Hídlap, 2006. december (4. évfolyam, 236–257. szám)
2006-12-02 / 238. szám
2006. december 2., szombat A HÍDLAP hétvégi meíiéklete 48. szám Szerkesztette: Ámon Adrienn a 111. old-ilcjii Bt m, \ . J ' ; Z-MSm i \ v 'M ’ •' ■ H" n i Úrjövetű Karácsony napjához közeledve egyre inkább elfog minket a láz, kit ezért, kit azért. Van, aki az ajándékokat keresi a lakás rejtekhelyein, mások az ajándékok beszerzésével foglalatoskodnak. Ezek után nem is csoda, hogy a Karácsony nemsokára az ajándékok körül forog és éppen azokról feledkezünk meg, akik az ajándékot kapják... A latin eredetű szó (adventus) megérkezést jelent. A Jézus születésére való várakozás, a felkészülés, a reménykedés időszaka. András napjához legközelebb eső vasárnap és december 25-e közötti négyhetes „szent idő” a Karácsonyra való lelki felkészülés ideje. A régi időkben éjfélkor harangszó hirdette Advent, valamint az egyházi év kezdetét. Eredete az 5-6. századra nyúlik vissza, ebben az időben az emberek szigorú böjtöt tartottak. Napfelkelte előtt hajnali miséket látogattak, amelyeket „angyali misének”, „aranyos misének” is neveztek. 1611-ben a nagyszombati zsinat Advent első vasárnapjától vízkeresztig megtiltotta az esküvőket, zajos mulatságokat. Ősi időkből származik a varázskor gondolata. Koszorút fontak az emberek szalmából, fűzfavesszőből vagy zöld fenyőágakból, és vörös meg aranyszín szalagokkal díszítették. A zöld a termés színe volt, a piros az életé, a sárga és az arany a fényé. A koszorú vagy a kör az örökkévalóság jelképe volt, és a varázserő is, amely nem törik meg, nem múlik el. Azt tartották, hogy az ilyen szent koszorúkkal minden gonosz szellem elől el lehet zárni a házat. 1838-ban Johann Heinrich Wiehern protestáns lelkész az általa alapított gyermekotthon egyik termébe egy hatalmas csillárt készített fából. Erre a csillárra minden egyes istentisztelet alkalmával egy gyertyát tűzött. Ez a kedves szokás hamar követőkre talált, de csak 1860-ban alakult ki az a forma, hogy csupán csak négy gyertyát, az advent négy vasárnapjának jelképét tűzték a koszorúra. A gyertyagyújtás a keresztény mitológiában, annak a fontos események a része, amely Jézus eljövetelét jelenti. Minden újabb gyertya meggyújtásával egyre közelebb kerülünk a karácsonyhoz. Ezeket a várakozással teli heteket régen szigorú böjttel töltötték az emberek, eljártak a hajnali misére, amit Szűz Mária tiszteletének szenteltek. Az Advent másik fontos kelléke az adventi naptár, a meglepetés kincsesháza. Ezt a szokást egy édesanya találta ki kisfia vigasztalására. A fiú minden este azt kérdezgette, mennyit kell még aludnia, hogy megjöjjön a Jézuska. Anyukája ezért egy karton lapból huszonnégy ablakot vágott és az ablakok mindegyikére egy bonbont akasztott. Később a fiúból felnőtt lett, és nemhogy nem felejtette el ezt a kedves ajándékot, hanem az adventi kalendáriumok árusításával maga is több millió gyermeknek szerzett örömet. Ne vesszünk hát el az ünnepi készülődés hétköznapi forgatagában! Készüljünk úgy az ünnepre, hogy az mindenkinek valóban ünnep legyen! • P. Rein Kalendárium Megoldódni látszott a vármegyeháza átalakításának régóta húzódó ügye száz évvel ezelőtt Esztergomban. Ezen kívül egy szerelmi bánatból elkövetett furcsa öngyilkossági kísérletről és egy nem mindennapi disznótorról is hírt adtak egy százada az újságok. Először is a hivatalosnak mondható hírt közöljük az Esztergom és Vidéke december 2-án megjelent híre alapján. „A vármegyeháza átalakítása. A vármegye székhaza átalakításának rég húzódó kérdése úgy látszik végre dűlőre fog