Hídlap, 2006. december (4. évfolyam, 236–257. szám)

2006-12-23 / 253. szám

www.istergranum.hu SPORT 2006. december 23., szombat • HÍDLAP 7 Legendák emlékei: Grosics Gyula és Buzánszky Jenő Az Aranycsapat egykori játékosai nehezen viselik a futball-legenda elvesztését Alig több mint egy hónapja ment el minden idők egyik legnagyobb magyar lab­darúgója. November 17-én, reggel hét órakor örökre lehunyta szemét Puskás Ferenc, a Budapesti Honvéd, a Real Madrid és az Aranycsapat legfélelmetesebb csatára. Halála betölthetetlen űrt és soha szűnni nem akaró fájdalmat hagyott maga után. A még két elő legenda - Buzánszky Jenő és Grosics Gyula - azóta sem tudott túllépni a játékos, a barát, a „testvér” elvesztésén. Elmondásuk alap­ján ez a fájdalom csak enyhülhet, de elmúlni soha nem fog. Grosics Gyula, az Aranycsapat há­lóőre, a Fekete Párduc a 2006-os év végére nagyon elfáradt. Nemcsak a rengeteg utazás, a hivatalos meghívá­sok, de az évközi, súlyos betegség és a jó barát elvesztése is keménnyé tet­te az idei esztendőt. A betegség - agyérgörcs - utóhatásai még mosta­nában is okoznak kellemetlen perce­ket, de a fájdalom fel sem ér Puskás Öcsi elvesztésével. „Tény, hogy az évközi betegségem nagyban befolyásolta az életemet, vannak még különböző utóhatások, állandó fejfájás formájában, de ez már kevésbé fájó’ - indította a beszél­getést Grosics Gyula. „Ennek az év­nek nem ez, hanem jó barátom elvesz­tése volt a legnagyobb gondja.” S hogy mennyire sikerült az Arany­csapat még élő kapusának túltennie magát a legnagyobb magyar labdarú­gó halálán? A válasz: semennyire. „Mi egy együtt élő család voltunk, már ami az ötvenes évek magyar lab­darúgását illeti.” - folytatta Grosics. „Nagyon összenőttünk, annak ellené­re is, hogy sokan túl korán és túl fia­talon itt hagytak bennünket. Idő előtt fogyott el a csapat.” Grosics Gyulát, mint személyes jóbarátot, túlzottan is megviselte Öcsi jobblétre szenderülése, mivel ők nem­csak a válogatottban, hanem a Buda­pesti Honvédban is több éven keresz­tül együtt játszottak. „Alaposan is­mertem őt, mi egy nagy családot al­kottunk, rengeteg időt töltöttünk el edzőtáborokban a külföldi utazások során.” - emlékezett vissza a régi szép időkre az Aranycsapat játékosa. „Borzasztó nehéz dolog elviselni, át- és megélni, ha a nagy családból vala­ki örökre távozik. Az együtt töltött évek nagyon összekovácsolják az em­bereket.” Hogy betölthetetlen űrt hagyott-e maga után, az nem kérdés. A választ mindenki tudja. Ő személy szerint, az éveken át verhetetlennek hitt csapat, mely a világ legjobb válogatottja lett, mind, mind legendává teszi őket, ami­be Öcsi is beletartozott és míg világ a világ, bele is fog tartozni. Grosics Gyula is tudja, nem titok - már csak ketten maradtak a nagy csa­patból. „Ez a tény nem az újságok ál­tal kreált bulvárhír, egy újonnan fel­melegített téma. Ez a rideg valóság. 2006 végére eljutottunk oda, hogy már csak én és barátom, Buzánszky Jenő öregbíthetjük az Aranycsapat hírnevét.” - zárta a beszélgetést a Fe­kete Párduc. Buzánszky Jenő, a legendás magyar válogatott jobb hátvédje két nappal ka­rácsony előtt ülhetett le először ked­venc, otthoni foteljába, hogy kifújja magát. Puskás Öcsi halála rengeteg in­téznivalót, kellemetlen percet okozott az egykori barátnak, játszótársnak. „Öcsi halálának napjától egy napra sem volt szabad percem, rengeteg volt a tennivaló, amit ei kellett intézni, hogy méltó legyen a búcsú a legna­gyobb