Hídlap, 2007. január (5. évfolyam, 1–21. szám)
2007-01-06 / 4. szám
VI HIDLAP • 2007. január 6., szombat Gulya István írása Új élet a küszöbön Ócska dolog egy héttel az újévi mulatságokat (szamárszerű lerészegedéseket) követően arról értekezni, hogy az esztendő első napján - napjaiban, mert az eszmélet nem ébred mindig tudatra rögvest elsején - az emberfia és leánya sűrűn sorolja az ígéreteket, hogy változtat az életén. Nem egészen azért, mint amiképpen a középiskolai kötelezőben a lírai alany tette volt, aki ez esetben egy bizonyos Rainer Maria Rilke személyazonosságát öltötte magára (Archaikus Apolló-torzó), miszerint le lett nyűgözve, meg lett érintve az idő fölötti szépségeszmény által, és mintegy az élmény arra sarkallta, hogy „változtassa meg éltét”. Hanem mert talajszintig ittas, és csörgő nyálú szája mögött lent, a mélyben elér- zékenyült szív dobog, aki jobbá vágyik tenni a világot, de legalábbis szűkebb önmaga szürke és/vagy bűnös hétköznapjait. Szóval olcsó, dolog ez, de mit tegyünk, ha ennyi az újság átfutási ideje, tetszettek volna forradalmat csinálni, értve ezalatt, hogy kikövetelhették volna, hogy mindenféle kormányzati portálok, internetes kommunikációs szájtok helyett egy naprakész Gulya Pista-oldalt finanszírozzon az állam. Jegyzem meg: még nem késő. Mivel mindenki számára legközelebb önmaga található, mintegy kézre esik - és huncut az, aki rosszra gondol -, néhány szó arról, hogy én mit fogadtam meg. Amit egyébként, vállaltan vállalok, nyugodtan számon lehet kérni. És mielőtt kaján vigyorral hozzáfűznék, hogy ja, persze, legfeljebb majd te is vonod a válladat, sorolod a csúnya szavakat, mint a szemüveges teniszező (a miniszterálnok, haha), hogy nem bontottad ki az igazság minden részletét (bontott csirkét akarok, bontott csirkét akarok!), meg kell előznöm önöket, hogy nem. Nekem nincsenek identitásválságaim, csupán anyagiak. Az állam én vagyok (idézet: Sz. L. mester). Szóval. Mikor már a vendéglői törzshelyre szervezett szilveszterkedésen - ahogyan anno egy Cimbora-adásban fogalmazott a felkészült szakértő: a vallás és a kultusz lényege a közös grill- party - eljutottam arra a szintre, hogy kizárólag Teknős Péter egy legendás versét (Sic itur ad astra) idéző mondatok hagyták el a szájamat - „Renven popszen sederára/ Onven popszen sátornyára,/ Sátornyáról bekszembára,/ Bekszembáról kakszenára” és legszívesebben könyörögtem volna, hogy most már tényleg engedjék hozzám jönni a szavakat (hasztalan, azok másokkal keltek nászra), kopott térdízületeim felmondták a szolgálatot, konkrétan az asztal alá zuhantam. Tagadhatatlan, nehéz terhet cipelnek, nehezet, de édeset. Azonnal segítségemre siettek a barátok, nem utolsósorban talán abból a praktikus megfontolásból is, hogy ebben a formámban (elfekvésemben) jelentősen zavartam az akadálymentes közlekedést a kisterem és a pult között. Ahol, mint ezt minden valamirevaló alkoholista, kocsmatöltelék, közegészségügyi ellenőr tudja, zajlik az élet. Padlón dőltömben azért gyorsan lepergett előttem az életem filmje - kevés könyvtár, több fejjel a pultra bukva-horpasztva való számháborúzás a láthatatlan ellenséggel, azaz akciómozinak éppenséggel nem nevezhetnénk -, és erősen arra kormányoztam a gondolataim irányát (mást már nemigen tudtam mozgatni), hogy ez így nem mehet tovább. Hitet