Hídlap, 2007. január (5. évfolyam, 1–21. szám)

2007-01-24 / 16. szám

4 HÍDLAP • 2007. január 24., szerda www.istergranum.hu Szakmunkások nélkül marad az ország? Nem a munkaerőpiac szerint kell átalakítani az oktatást Folytatás az 1. oldalról „Az oktatás célja, hogy az életpálya egészére megfelelő alapot nyújtson. A rugalmas alkalmazkodásra, az állandó tanulásra viszont csak azok képesek, akik az alapkészségeket teljesen elsa­játították. Éppen ezért a megoldás egy biztos alapképzés és a szegény csalá­dok támogatása lehet. A szakma kivá­lasztását pedig az érintettekre kell bízni” - mondták a kutatók. „Általános tapasztalataink szerint a demográfiai csökkenés minket nem érint olyan módon, mint a többi isko­lát, ugyanakkor vannak olyan szak­mák, amiből nem mindig tudunk cso­portot indítani” - tájékoztatta a Hídla- pot Pathó Zsolt, az esztergomi Géza Fejedelem Ipari Szakképző Iskola igazgatója. Tavaly például csak hatan jelentkeztek autószerelőnek, ebből hárman jelentek meg, így a csoportot nem tudták elindítani. Az ilyen esetek­ben másik szakirányt ajánlanak a tanu­lóknak, vagy más iskolába tanácsolják őket. Más szakmákban viszont több­szörös a túljelentkezés, fodrásznak évente több mint százhúszan jelent­keznek, ebből azonban csak harmincat tudnak felvenni. Ebben az esetben az okozza a gondot, hogy a lányoknak ezen kívül csak a nőiruha-készítő szakmát tudják felajánlani, az összes többi szakirány inkább a fiúknak való. „Gondot jelent az is, hogy sokszor a szülők sincsenek tisztában a szakkép­zés felépítésével. Két évig ugyanis csak alapképzésben vesznek részt a gyerekek, ezután dönthetnek a külön­böző - az alaphoz kapcsolódó - szak­irányok közül. Asztalos vagy szobafes­tő tehát nem lesz azonnal bárkiből.” - mondta lapunknak az igazgató. • Pálovics Klára Támadnak a gyermekbetegsegek Ma már majdnem minden ellen létezik oltás Bár ősszel és tavasszal jellemzőbb a kisebb Iskolai vagy óvodai járvá­nyok megjelenése, a szokatlanul me­leg időjárás a kórokozóknak is kedvez, így Esztergomban jelentősen megnőtt a skarlátos és bárányhimlős gyerme­kek száma. Mára csaknem az összes gyermekbetegség ellen létezik védő­oltás, a gyermekorvosok szerint érde­mes beadatni ezeket. Esztergomban több szülő is jelezte, hogy gyermekük óvodájában vagy is­kolájában megnövekedett a skarlátos megbetegedések száma. Ez szórvá­nyosan minden évben előfordul, jár­ványról azonban egyelőre nem be­szélhetünk - mondta lapunknak Sári Katalin városi tiszti főorvos. „Ezek szezonális betegségek, álta­lában tavasszal és ősszel fordulnak elő, ám a meleg időjárás a kóroko­zóknak is kedvez. Ennek tudható be a mostani halmozottság a bárányhimlő és a skarlát esetében is, de megnöve­kedtek a mozgásszervi problémák és az influenzaszerű betegségek is” - tá­jékoztatta a Hídlapot Bense Tamás, esztergomi gyermekorvos. A skarlát magas lázzal, fejfájással, kivörösö­dött torokkal jár. jellemző tünete az egész testen megjelenő halvány, pon­tozott bőrpír. A betegséget Magyarországon a következő betegsé­gek ellen kötelező gyermekkorban a vé­dőoltás: TBC, torokgyík, szamárköhö­gés, tetanusz, gyermekbénulás, kanya­ró, rózsahimlő, mumpsz. penicilinnel kezelik, azonban - szem­ben a többi gyermekbetegséggel - nem alakul ki életre szóló immunitás, így azt többször is meg lehet kapni. Szövődményeként szív- és veseprob­lémák léphetnek fel. A bárányhimlő leggyakoribb fertőző gyermekbeteg­ség, évente negyvenezer esetet jelen­tenek be. Sok szülő nem tudja, hogy ma már bárányhimlő ellen is létezik védőoltás, a szakember javasolja is ennek beadatását, mivel tapasztalata­ik szerint az egykor szelídnek tartott betegség egyre agresszívabb szövőd­ményekkel lép fel. „Korábban úgy tartottuk, hogy jobb a gyerekeknek minél előbb átesni a bárányhimlőn, mára azonban olyan