Hídlap, 2006. december (4. évfolyam, 236–257. szám)
2006-12-23 / 253. szám
www.istergranum.hu 2006. december 23., szombat • HÍDLAP A díszköntösbe csavart édesség Jókai szalonczukedlijéből évró'l évre kevesebb fogy A karácsonyfa egyik, a gyerekek számára legfontosabb kelléke a szaloncukor, melynek eredete a reformkorba nyúlik vissza. Ekkor jött ugyanis divatba a fogadószoba, azaz szalon, ahol a karácsonyfa is helyett kapott, innen az édesség elnevezése is. Magyarországon csak a 19. század közepén jelent meg az édesség, mindennek ellenére Hegyesi József magyar-francia szakács és vállalkozó már az 1891-ben megjelent kézikönyvében többféle szaloncukrot különböztetett meg, így például a „szalon-ananász czukorkát a szaloncréme- bonbonoktól és a szalon-marasquin- czukorkáktól”. Ekkor még nem mindenki engedhette meg magának, hogy a mestercukrász műhelyek által készített finomságot agassa a fára, így elterjedt a házi cukorka készítése is, amelynek receptjéről a későbiekben beszámolok. A híres cukrászdákban nagy mennyiségű édességet készítettek az ünnepek előtt, volt hogy naponta 25- 30 kg csokoládét is felhasználtak. Miután a formákat átszitált rizslisztbe mártották, az így keletkezett mélyedésbe folyékony cukrot öntöttek, amikor az megdermedt és megszáradt, kivették és becsomagolták. Nem árt megjegyezni, hogy a világ első organizmusai nagyon hasonlítottak a jelenleg ismert szaloncukorra, főleg a zselésre, amelyből mindössze egy szem annyi szénhidrátot tartalmaz, mint a két világháború közötti Magyarország egyévi teljes cukorfogyasztása. A szegényebb családokban sokszor kavicsból, parafadugóból, a jobbik esetben dió, mogyoró és egyébb magok becsomagolása nyomán „keletkezett” a fára akasztandó finomság. Mára azonban teljesen elterjedt édességé vált: a legolcsóbbtól a legdrágább különlegességekig minden változat megtalálható az üzletekben, különféle ízben és csomagolásban egyaránt. Az Édességgyártók Szövetsége szerint a szaloncukor tradicionális magyar termék: csak a magyarok lakta vidékeken szokás ezzel díszíteni a fát, mindennek ellenére a felmérések azt mutatják, hogy évről évre egyre kevesebb fogy belőle. • Szép Tisztelt Esztergomiak! Kedves Barátaim! Esztergom Város önkormányzata és a magam nevében Áldott Karácsonyt és Békés Ünnepeket kívánok Önöknek! Tisztelettel: Meggyes Tamás polgármester Szenteste is szolgálatban A Karácsonyt legtöbben szeretteink körében töltjük, vannak azonban olyanok, akik ilyenkor is dolgoznak, akik az életmentést, a szolgálatot választották hivatásuknak. A mentők, a tűzoltók és a rendőrök is dolgoznak Szenteste, munkahelyi körben próbálják ünnepivé varázsolni a hangulatot. Bognár Ferenc alezredes, esztergomi rendőrkapitány lapunknak elmondta: a karácsonyi napi szolgálat a megszokott erőkből áll, a statisztikák nem indokolják ugyanis a komolyabb készültséget. Ok már korábban díszítettek fát a kapitányságon, és az ünnepet megelőző napokban osztják ki az éppen szolgálatosoknak a kis karácsonyi meglepetést: édességet, csokoládét, gyümölcsöt tartalmazó csomagot. Szenteste pedig az éppen szolgálatosok közös teázással és megemlékezéssel próbálják ünnepivé varázsolni a hangulatot. Az esztergomi mentőknél is a szokásos létszám dolgozik Karácsonykor, az esetkocsi huszonnégy órás szolgálatban lesz. Fenyőfát szintén díszítettek, a szolgálatosok pedig egy közösen főzött vacsorával, süteménnyel, bejglivel teszik meghittebbé a szentestét. „Akinek családja van, az természetesen szívesebben lenne otthon, de mindenki belátja, hogy a hivatásunk evvel jár” - mondta lapunknak Kövecs István, esztergomi tűzoltóparancsnok. Azok, akik Karácsonykor is dolgoznak, közös halászléfőzést szerveztek maguknak, szaloncukrot vásároltak, így emlékeznek meg az ünnepről. • P. K. Miért éppen fenyőfa? Az ünnep egyik fó' kellékének eredete A karácsonyfa-állítás csupán az