tettem tehát amellett, hogy absztinens életet élek, az alkoholt még szél- védőmosó-folyadék formájában is kerülni fogom. Másrészt elköteleztem magam (miután, ugye, síkra szálltam, hehe), hogy ebben az esztendőben meghatározó mennyiségű kilótól szabadulok meg, így például újra találkozhatom régen látott ismerősökkel (zuhanyzás közben a Jancsival, oppardon). Általában véve: egészségesebb életet élek, lemondok az imádott szalonnachipsről, a késő éjjeli nassolásokról, amikor az egyszeri ember fél kiló kenyérre helyez egy negyed tégely sertészsírt, amire akkurátusán disznósajtot és téliszalámit pakol, s az egészet megbolondítja egy flakon tejszínhabbal. S mozgok, úszók, edzem a testem, remegő térdeimet (és a hozzátartozó lábakat) nem csak az otthoni dolgozóasztal, autó, munkahelyi dolgozóasztal, illetve a konyha, tévészobái fotel vagy ágy útvonalakon veszem igénybe. S nem pusztán azért, mert nem kívánom, hogy olyasmiket vágjanak a fejemhez, amiket (a részemről egyébként nem túl kedvelt, ám sokak által rajongott) Soma tett egy bulvárorgánum hasábjain: „Béla, te kevés vagy nekem spirituálisán, egzisztenciálisan, sőt szexuálisan is!”. Hanem, mert élni jó. Hosszan, ráérősen, egészségesen. Mindemellett odahaza továbbgombolyítottam a fogadkozás fonalát, az egészségügyi, általános életvezetési reformok mellett egyéb területekre kiterjesztve a tervezett intézkedések hálózatát. Engem sem kerülnek el a megszorító csomagok, például ahányszor a televízió elé tespedek, kalkulálnom kell egy magam által a magamnak beszedett extra kiadással, a vizit- vagy dobozdíjjal, a pontos elnevezését még nem tudom. A megszorítás és a koplalás összhangban van, így, mondhatni, kapóra jön az otthoni és az országos éhkopp párhuzama. Tankot 2007-ben sem veszek kölcsön, mert lövésem sincs (tetszenek érteni, hehe), hogyan kell kezelni, és tudom, milyen lelket rázó élmény, amikor a szépen gondozott parkon lánckerék tapos. Tévészékházat továbbra sem ostromlók - kivételt ez alól legfeljebb az erotikus csatornák épületei képeznek -, pláne, hogy az agressziót maximum úgy tudom elképzelni, mint szotyihéj-köpködést, és mert amiképpen a neves Sigmund Freud megjegyezte egykoron: „Bármilyen erős is vagy, mindig van egy erősebb nálad.”. Ezek után nyílt és őszinte szívvel nézek az új esztendő elébe. Ja, és igen: üres zsebbel. hídlapmagazin Farsangi mulatságok A farsang hossza évről évre változik, mivel zárónapja a húsvét időpontjához kötődik. Vízkereszttől, vagyis január 6-tól a húsvétot megelőző 40 napos nagyböjt kezdetéig, azaz hamvazószerdáig tart. Farsang a tavaszvárás pogánykori, igen változatos képet mutató ünnepeiből nőtt ki, gyakorlatilag a zajos mulatozás, a tréfacsiná- lás, bolondozás, eszem-iszom és az advent lezárulásával, a párkeresés, udvarlás időszaka. Magyarországon a farsangi szokások a középkorban honosodtak meg, és számos idegen nép hatása érvényesült bennük. A városi polgárság elsősorban a német hagyományokat vette át, míg az arisztokrácia körében az itáliai és francia szokások terjedtek inkább el. De fellelhetők pogány germán vagy éppen ókori görög, római motívumok is. Maga a szó német eredetű, „faseln”, melynek jelentése fecsegni. Ebben az időszakában már az ókori Rómában is rendeztek álarcos felvonulásokat, zenés táncmulatságokat, úgynevezett Saturnalia