mértékben növe­kedett az idegrendszeri és egyéb szö­vődmények száma, hogy inkább a vé­dőoltást javasoljuk. Ahogyan minden más nem kötelező oltást is, mint a gennyes és a kullancs okozta agyhár­tyagyulladás ellenit is.” - mondta la­punknak a gyermekorvos. • P. K. L Ä P ( S Z } É L Kocsis L. Mihály Szoborban az igazság A nemzetközi normákkal ellentétesnek nevezte az orosz duma (ké­rem, van-e ennél „beszédesebb” név egy parlamentre?!) külügyi bi­zottságának alelnöke azt az észt törvényt, amelynek alapján áthelyez­hetik a jövőben a második világháborús szovjet hősi emlékműveket. Tallinn és a kormányfő, Andrus Ansip azonban nem akar engedni a huszonegyből, s aki valamelyest is ismeri a balti államok történetét, tudja, hogy mi van ezen elszántság mögött. Mármint, hogy a nagy Szovjetunió már akkor „felszabadította” az észteket, litvánokat, lette­ket, amikor még nem volt mi alól. Vagyis preventív megoldásként előre tolta a határait a német ellenség felé, persze, anélkül, hogy er­ről az érintett népek előzetes véleményét kikérte volna. És most van felháborodás! Elvinni a hősök emlékműveit mostani ki­emelt helyükről?! (Amelyek alatt ráadásul katonák földi maradvá­nyai nyugszanak.) Pedig valójában erről van szó; igazából egy em­lékmű csípi az észtek szemét. Az, amelyik Tallinn legfrekventáltabb helyén magaslik. Ismerős történet. Nekünk is van (vannak) ilyen emlékműveink, s a legnagyobb éppen az egykori országzászló, ma a Szabadságról elnevezett központi te­rünkön. A II. világháború után nem kevesebb, mint 2787 helyen állí­tottak emlékművet Magyarországon a győztes Vörös Hadseregnek. „A magyarországi szovjet emlékművek kérdése sajnálatos módon összeforrt a hadisírok sorsával, ez okozza a nehézségeket - mondta egy újságnyilatkozatában nyolc évvel ezelőtt Zétényi Zsolt ügyvéd (az első ügynöktörvény egyik parlamenti kezdeményezője). - A sírok megóvása humanitárius érdek, tisztelet a halottak emléke előtt, mi­közben az emlékművek az ország szuverenitásának csorbítását, meg- alázottságát, emberek elhurcolását jelképezik. Az egykori Szovjet­unió általi katonai leigázást most egy olyan országban akarják a jövő számára megörökíteni, amelynek szuverenitásához nem fér kétség. - (...) A Szabadság téri emlékmű itt maradása jelképezi azt a felemás­ságot, amely annyira jellemző a magyar rendszerváltásra.” Az észtek az 1940-es annektálást nem tudják elfelejteni a szovjet ka­tonáknak, mi, magyarok az 1956-os barbár támadásukat. A Szabadság téri emlékmű azonban a magyar demokrácia tizenhét esztendejében túlnőtt az eredeti kegyeleti kérdéseken. Ma nemcsak egy hadsereg, egy történelmi esemény jelképe, hanem valóban az egész rendszerváltásé. Kimondva, kimondatlanul: hogy tudniillik volt-e Magyarországon igazi rendszerváltozás, vagy sem! Mert az emlékmű - és ezt kár volna tagadni - azt a folyamatosságot jelképezi, amely a „szocialista” Magyarországot a „demokratikus” Magyarországgal összeköti. Hivatkozhatnak az emlékmű hős védői, amire akarnak (kegyeletre, államközi szerződésekre) - alapvetően erről van szó. Ha lebontanák (áthelyeznék) az aranyló csillagot, az érintettek a ma­guk szabadságát éreznék veszélyben. A biztonságuk sérülne meg, amit persze hogy védenek minden erővel és eszközzel! Iván eleven emléke kell nekik, ha már Ivánt magát nem hívhatják többé baráti vendégségbe. Finisébe érkezett a KRESZ-módosítás Várhatóan a tavasszal tárgyalja a parlament a tervezetet Hosszú hónapokig tartó egyeztetési és véleményeztetési folyamat után úgy tűnik, hogy idén tavasszal végre a parlament elé kerül a KRESZ-módosí­tás. A tervezetben szereplő legfonto­sabb elemek - amelyeket a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) az interneten is megszondáztatott - vár­hatóan egytől egyig szerepelnek majd a kész javaslatban, de hogy