Hídlap, 2007. január (5. évfolyam, 1–21. szám)
2007-01-06 / 4. szám
magazin 2007. január 6., szombat • HÍDLAP India Mindenkiből versenyzőt akarok csinálni! 1980-ban végezte a sportoktatói iskolát, ezt követte a középfokú edzői, majd a szakedzői jogosítvány megszerzése. Nemzetközi mércével mérve is magas szinten végzett munkájának köszönhetően, 1984 óta Magyarország a kick-bokszban a világ első három nemzetéhez tartozik, úgy, hogy nem egyszer volt magyar kick-bokszos a dobogó legfelső fokán. Zrínyi Miklós esztergomi sportoló, fenti eredményei folytatásaként 2004-ben mesteredző lett, tavaly pedig kinevezték az ágazat sport- szakmai igazgatójának. Igaz, ez utóbbi cím megnevezését nem kedveli, mert nem igazgatónak, hanem edzőnek tartja magát.- Te magad miként jöttél össze a kick-boksszal?- A kick-boksz előtt én többnyire inkább csak futottam. Aztán 1977- ben, tizenhét éves koromban a kezembe került egy Sportolj velünk! című kiadvány és ott olvastam először a kick-bokszról. A következő évben bevonultam katonának, ott pedig egy küzdősportot űző sráccal találkoztam, akivel edzéseket is tartottunk. 1980- ban aztán láttam egy nagyon komoly bemutatót, ahol látványos ütések, rúgások, mozgástechnikák hívták fel a figyelmemet az ágazatra. A leszerelésemet követően aztán Esztergomban létre is hoztunk egy kick-boksz csoportot, az első időkben, emlékszem még hely híján a „Csonka híd” alatt edzettünk, majd 1981-ben már kaptunk különböző helyeken, Esztergomban, Tokodaltárón tornatermet a foglalkozásokra. 1984-ben a felnőtt válogatott kerettagja lett a csoportunk egyike, Soós Rudolf. Vele voltunk Graz-ban Európa-bajnokságon, ahol rögtön a második helyet érte el. Ez volt az első komolyabb eredményünk.- Tehát már a történet legelején edző akartál lenni? Szóba sem került soha, hogy versenyző leszel?- A versenyzői státusz az nálam mindig háttérben maradt. Én mindig is edző akartam lenni. Már az iskolában is rám bízták a kisebbeket, szerettem velük foglalkozni, megtanítani őket valamire. Ez mindig így volt, engem mindig ez érdekelt. Volt egy olyan vonal is, hogy tanár leszek, de aztán az élet úgy hozta, hogy inkább az edzőségnek szenteltem az életemet. Ez nekem egy állandó törekvésem, hogy mindenkiből versenyzőt akarok csinálni.- Milyen rendszerben foglalkozol az ideérkezőkkel?- Van egy előkészítő csoport, melyben akár óvodáskorúak is lehetnek, majd ezután jön a gyerekcsoport. A kettő között az az eltérés, hogy míg az előzőnél 90 százalék a játék és 10 százalék a kick-boksz, addig az utóbbinál már fordított az arány. Ugyanakkor a gyerekcsoportban, ahol heti két edzés van, már 8 éves kortól vannak versenyek, már ekkor megkezdődik a felkészítés. Ezek után van a kadét 1, kadét 2 csoportok, a junior és végül a felnőtt korosztály. Ahhoz, hogy valakiből igazán jó versenyző lehessen, ahhoz már gyerekkorban el kell kezdeni a sportot. Erre nagyon jó példa Novák Jenő, Molnár Móni, Pruzsinszky Ivett, Kiss Bea és Kocsis Tünde, akik már gyerekkorukban elindultak a pályán. Az edzések száma a kor haladtával nő, a felnőtt versenyzőknél, egy-egy bajnokság, megmérettetés előtt nem ritka a napi kétszeri edzés.- Mint edző, aki már számos tanítvánnyal dolgoztál, hogy látod, mennyi idő kell egy-egy embernek, hogy igazi kick-bokszos váljon belőle?- Hát itt van az, hogy van ember és ember között különbség. Az nagyjából többek esetében igaz, hogy egy év múltán már elindulhat bizonyos, alacsonyabb szintű versenyeken. A tehetségesek, jobb adottságúak természetesen hamarabb érnek be, mint társaik, de inkább az a jellemző, hogy egy, másfél, két év kell ahhoz, hogy el tudjon indulni a házi, területi, megyei versenyeken.- Mesteredző vagy és VI. dános kick-boksz sportoló. Összemérhető ez hazánkban valakivel?