Hídlap, 2006. december (4. évfolyam, 236–257. szám)

2006-12-09 / 243. szám

2006. december 9., szombat • HÍDLAP V hí JL HL magazin Jövőnk reménységei, az őssejtek Életünket számtalan olyan betegség keseríti meg, mely egy-egy szervünket végzetesen megkárosítja. Sokszor a szervátültetés az egyedüli megoldás, ez azonban nem csak az átültetendő szervek hiánya miatt lehet nehézkes: az átültetés komoly immunológiai kockázattal is jár. Gyakran találkozunk azzal a kifejezéssel, hogy „őssejt”. Valójában ez egy általá­nos kategória, összefoglaló név, és fontos tudni, hogy mi rejlik a kifejezés mögött. Minden olyan sejt őssejt, ami osztódás után át tud alakulni bizonyos, nem általá­nos funkciójú sejtekké, illetve szövetekké. A jövő orvostudományának egyik legígérete­sebb területe, a sejtterápia, az őssejtek alkalma­zása. Az őssejtek ugyanis olyan fejlődéstanilag el nem kötelezett sejtek, melyek képesek külön­böző típusú szöveti sejtekké átalakulni. E tulaj­donságuknak köszönhetően pótolhatók egy adott szervben, a betegség következtében elpusztult sejtek. Ennek köszönhetően az őssejt-terápia hatékony módszernek tűnik pl. egyes rosszin­dulatú daganatos betegségek, vérszegénységek, immunhiányos állapotok, anyagcsere betegsé­gek, autoimmun kórképek kezelésére. Az őssejtek három lehetséges forrása: az emb­rió, a köldökzsinórvér, valamint egyes újabb, de még nem kellően igazolt kutatási eredmények szerint a felnőtt szervezetből is izolálhatok olyan sejtek, melyek gyakorlatilag őssejtként viselkednek és a sejtfejlődés egy tetszés szerint meghatározott útjára állíthatók. Az őssejtek haszna és lehetséges orvosi fel- használása nagymértékű rugalmasságukból ered, minden olyan kórkép esetén, ahol sejtek, szövetek pusztulása okozza a súlyos, sokszor halálos tüneteket az őssejtekből kiinduló szerv, szövet vagy sejtpótlás gyógyító hatású lehet. A három lehetséges forrás közül az embrio­nális eredetű őssejtek használata vet fel komoly etikai dilemmát. Az érem másik oldalát az jelen­ti, hogy a köldökzsinórvérből származó sejtek szigorúan véve nem őssejtek, s nem mindenre csak sok mindenre képesek. A lényege az, hogy az orvostudomány fejlődése a közeljövőben, talán már 10-15 éven belül lehetővé teszi majd, hogy ezt a technológiát a gyakorlati gyógyászat­ban is felhasználják. Az őssejtek születése A fogantatáskor találkozik össze a petesejtben és az ondósejtben lévő 23-23 kromoszóma, és teremtődik meg az új élet indulásának alapja. A következő 14 napban a magzatkezdemény osztódni kezd. A méhbe ágyazódó szederszerű képződmény folyamatosan osztódó sejtjei az első 14 napban még teljesen egyforma tulajdonságokkal bírnak. A 15. napon azonban történik valami. Ezen a napon megkezdődik a sejtek specializálódá­sa, idegagysejtekké, izomsejtekké, bőrsejtek­ké, stb.; ekkor a sejtekben található genetikai anyag, vagyis a DNS különböző szakaszai lép­nek működésbe.. A specializálódásnak azonban ára is van. A sejtek döntő többsége elveszti azt a képességét, hogy bármilyen szervben helytáll­jon. Nem minden „mindenre képes” sejt indul el azonban a specializálódás útján. Ezek a szö­veti őssejtek, melyek a magzati fejlődés során később is megőrzik előbbi tulajdonságukat. Az őssejt tehát egy olyan alapsejt, melyből az ember differenciált szövetei, azokból pedig szer­vei fejlődnek ki. Az őssejt tartalmaz minden gént, ami a szervekben rejlik, ezért segítségükkel és a megfelelő genetikai információk előhívásával elvileg bármilyen szervünk pótlása lehetséges. Az ilyen beavatkozásokhoz szükséges őssej­tek alapvetően kétféle forrásból származhatnak; felnőtt szervezetből és embrióból. Utóbbit azért tartják alkalmasabbnak, mert az embrionális sej­tek még igen korai fejlődési fázisban vannak, így többféle sejttípus létrehozására képesek. Az emb­rionális őssejtek felhasználása azonban számos etikai kérdést vet fel. Szerencsére tudományos kutatások igazolták, hogy a „használható” őssej­tek a születéskor a köldökzsinórvérből kinyerhe­tők. A köldökvér az újszülött vére, mely az elkö­tés után a köldökzsinórban és a méhlepényben marad. Ez az embrionális vér őssejteket is tartal­maz, melyeket fagyasztással konzerválni és tárol­ni lehet, hogy szükség esetén fel lehessen őket használni. A köldökzsinórvérből nyert őssejteket már eddig is számos alkalommal alkalmazták sikerrel csontvelő-átültetés pótlására, azonban a legújabb kutatások szerint az őssejteknek specia­lizálódását irányítani is lehet. Mindezek ismeretében a nyugati országokban- és ma már Magyarországon is - egyre elter­jedtebb gyakorlat, hogy a szülők gyermekeik születésekor azok őssejtjeiről is gondoskodni kívánnak, ezért a köldökzsinórból nyert vért egy speciálisan erre létesített „bankban” őriztetik. Az így eltárolt és szükség esetén rendelkezésre álló őssejtek a felnőtt- vagy időskorban jelent­kező betegségek igen hatásos orvoslását szol­gálhatják. A