magyar labdarúgótól” - mond­ta Buzánszky Jenő. „Nehéz dolog va­lakinek a halálán túllépni, főleg ese­tünkben, mikor Öcsiről van szó. Hat éven keresztül játszottunk együtt a válogatottban, felejthetetlen évek vol­tak. Mély nyomott hagyott bennem Öcsi elvesztése, és nem tudom, mikor tudok kilépni elvesztése árnyékából.” Buzánszky Jenő a december 9-i te­metésen magasztos beszédben búcsú­zott barátjától. A szertartást azóta már felvételről is látta és nem szégyelli: minden egyes percét újra megsiratta, újra és újra elérzékenyült. „Ha lehet ilyet mondani, gyönyörű volt a teme­tés, méltó egy akkora magyarhoz, mint Puskás Öcsi volt. Betölthetetlen űr maradt utána, ez nem kérdés. An­nak a korszaknak, melyben élt, mely­ben éltünk a sport volt a legnagyobb öröm, a labdarúgás jelentette a „me­nekülést”, a megnyugvást. Rengeteg visszajelzést kaphattunk arról, hogy érdemes magyarnak, érdemes és tisz­teletre méltó labdarúgónak lenni.” - mondta Buzánszky. A legendás hátvéd is tudja, a 11 aranylábú focistából mar csak ketten élnek. „Nem voltam Magyarorszá­gon, mikor Öcsi elment. Erdélyből tartottam hazafelé, azzal az informá­cióval, hogy barátomnak már csak napjai vannak hátra. De bíztam ben­ne, hogy még egy ideig élvezhetem társaságát, mosolyát. Mire hazaértem, már nem volt. Csütörtökön még hár­man voltunk, pénteken már csak ket­ten. Bízom viszont abban, hogy a sors által, számunkra előírt időben tovább tudjuk öregbíteni az Aranycsapat hír­nevét, olyan módon, amire Öcsi is büszke lenne. Tudom, hogy vigyázz ránk, onnan fentről is.” • Nagy Balázs Grosics nem bízik a magyar labdarúgás felemelkedésében Grosics Gyula az emlékezés mellett nem felejtett el beszélni a magyar labdarúgást érintő problémákról sem. A Fekete Pár­duc szerint sok jóra, már ami a magyar focit illeti, 2007-ben sem számíthatunk. „Kimondva, kimondatlanul a magyar labdarúgás problémája nem új keletű dolog” - kezdte az elemzést az egykori hálóőr. „A gondok már az 1970-es években kezdődtek. Nem a labdarúgás technikája, taktikája, a játékosok tehetsége, hanem a morális kö­rülményekben keresendő a baj. Ezek nagyban befolyásolták a magyar labdarúgás pszichés és erkölcsi állapotát, eljutva addig a szintig, ahol most tartunk. Ezen sürgősen - megfelelő határo­zottsággal - változtatni kell, hogy a magyar foci felemelkedhes­sen. Ha ma kezdenék el a megfelelő munkát, az akkor is 10-12 évig tartana. Egy viszont biztos, hogy én azt a fajta javulást, me­lyet elvárnék a magyar labdarúgástól, azt nem fogom megélni.” Oévbúcsúztató futás Komáromban Rozi Kupa a Sporiban A jelmezes versenyzőket külön díjazzák B Futás __________________ A komáromi Sprint Futóklub szom­baton rendezi meg a hagyományos Óév Futást, ahol a versenyzés mellett a vidámság is fontos szerephez jut. A Sprint Futóklub az ünnepek előtti utolsó pillanatban, december 23-án délelőtt tíz órától rendezi meg hagyományos óévbúcsúztató futó­versenyét Komáromban, a városi sportcsarnoknál. A versenyzők reg­gel 9 órától nevezhetnek a megmé­rettetés két távjára: a 10 évesnél fia­talabb gyermekek kétszáz méteres futama pontban 10 órakor rajtol, itt minden célba érő ajándékot kap. A 4 ezer 300 méteres versenyszám indu­lói negyedórával később állhatnak rajthoz. A hosszabb táv legeredmé­nyesebb versenyzőit korosztályon­ként díjazzák. Az érmek mellett szá­mos különdíjat is kiosztanak majd a délben kezdődő eredményhirdetésen, ahol a hat legötletesebb jelmezben versenyző futó