- Jelenleg nem, másnak nincs ilyen rangú fokozata még. Külföldön a kick- boksz világszövetség vezetőjének van *ennél magasabb rangú fokozata. De szerintem nem ez a mérvadó. A mesteredzői cím az már fontosabb. Ezt az olimpiai bizottság adja, ami azért is különös, mert a kick-boksz még nem olimpiai ág, bár reméljük, hogy 2008-ra a világjáték rangra emelik és akkor már nagyon közel vagyunk az olimpiához.- Mint edzőnek, hogy néz ki egy-egy napod?- A reggeli felkelés után gyorsan átnézem az internetes levelezést, melyeken keresztül tartjuk a kapcsolatot a kick-boksz szövetségekkel. A pályázatokat is követnem kell, mert a klubunk támogatottsága meglehetősen alacsony, így kénytelenek vagyunk más források után nézni. Ezután délelőtt van egy kick-boksz edzés majd egy óra múltán átmegyek a szomszédos konditerembe, illetve futással is kiegészítem az edzést. Ebéd után ismét egy kis szervezés, pályázati munka, a sajtóval és a hivatalokkal való kapcsolattartáshoz szükséges cikkek, levelek is ekkor készülnek el. Délután 4 órakor pedig folytatódnak a további edzések, nem egyszer este tízig. Pihenőnap nincs, vagy Esztergomban, vagy Dorogon, vagy Nyergesújfalun biztos van edzés.- Az, hogy hosszú évek óta a nemzetközi élvonalba teáltalad került ez a sportág, és, hogy Magyarország, illetve Esztergom nevét a te kick- boksz versenyzőid miatt jegyezték meg a világon, mennyire ellentételeződik?- Az Esztergomtól kapott éves támogatásból több mint a fele az edzőterem bérletére megy, és a termet az elmúlt évek árvizei sem kímélték, ezek után a felújítást is mi magunk végeztük el, egyszóval kellene még nagyon sok forint itt. A sportágban csak az utánpótlás kap támogatást, a felnőtt versenyzők, akik komoly gazdasági hátteret igényelnek, nem. Pedig ezek az emberek Európa-, és világbajnokok már évek óta.- Logikus a kérdés, kaptál már jobb ajánlatot, mely az itteninél jobb lehetőséget, a sportkultúrának megfelelő környezetet biztosított volna ?- Kaptam, illetve rendszeresen kapok. Ezeket az ajánlatokat azonban soha nem fogadom el. Ennek az az oka, hogy azokhoz az Esztergomban élő megrögzött sportolókhoz tartozom, akik a fenti körülmények ellenére sem kívánnak elszakadni ettől a várostól. Teszem mindezt akkor, amikor egyetlen sportbizottsági tag sem jön le egyetlen egyszer sem az edzőtermünkbe, hogy megnézze, hogy milyen körülmények között dolgozunk, holott ezek az emberek döntenek a sorsunkról. Teszem mindezt akkor, amikor bármelyik Európa- vagy világbajnokságunkról hazatérve nem üdvözlik sehogyan sem a hazatérő esztergomi győzteseket. Visszautasítottam a kanadai kick-boksz-válogató ttjának vezetőedzői posztjára való kétéves meghívást is, holott ezzel a státusszal nemcsak az ottani egzisztenciának megfelelő ház, autó és saját edzőterem, valamint elég magas jövedelem várt volna, de bizonyára megnyíltak volna számomra a kick-boksz-edzőség még szélesebb nemzetközi távlatai is. De nemcsak a kanadaiak hívtak, hanem a németek is, akik például havonta csalogatnak e-mail-eken, hogy elég ha csak hétvégén megyek edzéseket tartani, de én nem akarok máshol edző lenni, csak itt, Magyarországon, Esztergomban. • Pöltl ”0xi” Zoltán Miért halt meg Szókratész ? Szókratész életéről meglehetősen keveset tudunk. Születése évéről is csak annyit, hogy a bíróság előtti úgynevezett „védőbeszédében”, az Apológiában bizonyos szelíd gúnnyal figyelmeztette vádlóit arra, hogy ő már hetvenéves, tehát úgy sincs sok éve hátra, miért szégyenlítené meg magát az athéni bíróság azzal, hogy egy ilyen idős filozófust indok nélkül ölet meg. Perének évét pedig ismerjük, Kr. e. 399-ben volt, tehát valószínűleg 470-ben vagy 469-ben születhetett. Ifjan tehát tanúja lehetett Athén nagyszerű felemelkedésének, részese a periklészi aranykornak, harcolhatott a peloponnészoszi háborúban és túlélhette Athén katasztrofális vereségét. Azt sem tudjuk pontosan, hogy miből élt. Valószínűleg a középszintű athéni polgárok sorába