ünnepet, a téltemetés-tavasz- várás jegyében. A mulatságok egy álló hétig tartottak, a szegényeket megvendégelték, a családtagok ajándékokat adtak egymásnak. Ilyenkor rendezték a kedvelt gladiátor-viadalokat is. Latin nyelvterületen a „cameval” szó a farsang megfelelője, jelentése a hús elhagyása. Más magyarázatok szerint azt a díszes szekeret nevezték carrus navalis- nak, amelyet egykoron vidám, álarcos menet tolt végig Róma utcáin, innen a karnevál elnevezés. Magyarországon már Mátyás korában divatban voltak bizonyos itáliai mintákat követő álarcos mulatságok, sőt II. Lajos udvarában harci játékokat is rendeztek. Az egyház kezdetben rossz szemmel nézte a fékevesztett mulatozást, az ördög művének tartotta és üldözte is. Temesvári Pelbárt, a jeles ferences szerzetes 1502-ben született prédikációjában a következőképp ír: „O jaj, ezekben a napokban hány keresztény ember fordul a kegyelem világosságából a sötétség cselekedeteihez, vagyis a torkossághoz, az iszá- kossághoz, a bujálkodáshoz. Az efféle emberek a farsangban az istenüknek választják az ördögöt, amit álarcos mulatsággal, fajtalan énekekkel dicsőítenek megvetvén a Krisztust.” Dacára az egyházi tiltakozásnak, a farsang időszakának megünneplését nem tudták visszaszorítani. Annak ősi, pogány gyökerei, melyek szoros kapcsolatban állnak a termékenység, bőség varázslással, a tél elmúlta felett érzett örömmel, a tavasz beköszöntét siettetni szándékozó rítusokkal erősen éltek a nép hagyományaiban. Farsang ünnepéhez kötődik Magyarországon a népi színjátszás kialakulása. A különféle maszkos alakoskodásokból nőttek aztán ki a különféle dramatikus játékok, amelyekben tipikus alakokat személyesítettek meg. Szívesen alkalmaztak állatmaszkokat is, gyakran feltűnik a játékokban a kecske, a ló, a medve. Már a XVI. századtól vannak adataink az egyik legnépszerűbb alakoskodó játékról, az ún. Cibere vajda - Konc király párviadaláról. Az egyik szereplő a böjti ételeket (cibere), a másik a húsételt személyesíti meg, az ő viszálykodásukról szól a játék. A legismertebb alakoskodó szokás magyar nyelvterületen a mohácsi busójárás. A délszláv erdetű sokácok faálarcos felvonulásairól már a XIX. századból vannak feljegyzések, bár ezek általában a vigadalom botrányos részleteit emelik ki. Mivel az álarcok a szereplőknek inkognitót biztosítottak, viszonylag gyakran került sor verekedésre, nők molesztálására, ami ellen a felháborodott közvélemény a hatóságok segítségét követelte. A XX. század folyamán aztán ezt az izgalmas ünnepet sikerült mederbe terelni, és ekkor terjedt el a busójárás elnevezés is, a sokácok ezt a farsangot záró eseményt Poklada „átöltözés, átváltozás” néven említik. Falufeljáró menetnek hívják. A felvonulókat általában muzsikusok is kísérték. A Felvidéken szlovák mintára terjedt el az ún. bakkuszjárás (Bacchus római boristen nevéből), melynek során kecskebőrbe bújt álarcos alakok ijesztgették a lányokat, megtréfálták a falubelieket. Egyes vidékeken népszerűek voltak az álbírósági-tárgyalások, melyeken a vádlottakat bábuk helyettesítették, vagy éppenséggel állatokat ítéltek el. Természetesen ezek tréfás szokások voltak, nem pedig kegyetlenkedések. A telet általában szalmabáb személyesítette meg, ezt aztán általában elégették, vagy betemették a hóba. Igaz, a tél temetése még odébb van, a