elmúlt néhány évszázad során vált a szeretet ünnepének jelképévé, a Szenteste főleg gyerekek által kedvelt szórakozásává. A fenyődíszítés német eredetű, Európa szerte a 17. században elterjedt szokás. Míg a kereszténység egyik fő ünnepéről a negyedik század óta megemlékezik az emberiség, a lucfenyőt már több ezer éve kultikus növényként tartják számon. A népi hiedelmek szerint a téli napforduló alkalmával a gonosz démonok, szellemek kiszabadulnak és szabadon kószálnak a világban, előlük pedig csak az menekülhet meg, aki az örökzöld alá húzódik. Az első karácsonyfáról a 15. század végén Sebastian Brant német író emlékezett meg, a hagyományok szerint Luther Márton wittenbergi reformátor volt az, aki először fát állított a gyermekeinek, gyertyákat gyújtott rajta, ő azonban már Jézus születésének a tiszteletére tette mindezt, nem holmi ősi hiedelem miatt. Régebben fagyöngyöt, fenyőágat, életfát, termőágat akasztottak a mestergerendára, így ezek tekinthetők a karácsonyfa őseinek. Az első, történelmileg is megalapozott adat 1605-ből származik, egy strasbourgi polgár jegyzeteiben leítja, hogy a városban akkoriban terjedt el a fenyő állítása. Magyarországon, pontosabban Aszódon, 1824-ben Bmnszwick Teréz, martonvásári grófnő volt az, aki első alkalommal díszített fel tűlevelűt. Hazánkban egyébként csak az említett század második-felében teijedt el ez a szokás: először a nemesi családoknál, majd a módosabb polgári otthonokban is megjelent a szeretet ünnepének a jelképe. A parasztoknál csak a múlt században, sokaknál 1945 után talált táptalajra. Az üveggömbök a 19. század végén jelentek meg, kezdetben mézeskalácscsal és örökzöld termésekkel, almával, dióval díszítettek, ma már különféle szaloncukrokat és más édességeket, égőket aggatunk a fára. Egyre nagyobb teret hódít magának az a divat, amely szerint minden évben más színbe öltöztetünk: ilyenkor még a szaloncukrokat is a csomagolásuk alapján választjuk ki. Még mindig elterjedt a műfenyő használata, ami sokak számára nem tükrüzi azt az igazi karácsonyi hangulatot. Van azonban egy másik megoldás is: a tűlevelű gyökerestől, dézsába való ültetése, majd feldíszítése. A fa Karácsony után az udvar ékessége lehet, és az elkövetkező évben akár újra a szobába kerülhet - e mellett szól például az a tény is, hogy évről évre borsosabb áron lehet fenyőhöz jutni. Ebben az esetben azonban nem árt utána nézni, hogy miként érdemes „tárolni” a tűlevelűt. Maga a fenyőfa eredetét Bálint Sándor népmondájában így úja le: Amikor Krisztus Urunk a földön járt, a gonosz emberek elől bujdosnia kellett. Az Úrnak ellenségei már nyomában voltak, amikor egy fenyőfához ért. Alig volt lombja, azért ágai rejtették el Jézust, aki így megmenekült. Az Úr ezért megáldotta a fenyőfát: „Soha ne hullasd el a leveleidet. Akkor is virulj és zöldülj, amikor a többiek levéltelenül sorvadoz- nak. Te légy a legdélcegebb és legszívósabb minden társad között, élj meg mindenütt. Légy az emberek öröme, és emlékezetünkre rajtad gyújtsanak karácsonyi gyertyát”. • (szép) Mese Karácsonyra és mindenkorra A bölcsebbek tudják, a mese nem valótlant állít, hanem az elbeszélt művészet segítségével mutatja be az igazságot. Nem szabad tehát elhagynunk felnőttkorban sem a meséket, mert kicsiként százszor hallott és századszorra is élvezetes kedvenc történeteink, meséink egész életünkben segítséget adhatnak. Hans Christian Andersen fenyőfáról szóló meséjének főszereplője növény volta ellenére, igazi, esendő emberi tulajdonságokkal viseltetik. O a világias, a minden helyzetben csak magát középpontba állító ember alteregója. Annak az embernek a mása, aki mindig félremagyarázza a helyzetet, az életet és a világot, így helyezve a maga sorsát az elkerülhetetlen tragédia útjába. A történet úgy kezdődik, hogy a fiatal fenyő még nem tudja „mi fán terem” az élet teljessége és értelme, ezért