tartozott, de fontos megjegyezni, hogy idősebb korában szándékosan hanyagolta el anyagi ügyeit, nagy szegénységben élt, valójában tanítványai, hívei tartották el. Életeleme volt a tanítás. Egyébként tanításait nem maga írta le, nem is foglalta rendszerbe. Tulajdonképpen az igen hősiesen, mondhatni tudatosan vállalt, sőt kívánt halála keltette fel az érdeklődést egyénisége iránt. Ebben sajátosan hasonlít Jézushoz. Ő is ártatlan halála által vált szimbólummá. Halála után tanítványai összefoglalták tanításait. Egyikőjük Xenophón volt, a Spárta- barát politikus és zsoldosvezér, aki körülbelül egy évtizeddel Szókratész halála után írt egy védőiratot „Szókratésznek emlékezetes szavai és tettei” címmel. A másik, aki szintén nagy tisztelője és tanítványa volt a mesternek és megörökítette gondolatait éppen Platón volt, aki Szókratész hatása alatt vált filozófussá. A nagy bölcs legfőbb sajátja az volt, hogy érdeklődésének középpontjába nem a természetet, hanem az embert helyezte. Az ember és a társadalom kapcsolatának fejtegetései során alkotta meg a logikai gondolkodás alapjait. Társalgásai során mindig abból indult ki, hogy ő egy bizonyos fogalmat nem ért tisztán, ezért lépésről lépésre haladva akar eljutni addig, ameddig az emberi tudás terjed. Olyan fogalmakat boncolgatott, hogy például mit nevezünk kegyességnek ill. kegyeletnek, mi a bátorság, vagy hogy milyen kritériumai vannak annak, hogy valaki politikai tevékenységgel foglalkozzék. Egy igen szellemes dialógus során egy politikai karrierre törekvő ifjú megkérdezte tőle, mit kell tennie ahhoz, hogy városa vezetőinek egyikévé legyen? Szókratész kérdezgetni kezdte a fiút, tudja-e, hogy mennyi gabonára van szüksége Athén lakosságának a megélhetéshez, ebből mennyit termel meg Attika lakossága és mennyit kell behozni és így tovább. Kiderült, hogy a fickónak fogalma sincsen róla, amint arról sem, hogy miképpen áll Athén a határvédelemmel, mennyi egy-egy erőd legénysége és így tovább. Végtére magával az ifjúval láttatta be, hogy semmihez sem ért, és mennyi mindent kell még tanulnia. A bökkenő csak ott volt, hogy az ilyenfajta beszélgetések Athén központi helyén, az Agorán, tehát a piactéren zajlottak. Képzeljük el, amint valamelyik derék athéni polgár, akinek ráadásul szava is volt a népgyűlésben, mit sem sejtve sétál az Agorán, és Szókratész, aki körül már ott settenkednek előkelő tanítványai, mint mondjuk Platón, megragadja az illető khitonjának a szegélyét és provokálni kezdi, mondjuk így: ugye kedves barátom, az a foglalkozás, amit te űzöl, az valamilyenfajta konkrét foglalkozás? A s/eiencsétlen elkezd válaszolni, miközben észre sem veszi, hogy miképpen kerül a bölcs kérdéseinek hálójába, míg végül kiderül, hogy fogalma sincsen arról, mit is csinált, az ifjak pedig hangosan hahotáz- nak körülötte. Hosszú távon tehát sokan veszélyesnek látták Szókratész személyiségét, ami, ha elfogadhatóvá nem is, de „érthetővé” teszi a halálos ítéletet. Perében kettős váddal illették. Egyrészt, hogy „rossz útra tereli az ifjúságot”, másrészt, hogy nem hisz az állam hivatalos isteneiben, hanem helyettük valamilyen „belső szózatban”, ma úgy mondanánk, hogy a lelkiismeretben. A nagy filozófus védőbeszédében nem mentegetőzött. Kifejtette, hogy az ő tanítása az ifjakat az igazság megismerésére buzdítja, semmi egyébre, és hogy a pénz, a vagyon, a karrier semmit nem ér az igazsághoz képest. Az athéni büntetőjog szerint a vádlottaknak jogi volt javaslatot tenni a büntetésre. Szókratész azt tartotta „méltányosnak”, hogy őt érdemeiért élethossziglan állami ellátásban részesítsék az „érdemes polgárok otthonában”. Ez provokatív javaslat volt, tehát amíg az első szavazáskor csak néhányan tekintették bűnösnek, a második alkalommal kimondták a halálos ítéletet. Az ítélet tehát az volt, hogy ki kellett ürítenie a méregpoharat. • Históriás
