerül 2007-ben, ezek közül azonban csak néhányat tudtunk kiemelni. Aki bővebb információra vágyik, az a www.mcse.hu , a www.hirek.csillagaszat.hu , illetve a www.urvilag.hu címeket keressék fel az interneten. • Trupka Zoltán