is ajándékra és elis­merésre számíthat. * (gábor) Teremfoci a két ünnep között i Labdarúgás A foci szerelmesei a két ünnep kö­zött sem maradnak kedvelt sportjuk nélkül, ugyanis az idén immár harma­dik alkalommal rendezik meg a Rozi Kupa teremlabdarúgó tornát az eszter­gomi Pézsa Tibor Sportcsarnokban. Az idei Rozi Kupán összesen tizen­két csapat mérkőzik meg a bajnoki cí­mért. Az együttesek két csoportban játsszák a selejtezőket december 27-én illetve 28-án. A döntőbe a cso­portok első három gárdája jut tovább, akik majd december 29-én küzdenek meg a végső győzelemért. Az A cso­portban szerepel a teremfoci tornákon már jól ismert Jamaica, és Molothow együtteseken kívül, a Dinamo-Ribáll Vili, a Profix, a Spori Büfé és az Unicum FC is. De a B csoportban is akadnak ismerősök, ugyanis a kupán részt vesznek még az Ital FC, a Ficak, az ESC Öregfiúk, a Pápai Söröző, a Xanax FC és a Horváth Gran focistái is. A mérkőzések december 27-én délután két órakor kezdődnek, a má­sodik forduló meccsei december 28-án délben, a döntő pedig 29-én ugyancsak délután 2 órakor, így akik izgalmas mérkőzéseket szeretnének látni, illetve szívesen megnéznék, hogy a labdarúgók, hogyan dolgozzák le a karácsonyi ünnepek alatt felsze­dett kilókat, azok mindenképpen láto­gassanak ki az esztergomi Pézsa Ti­bor Sportcsarnokba. • (lenger) SP0RTSZILÁNK0K Pécsi győzelem az Euroligában A női kosárlab­da Euroliga 8. fordulójában a MiZo Pécs ma­gabiztosan nyert a cseh Praha vendégeként, így 5/3-as mér­leggel zárja az évet. A találkozón jóformán csak a pécsiek vezettek, a nagyszünetben már tíz ponttal is. A hátralévő két negyedben a cse­hek csak megközelíteni tudták Rátgéberéket, akik végül 7 ponttal nyerték a találkozót. Eredmény: Praha-MiZo Pécs 56-63 Doppingolt az olasz csatár Marco Borriello, a/ AC Milan ta- Wmjfp madója a novem­BEZT,^ béri. Roma elleni 7 wMBß bajnoki előtt til­tott teljesítmény- foko/ókat sze­lt* mßl dett. Borriello -ZmÍH kortizon nevű tel­jesítménynövelőt szedett, ami csökkenti a sportolók fájdalomér­zetet, egyben növeli az állóképes­séget. A csatárra hosszabb eltiltás vár, ráadásul az ominózus mérkő­zésen még így kikapott csapata. Möller edzőként tolytatja Andreas Möller a német negyed­osztálybeli Viktoria Aschaffen­burg labdarúgócsapatánál kezdi meg edzői pályafutását júliustól. A 39 éves játékos 85-ször játszott a válogatottban, tagja volt az 1990-ben világbajnokságot nyert csapatnak, a Bundesligában pedig 429 mérkőzésen lépett pályára. Tizenöt év a bokszoló gyilkosának Tizenöt év bör­tönt kapott az a dominikai kato­natiszt, aki ta­valy november­ben agyonlőtte Agapito San- chezt, a Boksz Világszervezet (WBO) volt kis- pehelysúlyú világbajnokát. A sportoló és a gyilkos Sanchez ba­rátnője miatt kapott hajba egy bárban, az incidens végén az őr­mester előkapta pisztolyát és két­szer rálőtt a világbajnokra. A tisztnek mellékbüntetésként 31 ezer dollárt kell fizetnie az el­hunyt családjának. LESVONAL Kiállítás három piros lappal Furcsa rekordot állított be a Dundee színei­ben futballozó Andy McLaren: a játékos a Clyde elleni találkozó *'ff* » hajrájában való­Fsff JhtBk/eft I ságos ámokfutást rendezett. Először ököllel leütötte egyik ellenfelét, mire a bíró azon­nal kiállította. McLaren még ek­kor sem higgadt le, lefelé menet még egy játékost leütött, majd a mérkőzés után szétverte a bírók öltözőjét. A játékosra valószínűleg több hónapos eltiltás vár.

Next

/
Thumbnails
Contents