jutni. A székházépitő bizottság tegnap délelőtt tanácskozást tartott, melyen Jandrasik kir. főmérnök a belügyminisztériumból is részt vett, akit az alispán kérelmére a miniszter küldött ki avégből, hogy a helyszínén tájékoztatást szerezzen. A bizottság tárgyalásának eredménye az, hogy kimondotta, miszerént a nagy termet a Duna-utca felőli homlokzatba helyezi el, amihez nevezett főmérnök is hozzájárult. Munkálatának eddigi eredményéről a bizottság a decemberi közgyűlésen fog jelentést tenni, melyen javasolni fogja a közgyűlésnek, miszerént az uj terveknek elkészítésére nevezett főmérnök kéressék fel. ” A jó hír után egy szerencsésen végződött öngyilkosság az Esztergomi Lapok december 2-i számából. „Mérgezés mosószódával. Különös módon óhajtott megválni az. élettől Paulovits Ernő 20 éves suhanc. Az ok természetesen szerelmi bánat. Paulovits háziszolga volt egy itteni kétes hírű mulatóhelyen, ahol az egyik női alkalmazottba halálosan belésze- retett. Az egyszerű háziszolga azonban nem merte mélységes szerelmét bevallani szive választottjának, utóbbi pedig nem volt hajlandó semmit sem kiolvasni a szerelmes legény lángoló szemeiből. Ennélfogva a háziszolga csak epesztette magát szerelmi bánatában. Amikor pedig teljes tudatára ébredt ama szomorú valóságnak, hogy ő reménytelenül szerelmes, vett 10 fillérért mosószódát, kiment a szenttamási temetőbe és ott egy sir tövében buzgón falatozni kezdett a nem mindennapi eledelből. A mosószóda természetesen hatalmasan megfeküdte a gyomrát, úgy hogy nem vette tréfára a dolgot, hanem amennyire eler- nyedt inai engedték becammogott a Kolos kórházba, ahol alapos gyomormosás után visszaadták Paulovitsot az olyannyira megutált életnek. ” A fiatalember számára jó hír a lap december 8-án megjelent számában a következő cikk: „Késői nász. Az anyakönyvi hivatal tábláján érdekes eseményt olvashatunk. Juhász János tatai lakos házasságot köt özv. Pergő Györgyné esztergomi lakossal. A menyasszony 1839-ben, a vőlegény pedig 1837-ben született. ” Vagyis soha sem késő... Végül egy érdekes történet a már említett disznótorról az Esztergom december 8- án megjelent számából. „Didiék disznótora. Horvát Didi Esztergom házi cigánya. Ott lakik széllel spékelt ponyvasátorában a szent- györgymezei határ táján és bár lova nincs, de ostoros alakja gyakran feltűnik Esztergom utcáin. Nem különben becses családja is elég ismeretes. Becsületes cigány a Didi. Lopni még eddig nem lopott Esztergomban semmit. Máshol megtette, de itthon soha. Nem is volt elcsukva csak verekedésért, de ezért gyakran, mivelhogy a városba jövő idegen cigányokat szokta félholtra verni. Hát ilyen a Didi cigány, de becsületes. Most azonban meggyűlt a baja. Úgy történt, hogy Didi disznótort akart rendezni, azonban disznó nem volt a családban. Az egész városban ülik már a röfögő örömök torát és Didék dideregve disznótor nélkül néznek a hideg tél elé. A cigány a természet gyermeke és igy a természet szereti őt: egy csordabeli sertés-disznó a természet ölén kimúlt. Volt nagy öröm Didiéknél: lesz már döghus az asztalon! Azonban a városi rendnek már nem barátja a cigány, valamint neki sem a rendőrség, mert ez elvitte a dögöt a gyepmesteri telepre, hogy az ottani krematóriumban égessék el. Didi nagyon elbúsulta magát és - egy holdvilágos éjjel elkövette nagy szégyenét. Lopott. Itt. Esztergomban. A tor megvolt a gyász pedig ezután következett. Horvát Didit lopás miatt elitélték Tudósítónknak volt alkalma az elítéltei beszélni. Sírva mondta: Azs új térvények kinyseritik azs embert a bínre. ” • Gál Kata