ezeken kí­vül várható-e további módosítás, még mindig nem lehet pontosat tudni. Az első, és balesetbiztonsági szem­pontból talán legfontosabb változtatás a fényvisszaverő mellények használa­tának kötelezővé tétele a lakott terüle­ten kívül az úttesten közlekedő vagy tartózkodó gyalogosok és kerékpáro­sok számára - éjszaka és rossz látási viszonyok között. Az autósok életét megkönnyítő - a másik két célcsopor­tét pedig valószínűleg több esetben megmentő - változtatás azonban egy­előre túl sok kiskaput tartalmaz. Ilyen egyrészt a „rossz látási viszonyok közti” megfogalmazás, amely jogilag (egyértelműen) nehezen értelmezhető. Másrészt felmerül a kérdés, hogy va­jon a többi, kerékpárosokra kötelező­en érvényes KRESZ-előíráshoz ha­sonlóan - macskaszemek, világítás használata - a gyakorlatban hogyan valósul majd meg ennek az ellenőrzé­se. Bodor Ádám, a GKM kerékpáros ügyekért felelős megbízottja ennek el­lenére bizakodó, mint mondta, a köz­lekedés biztonságának javítása érde­kében fontos, hogy a kerékpárosok és gyalogosok is láthatóvá váljanak az utakon. „Ugyanúgy fontos azonban az is, hogy csak akkor kelljen viselniük a mellényeket vagy az azzal megegyező fényvisszaverő tulajdonsággal rendel­kező ruházatot, amikor valóban szük­ség van erre” - mondta Bodor. A mel­lényviselet betartásának ellenőrzésé­vel kapcsolatos kérdéseinkre válaszol­va hozzátette: a tapasztalatok alapján ennek fokozására valóban szükség van, „tudatosítani kell a biciklivel közlekedőkkel, hogy ez, valamint a már régóta érvényes világítás megléte az ő biztonságuk érdeke”. A tervezetmódosítás további sarkala­tos pontja, hogy minden gyermek kü­lön ülőhelyen, illetve minden 14. élet­évét be nem töltött és 135 centiméter­nél alacsonyabb gyermek csak gyer­mekülésben utazhat majd. Ehhez ha­sonlóan szintén a gyermekek védelmét szolgálná az iskolabuszok külső megje­lölése, illetve a buszokban a biztonsági övék és a biztonsági gyermekülések használata is - igaz, itt is nyitott kérdés marad, hogy a buszok fenntartási költ­ségeit is csak nehezen fedezni tudó kis­iskolák vagy önkormányzatok miből végzik el a kívánt, akár több százezer forintos nagyságrendű átalakításokat. Hasonló a probléma a lakott terüle­ten kívüli forgalomban közlekedő au­tóbuszok számára kötelezőnek előírt biztonsági öv használattal is: a pénz­szűkében lévő Volán társaságok szá­mára elviselhetetlen terhet jelenthet, igaz, Magyarországon már három éve csak olyan autóbusz kap forgalmi en­gedélyt, amelyekben fel vannak szerel­ve a biztonsági öv pontjai. Mostantól már az övék is kötelező tartozékok lesznek, az elöregedett hazai autóbusz­állomány lassú cseréje miatt azonban még hosszú évekbe telhet, míg minden A legnagyobb ellenállásba valószínűleg a már bejelentett módosítási csomag teherautókra vonatkozó pontja ütközik majd. E szerint a lakott területek védel­me érdekében - a folyamatosan növek­vő kamionforgalom miatt - a nehéz te­herjárművek forgalmát jelzőtáblák kor­látozzák majd, adott esetben a lakott te­rület egészén. A javaslattal az önkor­mányzatok többsége természetesen egyetért, a fuvarozók azonban elfogad­hatatlannak tartják a javaslatot, a FÜVOSZ várhatóan még a héten be­nyújtja tiltakozását a szaktárcához. busz el lesz látva övékkel. A GKM el­képzelései szerint az övék bekötése már az utasok felelőssége lesz: a sofőr, illetve a Volán társaság csak figyel­meztet használatára, amelynek elmu­lasztásáért azonban nem ők, hanem az utasok lesznek büntethetők Összegezve mindezt: úgy tűnik, hogy még bőven van mit javítani a módosításokon, és korántsem kizár­ható, hogy ismét hónapok telnek el, mire érvénybe lépnek a változtatások, amelyek többsége egyébként vitatha­tatlanul a közlekedésben résztvevők biztonságát szolgálja. • Bukovics Krisztián

Next

/
Thumbnails
Contents