Hídlap, 2006. december (4. évfolyam, 236–257. szám)
2006-12-30 / 257. szám
HÍDLAP • 2006. december 30., szombat hídlapmagazin IV Érdekességek a múltból A magyar nevelés úttörője Talán soha nem volt aktuálisabb nevelésről, oktatásról, iskolaügyről, szellemiségről szólnunk, mint éppen napjainkban, amikor az aktuális kormányzat többek között és elsőként épp a hazai oktatásügy ellehetetlenítésén „fáradozik”, nem számolva azzal, hogy jövőt építeni kizárólag képzett (és egészséges) kiművelt emberfőkkel lehet. Csupán a mában gondolkodva föléljük a jövendőnek azt a szellemi tőkéjét, amely hivatásának tekinti az értékek megőrzését, továbbhagyományozását, a nemzeti identitás fenntartását. Érdemes volna mai korunk oktatásügyben garázdálkodó illetékeseinek kézbe venni Apáczai Csere János munkáit, és csöndes vissza- vonultságban elmélkedni egy kicsit arról, merre is tart a jövő nemzedék? Apáczai Csere János, a magyar tudományosság és nevelésügy kiemelkedő úttörője, művelődéstörténetünk magvetője 1625. június 10-én született az erdélyi Apácán. Középfokú tanulmányait Kolozsvárott végezte. 1643-tól a gyulafehérvári főiskola hallgatója lett, tanulmányait 1648 nyarától - a református egyház ösztöndíjasaként - hollandiai egyetemeken folytatta. Itt Ramus és Descartes tanaival kora leghaladóbb tudományos és filozófiai eszméit sajátította el. Tanulóévei alatt behatóan foglalkozott a hollandiai szellemi élettel, az Angliából beáramló puritán nézetekkel. A harderwijki egyetemen 1651-ben tett teológiai doktori szigorlatot, ő lett az egyetem első doktora. A Magyar Encyclopaediát, amely az első magyar nyelvű enciklopédiánk, még Hollandiában írta. 1655-ben jelent meg Utrechtben. Művében bölcseleti, természet- tudományos, matematikai kérdésekkel és a mesterségek világával foglalkozik. A nép számára írt, ezért lehetőség szerint magyar szakkifejezéseket használt. 1651. szeptember 30-án megházasodott Utrechtben, neje Aletta (Adél) van der Maet. Mivel tartotta fenn magát, nem tudjuk; talán magántanítással foglalkozott vagy korrektor volt. Bizonyos, hogy szűkös viszonyok közt élt, így amikor 1652 őszén az új püspök, Csulai György, hazahívta, örömmel vette a kilátást a biztos állásra és arra, hogy hazájának szolgálatot tehet. Hazaérkezve rektor lett a gyulafehérvári kollégiumban. Meggyőződése volt, amint mondotta, hogy a magyar nem képtelen a tudományra; ritka ország tud annyi jeles férfit fölmutatni, mint Magyarország. Tanítványaira rendkívüli hatással volt. Tüzes lelkesedése, szónoki heve, széles körű műveltsége különösen a tanári pályára irányította. Folyamatosan foglalkozott az iskolák javításának, átalakításának, kiegészítésének (és nem bezárásának!) szükségességével. Az iskola neki társadalmi, nemzeti és tudós intézmény. Az tesz műveltté, gazdaggá, szabaddá. Minden tudását az iskolában értékesítette. Azért tanult, hogy tanítson. S amit ír, elsősorban az iskola számára írja. Nagy műve, az Encyclopaedia is az ifjúságnak készült. Fő szándéka vele az volt, amint írja, hogy „oly könyvet adnék a magyar ifjúságnak kezébe, melyben anyai nyelvén többire minden szép és hasznos tudományokat olvashatna”. Basirius Izsák, I. Károly angol király volt udvari papja 1655-ben a fejedelem jelenlétében nyilvános vitát provokált Apáczaival, s ő kiállt eszméi, a haza szellemi haladásának