Hídlap, 2007. január (5. évfolyam, 1–21. szám)
2007-01-06 / 4. szám
Vízkereszt A vízkereszt, a római katolikus naptár szerint Epiphania Domini, azaz az Úr megjelenésének napja, míg a farsang vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig (Húsvét előtti 40. nap), a nagyböjt kezdetéig tart. Vízkeresztkor nyilvánították ki Jézus születését a pogány népnek. Ennek jelképe: a három napkeleti bölcs - a háromkirályok - Gáspár, Menyhért és Boldizsár - a betlehemi csillagot követve megjelent Jézus jászolánál, s uralkodónak kijáró tisztelettel hódolt a kisded és édesanyja, Mária előtt. A templomokban tömjént és vizet szentelnek, innen a magyar vízkereszt elnevezés. M a is szokás még a vízkereszt napi házszentelés. Ekkor a helybéli plébános meglátogatja híveit, megáldja a ház népét és a jószágot, majd az ajtók szemöldökfájára krétával felírja a G-M-B betűket és az évszámot. A nyugati egyház számára a vízkereszt a Karácsony zárónapja. A keleti egyház - a Julián-naptár szerint vízkeresztkor ünnepli Krisztus születését. Náluk ez a Karácsony napja. Az ortodox családoknál - a hagyományok szerint - a betlehemi jászolra emlékezve - szalmát szórnak a tisztaszoba padlójára, és ezen hálnak az éjjel. Másnap délután a gyerekek - a katolikusok a háromkirályjáráshoz hasonlóan - kántálni mennek az idős görögkeleti házaspárok házához. E naptól kezdve szenteli a vizet a keleti egyház, a középkortól pedig a nyugati egyház is. A liturgikus vízszentelést vízkereszt vigíliáján (január 5.) végezték a templomban, de haza is hordták meghinteni vele a házat, a gonosz szellemek ellen. Ezen kívül hittek gyógyító hatásában, mely mindenféle betegségre jó volt, de használták a mezőgazdaság és állattartás területein is. A víz és tömjén szenteléséből alakult ki a házszentelés. Már a XV. században jellegzetes magyar szokás volt a papság vízkereszt napi alamizsnagyűjtése. A XVI. század óta dokumentált szokás a csillagozás és a csillagének éneklése. Egyes vidékeken a mai napig is járnak gyermekek a háromkirályok képében köszönteni. Ipolytamócon, Litkén, Mihálygergén a házigazda üvegben hazavitte a megszentelt vizet, a ház apraja-nagyja kortyolt belőle, hogy megóvja őket a torokfájástól. Megszentelték vele a házat, az ólakat. Öntöttek a kútba, hogy a víz meg ne romoljon. A szentelt víz az embert születésétől haláláig kísérte: ebből a vízből hintettek a bölcsőre, a menyasszony koszorújára, a halott koporsójára. Januártól januárig a vizet üvegben vagy nagy korsóban tartották, s ami megmaradt a következő vízkeresztre, azt a kútba öntötték, hogy tisztaságát megőrizzék. A templomokban megszentelt vízzel összefüggő hiedelmeket az egyház is erősítette. Az Ipoly mentén a ház földjét meglocsolták szentelt vízzel, hogy Isten áldása legyen a házon. Az esztendő során pedig megszentelték vele a gyerekágyas asszony ágyát, tettek az újszülött fürdővizébe, meghintették vele az esküvőre induló menyasszonyt és vőlegényt, a haldoklót, s a háznál felravatalozott halottat. Hatékonynak tartották az ártó hatalmak, a rossz szellemek, és a vihar elűzésére is. • P. Rein Tanuljunk meg újra ünnepelni... A karva-akaratlanul rápillantok a naptáramra - bizony január van, elmúltak az ünnepek. Több mint egy hete, hogy meggyújtottuk a csillagszórókat a karácsonyfán, izgalommal készültünk a szentestére, előbb csomagoltuk, majd bontogattuk az ajándékokat, kötöztük a szaloncukrot és este meghitten énekeltük kéz a kézben a Mennyből az angyalt, hogy következzék a halászlé, a rántott vagy sült hal és az elmaradhatatlan beigli. Azután a karácsonyi lázas készülődést hamarosan követte az óévbúcsúztató. Szilveszter napja a pezsgőzés, a társas együttlét, az önfeledt mulatozásnak rendeltetett és még most, vízkeresztkor is boldog új esztendőt kívánunk egymásnak az utcán. Hogy boldog lesz-e? Isten tudja. Rémisztgetnek a lapok, a televízió, a rádió - meglátjuk! Higgyük, hogy boldog lesz, és tudjunk ünnepelni ebben az esztendőben is, vagy ha már nem tudnánk, tanuljunk meg újra! Hiszen az ünneplés nem arról szól, hogy aznap épp nem kell bemennünk a munkahelyünkre, még kevésbé arról, hogy anyagi csődbe juttassuk magunkat jobbára fölösleges ajándékok vásárlásával. Milyen kár, hogy lassan már faluhelyen is elmarad, „kimegy a divatból” a házról házra járás, az újévköszöntés. Pedig január ünnep már önmagában is, nem véletlenül nevezték az újév napját Kiskarácsonynak, karácsony nyolcadának. A katolikus egyház ezen a napon Szűz Máriát ünnepli és megemlékezik Jézus körülme- téltetéséről. A január régi magyar neve „Boldogasszony hava”. A régi magyar mitológia Boldogasszonya, ősvallásunk Hold-istenasszonya, a székelyföldi Babba Mária, a keresztény Boldogságos Szűz Mária kapcsolata az ősrégi helynevekben, szertartásokban az ókori vallások kulturális hatását mutatja. Az ősmagyarság istenszemléletének beolvasztása a keresztény világképbe a mai napig jellemzi a mélyen katolikus székelyek és csángók vallásos világnézetét. Ők talán még jobban ismerik az ünnepek ízét, jobban figyelnek azok fontosságára. Csúnya közhely, de valóban „rohanó világban élünk”, ahol egyre kevesebbszer engedjük meg magunknak, hogy megálljunk, megpihenjünk, és ne figyeljünk másra, csak egymásra és az örökkévalóságra. Pedig a pirosbetűs ünnepek mellett ott vannak a név- és születésnapok, a hétvégék, amelyeket mind ünneppé formálhatunk, ha valóban fontosak vagyunk egymás számára. Vízkeresztkor le szokták bontani a karácsonyfát, a díszek, az égők és a jászol visszakerül a dobozba majd’ egy esztendőre. De ha kellően elmerengtünk a megváltás csodája fölött és valóban a szeretet volt az, amellyel töltekeztünk az elmúlt hetekben, akkor ez az érzés hosszan elkísérheti az előttünk álló hónapokat, vigaszt adhat nehéz napjainkban, és megerősíthet bennünket gyengeségeinkben mindaddig, amíg elérkezik a következő ünnep, amely legyen bármilyen, a szeretetről, az önfeláldozásról, egyszerűen az emberségről kell szólnia. Úgy legyen! • Varga Péter Dénes ■- \^Éat^^TjBP^ ' ' BW J Á ^L ~* I - | %Vp 2007. január 6., szombat A HÍDLAP hétvégi melléklete 1. szám Szerkesztette: Ámon Adrienn