állandóan elégedetlen, s ifjonti hévvel, becsvággyal szeretne valami mást, mint, ami eredendően adatott neki, délcegen állni egy csodálatos erdő közepén. Ezért szemléli más olyan fák életét búskomoran és irigyen, akiket kivágtak és elszállítottak. A becsvágyó fenyő azt gondolja, hogy van oka az elégedetlenségre és sokkal jobb sora lenne ott, ahová társait is vitték. Aztán egy napon teljesült a kívánsága. „Az emberek, akik látták sötétzöld pompájában, azt mondták: „De szép fa ez! ” És Karácsony táján őt vágták ki elsőnek. Velejéig hatolt a fejsze, s egy mély sóhajjal elzuhant. Kínzó fájdalmat érzett s félájultan feküdt a földön; nem tudott most a szerencséjére gondolni, elszomorította, hogy meg kell válnia szülőföldjétől, a helytől, ahol felnövekedett; tudta, hogy nem látja soha többé kedves öregebb társait, körül a kis bokrokat, virágokat, talán még a madarakat sem.” Andersen érzékletesen, bár nem túl kíméletesen fonja tovább a mese szálát, melyben ugyan először még a ragyogás percei jönnek, amikor az öntelt fából egyszeriben karácsonyfa lesz. „Színes papírból kivágott kis hálókat aggattak ágaira; a hálókat cukorkákkal töltötték meg; aranyozott almát, diót függesztettek fel gallyaira - úgy festettek, mintha rajta termettek volna. Agai hegyére vagy száz piros, kék, fehér gyertyát erősítettek. Zöld tűi között babák ringatóztak, szakasztott olyanok voltak, mint az emberek, csak Ml A VELEMENYE? Ahány ház, annyi szokás, de a családi hagyományok megtartása Karácsonykor általában mindig a megszokott rendben zajlik. Arról kérdeztük az embereket, hogy mivel telik náluk a szeretet ünnepe. Perge Győző (ács) 1 Az első este történik a fadíszítés, miközben székelykáposztát készítenek az asszonyok. Az ünnep legfontosabb jellemzője, hogy együtt ünnepel a család, még a külföldön dolgozók is hazajönnek. Másnap körbejárjuk a rokonokat, mindenkinél eltöltünk néhány órát, jókat beszélgetünk, karácsonyi dalokat énekelünk. Muzslai Máté (tanuló) A mézeskalácsot készítettük el először, hogy mire Szenteste feldíszítjük Anyával a fát, addigra lehessen nassolni. Este összejön a család és kibontjuk a meglepetéseket. Egyszer Apa vett nekem egy könyvet Karácsonyra, és akkor tudtam meg, hogy van Jézuska, de nem ő veszi az ajándékot. Minczér Albertné (cégvezető) Szenteste történik a plafonig érő fa feldí- [ szításé a gyerekek- I kel. Anyukáméknál vagy nálunk, Pilismaróton van a karácsonyi vacsora, majd az ajándékok átadása. A további napokon végigjárjuk egymást a rokonságban, és összevonjuk az ünnepet az Istvánok és Jánosok névnapi köszöntésével. Bodó Sándor (szemész szakorvos) Számomra egész évben Karácsony van, mert amióta megtér- I tem, a leglényegesebb számomra az égiekkel való közösség, a szolgálat. A katolikus vallás második legfontosabb ünnepének üzenete számomra, hogy Isten Fia kereszthalálával a mi megváltásunkat szolgálta. Az ő születésnapját a feleségemmel és az édesanyámmal töltöm. kicsinyek - a fenyőfa még sohasem látott ilyeneket -, fönt, a fa csúcsán pedig egy nagy aranycsillag tündöklött." Ezután azonban az önámulatától ittasfenyőfát lerohanják a gyerekek, hogy elvigyék az ajándékokat alóla. Az ünnepek eltelte után még azzal áltatja magát, hogy csak azért teszik fel a többi lom közé a padlásra, hogy később, a tavaszi felmelegedéskor visszaültessék az erdőbe. De nem így lesz és meglehetősen későn kell rájönnie, hogy hátralévő élete már csak az enyészeté. A végén már a szemét között sem tűrik meg és felaprítva tűzre vetik A fenyőfa „kimúlása” előtt még egyszer visszaemlékszik arra a csodálatos erdőre, ahol - mint utóbb kiderült - nagyon is méltó élete volt. „A fenyőfa az erdőre gondolt, üde ifjúságára, a vidám karácsony estre meg a kisegerekre. - Elmúlt, minden elmúlt! - sóhajtotta a szegény fenyőfa. - Mért is nem örültem akkor, amikor még örülhettem volna ? ” • -/. -n.