ügye mellett. A fejedelem azzal büntette, hogy a leégett kolozsvári kollégiumba helyeztette át. Sok gyulafehérvári diák követte oda mesterét. Nekik tartotta 1656-ban „Az iskolák fölöttébb szükséges voltáról és a magyaroknál való barbár állapotuk okairól” című beszédét. A diákság híven megmaradt szeretett tanítója mellett. December 27-ről fenmaradt egy levele, melyben egészségéről szó sincs; nyilván még egészségesnek tartotta magát. Néhány nap múlva, 1659. december 31-én fiatalon, tüdőbajban halt meg Kolozsvárott. • Rajner Egy szokatlan levél Szendrey Júlia nevét mindenki ismeri, aki hallotta Petőfiét, aki ismeri Petőfi költeményeit. Szendrey Júliának barátnőjéhez, Térey Máriához 1846. december 29-én írt levelét azonban jóval kevesebben olvasták. Pedig tanulságos! Úgy tűnik a „lánglelkű költő” egyáltalán nem volt mintaférj, vagy egyszerűen csak nehéz volt vele együtt élni mint a zsenikkel általában? Nem tudhatjuk. Mindenesetre ismerkedjenek meg a levéllel! „ Kedves Marim! Még mindeddig nem voltam képes leveledre felelni, kedélyem olly zavart, mondhatnám vad érzésekkel küzködött, hogy lehetetlen volt gondolataimat csak némi összefüggésbe is hoznom. Csalódtam, Mari, végtelenül csalódtam! S ez nekem igen, igen, fájt; de már elnyomóm e fájdalmam, és legalább látszólag nyugodt vagyok. Oh, mért oly kegyetlen a világ ellenem, miért dúlja szét illy kíméletlenül azt, mit én véghetetlen örömmel láttam feltámadni szívemben, mert egyedül alkothatna számomra egy új világot, melly sóvár lelkemet kielégíthetné. Ha e keletkező varázsálmom szétrombolása volt célja, fájdalom, azt elérte mert az már egészen szétröppent, s én ismét olya rettentő pusztának és elhagyatva érzem lelkemet, hogy ha az emberek ezt képesek volnának látni, én hiszem, hogy vissza akarnák adni oly régtől óta keresett, mert megszánnának. De ezt én tőlök nem akarom elfogadni, míg egyet bírok, mit nem is lehetne nekik megsemmisíteniök, s ez: a hit, mit most még megmentheték. Oh, ha ez nem volna, fölemésztette volna e küzdés szívemet. Petőfinek ismét oly gondatlan és véghetetlen gyöngédtelen tetteit és nyilatkozatait hallám ellenem, mi semmivé tette egyszerre minden reményemet, hogy őt még valaha szerethessem, mert fájdalom! van okom ezen hírek valódisága felől nem kétkedhetnem. És én mégse tudok őrá haragudni, ugyan tán megérdemelné. O, mint már sokszor mondám, igen szenvedélyes, és még nagyon fiatal is, azért nem kárhoztatom őt oly nagyon tetteiért, mert őt egy véghetetlen láng, mit Isten leikébe teremtett, s miről ő nem tehet, vonja önkénytelenül, hogy csak nagy fájdalom fogja őt egyszer megtörni, és meggondoltabbá tenni, mit én nem kívánok neki, bármily igen vétett is ellenem. De szánnom kell őt, Mari, mert ismerem lelkét igen jól, s azért tudom, bár mit tegyen is ő addig, míg bírásonmt bizonyosnak hiszi, ha egyszer látja, hogy ez már most lehetetlen, nagyon fog fájni neki, s ha elfeled is, mit inkább kívánok - a mámor között, mit fölkeresni fog, de ennek tűnte után még is fogja őt emlékem zavarni, bármit érzett is irántam, ha tán nem szeretett is! ” • -a.