farsang viszont megkezdődött, csak legyen elegendő kedvünk tréfálkozni! • P. Rajner Hétvégi programtúra Új év, új túrák, régi túravezetés. Bízhatnak bennem azok, akik korábban követték kulturális navigációmat, 2007-ben ismét felkerekedünk, hogy jó pár fontos művészeti állomásra, magaslatra eljussunk Esztergomban, és a régióban egyaránt. A január e tekintetben kissé hűvös, például a képzőművészeti kiállítóhelyek némelyike az első hónapban zárva tart. A „többiek” azonban tárt kapukkal várnak, uccu hát, cibál- juk fel magunkra azt a bizonyos túrabakancsot! Nos, ha már a tárlatoknak otthont adó galériákat említettem előbb, akkor kezdjük is azokkal. Zárásról beszéltem, ez így is van, hiszen már régi múzeumi, galéria hagyomány, hogy az óév végén bemutatott kiállításokat január 1-jén már nem váltja fel újabb. A képzőművészet eme templomai, ezen tán kies látogatottságú januári hónapban szűkös kínálatukkal oldják meg újrarendeződésük lehetőségét. Esztergom nagyobb múzeumaiban ugyanakkor az állandó kiállítások továbbra is a közönséget szolgálják, így van ez a Balassa Bálint Múzeum „B” épületében, ahol 93 ezer régészeti lelet és a 9 ezer darabból álló céhes ipari összeállítással várják a látogatókat. A főszékesegyház, avagy Bazilika kincstára valóban a világ egyik leggazdagabb keresztény ihletésű képző- és iparművészeti tára. Érdemes tehát ide is ellátogatni, még akkor is ha már esetleg többször végigcsodáltuk a régi korok e csillogó ékeit. A Keresztény Múzeumban található a legpazarabb hazai, egyházi képzőművészeti gyűjtemény, így ez is számos módon szolgál szellemünk épülésére. Ennek az intézménynek most különös hangsúllyal jut szerep, hiszen az új művészettörténeti felfedezésnek, az egykori titokzatos M.S. mester kilétének felfedését követően talán újra izgalmas végignézni a királyi udvar és a titokzatos Sárkány-rend tagjaként megismert Martinus Strigoniensis oltárképeit. A Szent Adalbert központ emeleti részén lévő Mindszenty-emlék kiállítás, valamint az esztergomi várban lévő történeti kiállítás is fontos emlékek őrzője és bemutatója. A négy hely hétvégi nyitvatartása szerint délután 3, illetve 4 óráig van lehetőségünk oda ellátogatni. Nyergesújfalura is menjünk ki, ha adódik egy jó utunk arra. Itt a polgármesteri hivatalban, azon belül is a Kemstok Galériában tekinthetik meg az érdeklődők a Kernstok Károlyról szóló emlékkiállítást. A tárlat szervezőinek nem titkolt célja, hogy ez által állítsanak felkiáltójelet a rossz állapotú Kernstok-házra, felújításának sürgető voltára. Végül álljon itt néhány kockányi az esztergomi filmszínház kínálatából, mely alapján a hétvégén a Bajor Ágost Művelődési Házban mozizhatunk kedvünkre. Január 6-án és 7-én délután 15 és 17 órakor egy grizzly macikölök kalandjairól szóló amerikai animációs, 19 órakor pedig a Pálfi György által rendezett és egy balszerencsés vidéki tanár ámokfutásáról szóló Sztornó című filmet láthatja a közönség. Ennyi és így juthat számunkra szellemi gazdagság, ha az általam kínált útvonalon haladunk a hétvégén a kultúra hegy-víz rajzán. A januárhoz passzoló egyfajta megilletődöttséget is figyelembe véve azt ajánlom, lakkozzuk újra bakancsunk cipőfűzőinek végeit, majd a hűséges lábbelit felhúzva vágjunk neki bátran a programtúrának. Ekként nógatta önöket: • Berger Norbert, túravezető