köldökzsinórvérből nyert őssejtek felhasználása jelenleg is fejlődő terület, hátrá­nyaként már ismert, hogy csak bizonyos testsúly- 20-40 kg - alatt adható be hatékonyan. A leküzdhető betegségek A szakemberek ígérete szerint az őssejt transzplantáció révén a közeljövőben továb­bi betegségek kezelése is lehetségessé válik. Ugyanis az őssejtek által kezelhetővé válhatnak a szívinfarktuson átesett és egyéb kóros szív­elégtelenségben szenvedő betegek problémái, mert az őssejtek képesek létrehozni szívizom­sejteket és véredényeket, melyek hatására javul a szív állapota, teljesítménye és megállítha­tó a sejtek pusztulása. Az őssejtek idegsejtté való átalakulásával olyan betegségek gyógyí­tása válik valószínűvé, mint az agyvérzés, az Alzheimer-kór vagy a Parkinson-kór. Biztató eredmények utalnak a gerincvelő-sérülés keze­lésére is, mert a beültetett sejtek elősegíthetik a sérült idegpálya újraépülését. Az őssejt tárolásának költségei Az őssejtekre alapozott gyógyászati alkalma­zások lehetősége létjogosultságot ad arra, hogy a szülők, az újszülöttjük köldökzsinórvéréből nyerhető őssejtjének, sajátcélú, hosszú távú megőrzéséről dönthessenek. A köldökzsinórvérből nyert őssejtek lefa- gyasztásának, majd a sajátcélú megőrzésére irá­nyuló szolgáltatások díjának kezdő részlete 150. 000 forint körül alakul, majd azt követően egy éven keresztül havi 16.000 forintos részletekkel a teljes költség kiegyenlítésre kerül, amely tar­talmazza a 20 éves tárolás költségét is. Ha a gyermeknek, akitől levették a vért a későb­biekben valamilyen szervre vagy sejtekre lesz szüksége, őssejtjei felhasználhatók, s így a transzp­lantáció szempontjából ez a legjobb, megoldás. A gyakorlatban az embrionális eredetű őssej­tek forrása a mesterséges megtermékenyítés során keletkező, egyébként megsemmisítésre ítélt számfeletti embriók, valamint lehetséges az abortusz során eltávolított embriók felhasználá­sa is, de ez szintén etikailag vitatható. A legújabb genetikai kutatások szerint e prob­lémán segíthetnek az őssejtek. Szigorú szabályozás A világ országaiban különbözőképpen szabá­lyozzák a genetikai vizsgálatot: Spanyolországban elvégezhető, Olaszországban és Németországban azonban szigorúan tiltják. Az Egészségügyi Tudományos Tanács koráb­ban tudományos kísérletnek minősítette az őssejt gyűjtését és tárolását. A beavatkozásra csak olyan intézmények jogosultak, ahol meg­vannak az előírt szakmai minimumfeltételek, Az EU 2006-ig tartó hatodik kutatási keret- programja, amelyben Magyarország is érdekelt, már lehetővé teszi az emberi őssejtkutatást bizonyos súlyos betegségek sikeresebb leküz­Egér ES sejtkolónia elektronmikroszkópos képe dése érdekében. Ehhez fogalmazott meg most a bizottság szigorú és világos etikai alapelveket. Az uniós irányelvek nem fogalmaznak meg egyetemes etikai elveket a tagállamok számára, csupán az embrióból nyert őssejtekkel való uni­ós támogatású kutatásokat szabályozzák majd. Az Európai Etikai Csoport öt követelményt fogalmazott meg az emberi őssejtkutatásokhoz. A donor házaspár vagy nő szabad és tájéko­zott hozzájárulását, a kutatásnak illetékes ható­ság által való engedélyezését, a donorok nem kaphatnak anyagi ellenszolgáltatást, a donorok névtelenek maradnak, azaz személyes adataikat bizalmasan kezelik, s a kutatás eredményei hoz­záférhetők legyenek. Az eljárást e szerint csakis olyan kórházi osz­tályon lehet elvégezni, ámely megfelelő minő­ségbiztosítási tanúsítvánnyal rendelkezik, s ahol az esetleges komplikációk esetére hematológus, illetve transzfúziós szakember állhat az anya, illetve a magzat rendelkezésére. Annak meg­előzésére, hogy a szülészek a kórház tudta és engedélye nélkül végezzék el a beavatkozást, a jövőben a várandós kismamának szerződésszerű megállapodást kell kötnie az intézménnyel. A visszaélések elkerülését célzó fontos vál­tozás az is, hogy a kórházaknak olyan írásos tájékoztatást kell adnia a szülőnek, amely­ben pontosan szerepel, hogy az orvostudomány jelenlegi állása szerint mire használhatók a köldökvérből nyert őssejtek, és mire nem, illet­ve, hogy a szülő milyen betegségei zárják ki a köldökvér levételét. A kutatók világszerte most vizsgálják azokat a mechanizmusokat, amelyek meghatározzák vagy befolyásolják az őssejtek fejlődését. Az egyik legnagyobb probléma az, hogy az őssejte­ket jelenleg nem tudják a kívánatos mértékben szaporítani, így a szakemberek állandó „őssejt­hiánnyal” küzdenek. Amíg nem oldják meg az őssejtek nagy tömegű előállítását, addig emiatt sem lehet tervezni tömeges és hosszú távú sejt­terápiás eljárásokat. A kutatók szerint az őssejtek 10-15 éven belül felhasználhatók lesznek súlyos betegségek gyó­gyítására. A remény bennünk él, így csak szurkolni tudunk a szakembereknek annak érdekében, hogy értelmetlen betegségek miatt a jövőben he veszítsük el szeretteinket. • Mihalovics Barbara

Next

/
Thumbnails
Contents