-r. Tudni illik, hogy mi illik! -16. rész December 31. és január 1., szilveszter és újév napja, előbbi a polgári év befejező-, míg utóbbi a következő év kezdő napja. Minden országban más és más hagyományokat őriztek meg, ami vonatkozik a gasztronómiára is. Régi magyar hagyományok szerint a szilveszter és az újév napjának szokásai összefonódtak. A szilveszteri szokások közös célja eredendően az, hogy a következő évre egészséget, bőséget, szerencsét és boldogságot /Mr varázsoljanak. De most nézzük, mely szokások is lennének ezek! •»» Szilveszteri hagyományok, szokások, babonák Szent Szilveszter pápa (IV. század) ünnepe, gyakorlatilag az újév vigíliája (előestéje). A szilveszteri szokások közös célja, a következő esztendőre egészséget, bőséget, szerencsét, boldogságot varázsolni. A babonák legszélesebb skálája is szilveszter ünnepéhez kötődik. Ekkor teszünk fogadalmakat (melyeket általában nem tartunk be), s ekkor tehetünk legtöbbet következő évi sikereinkért. Csupán néhány évszázada lett január első napja az új év kezdete, a régi időkben tavasszal vagy ősszel kezdődött az új esztendő. Az újévi szokások az idők folyamán nem változtak; még mindig úgy tartják az év első napja döntő szerepet játszik abban, milyen szerencsénk lesz az új évben. Sokan készítenek szerencse pogácsát vagy tortát, melybe egy érmét sütnek. Aki megtalálja az érmét, annak nagy szerencséje lesz. Az új év kezdetén a jóslás is fontos szerepet kap. Úgy vélték, az év utolsó napjának álmai előrevetítik a jövőt, ezért a nagy mulatozás mellett érdemes hagyni egy kevés időt az alvásra is. Az óév és újév közötti éjszakán akár még arra is fény derülhet, hogy ki lesz életünk párja. A népszokás szerint nem kellett hozzá más, mint néhány házilag gyúrt gombóc, amibe gondosan bele kell rejtem a papírra írt legkülönfélébb férfineveket. Amelyik gombóc főzéskor elsőnek feljön a víz felszínére, az jelezte a jövendőbeli férj nevét. Az év utolsó napjának jellegzetessége, hogy szinte mindenki fogadalmat tesz. Érdemes olyan dolgot megfogadni, amit legalább az új év első napján be tudunk tartani, így biztosan nem vesznek kárba az ígéretek. Az év utolsó napján fontos szerepet kapnak az ételek. Leggyakrabban malacsült kerül az asztalra, mert az kitúrja a szerencsét és a négylevelű lóherét tartó malac az egyik legfontosabb szerencseszimbólum. Tilos azonban a csirke, pulyka fogyasztása, hiszen ezek az állatok „elkaparják” a szerencsét. Egy középkori babona szerint, ha nem falunk fel mindent szilveszterkor, akkor az új esztendőben sem fogunk hiányt szenvedni. Újévi hagyományok, szokások, babonák A január 1-jei évkezdés a Gergely-féle naptárreform után vált általánossá. Újév napjához számos hiedelem, babona kötődik, mert ennek a napnak a lefolyásából következtettek, illetve következtetünk még mindig az egész évre. Például semmit sem szabad ezen a napon kiadni a házból, mert akkor egész évben minden kimegy onnan. Tartózkodjunk a veszekedéstől, házi viszálykodástól. Női munkatilalmi nap is volt (ezt egy évben többször is bevezethetnénk), nem szabadott mosni, varrni, fonni, takarítani, de még az állatokat sem fogták be újévkor. Úgy tartották, ha újév napja reggelén az első látogató férfi, az szerencsét hoz, ha nő, az szerencsétlenséget. Szokás volt kora reggel friss vízben mosakodni, hogy egészségesek maradjanak. Aki reggel a kútról elsőnek mert vizet, úgy mondták, elvitte az aranyvizet, tehát egész évben szerencsés lesz. Egyes vidékeken a mosdóvízbe egy piros almát is tettek, ami szintén az egészség jelképe. Szép hagyomány újév napján, hogy fiúgyerekek és legények házról házra járva verses jókívánságokat mondanak a háziaknak, akik cserébe megvendégelik őket. Egyes falvakban az újévköszöntők a portákon gabonamagvakat szórnak szét, hogy bő termés legyen. Ezeket a magokat aztán a tyúkoknak adták a háziak, hogy sokat tojjanak. A hajnali időjárásból az egész- évre jósoltak, ha szép idő volt, mezőgazdasági szempontból jó lesz az esztendő, ha csillagos az ég, rövid lesz a tél. Újévi étkezési szokások Bizonyos táplálkozási tilalmak is kapcsolódnak ehhez a naphoz. Amint már említettem, baromfit nem lehetett enni, ellenben ajánlatos volt a malachús fogyasztása. A szemes terményeket előnyben részesítették ezen a napon - babot, lencsét —, mert akkor sok pénzük lesz a háziaknak. Úgy tartják, aki az új év első napján apró szemes ételt fogyaszt (lencse, bab), sok pénzt várhat az új évben. Emellett kedvelt még a gomba, ami a bő termést jelképezi. Sok vidéken rétest sütöttek, hogy hosszúra nyúljon az élet, mint a rétestészta. Sok háznál mandulaszemet vagy más apróságot főztek a lencsefőzelékbe, és az a leányzó, aki ezt megtalálta, a babona szerint férjhez ment a következő esztendőben. Külföldi szokások: Erdély: hagyomány, hogy a nagyobb ünnepeken- így szilveszter mellett húsvétkor és pünkösdkor is- a tüzeskerék-engedés. Szalmával betekert kereket meggyújtottak és legurították a domboldalról. Úgy tartották, a kerék összeköti az óesztendőt az újjal. Tirol: a tiroliak esküsznek rá, hogy ha a férfiak szilveszter éjszakáján meztelenül megrázzák az almafát, egész évben nem lesz gondjuk. Akinek van almafája, azt ajánlom egy próbát mindenképpen megér. Oroszország: aki orosz családhoz hivatalos szilveszterre, jól gondolja meg, hogy miként viselkedik. Már az érkezésnek is különös ceremóniája van. Csak a küszöböt átlépve szabad kezet nyújtanunk a házigazdának, mert ha nem így teszünk, bajt, szomorúságot és szerencsétlenséget zúdítunk a háziakra. A vendégnek ügyelnie kell arra is, hogy csak páratlan számú virágszálat vigyen a ház asszonyának, mivel a páros szám szerencsétlenséget hozhat az új évben (és amúgy sem illendő). A gazdagodás előjele, ha az érkező vendégek némelyikét a házigazda nem ismeri föl, vagy éppen összetéveszti valakivel (csalni nem érvényes). Szilveszter este népes társaságok, család, barátok gyűlnek össze a, jolka”, az újévi fenyő körül, hogy megajándékozzák egymást. Nehogy bárkinek is eszébe jusson zsebkendőt, szúró-vágószerszámot ajándékozni, mert az megint csak bajt zúdít a családra. De nem szabad órát se, mert az, az élet idő előtti végét jelenti. Ha netán mégis ilyen tárgyat venne elő a vendég, akkor a házigazda néhány kopejkáért jelképesen megveszi tőle. Ha a háziak kedvelik a vendéget, gazdagon terített asztalhoz ültetik. A vég nélküli ünnepi lakoma: krumpli-saláta, hagymás hering, és tucatnyi ínycsiklandozó, vodkás toroköblítést igénylő előétel. A falatozást csak az éjféli pezsgőbontás és tűzijáték idejére függesztik fel. • Bízom benne, hogy fenti hagyományok és szokások ismeretében mindenkinek sikerül megfelelően felkészülni a szilveszter estére és az Új év első napjára! Végezetül egy kis humor: „Szilveszterkor az optimista azért várja az éjfélt, hogy az új év elkezdődjön. A pesszimista pedig azért, hogy az óév elmúljon. ” - Bill Vaughan • Kanalas Andrea
