Hídlap, 2006. december (4. évfolyam, 236–257. szám)
2006-12-20 / 250. szám
HÍDLAP • 2006. december 20., szerda www.istergranum.hu Elkezdődött a déli régiók kiéheztetése-» Szándékos fejlesztésmegvonás Szlovákia déli részein? hogy azt egyáltalán nem is kérvényezték az érintett kisebbségi kulturális szervezetek. Bugár Béla is bírálta az új költség- vetést, véleménye szerint az még jobban elmélyíti a regionális különbségeket az országban. Az MKP elnöke szerint a 2007-es büdzsé is azt bizonyítja, hogy már elkezdődött a déli régió kiéheztetése: nem lesz déli gyors- forgalmi út, kevesebb pénz jut a kisebbségi kultúrákra, és az agrárdotációs rendszer is úgy módosul, hogy Dél-Szlovákia ezentúl kevesebb pénzt kapjon. • Szép Éva előző kabinet miniszterelnök-helyettese. Az MKP alelnökének az elmondása szerint ugyanez a helyzet az egyik Ipoly-híd esetében is: 40 millió koronát szántak a Szécsénykovácsinál lévő határátkelő megépítésére, ez a pénz azonban május-június körül valahol elakadt. „Ezeket az összegeket átvihették volna egy külön számlára is” - fűzte hozzá a politikus, majd megjegyezte, hogy a fentiek miatt interpellálni fognak a parlamentben. Csáky úgy véli, hogy a kormánykoalíció butaságát, politikai dilettantizmusát bizonyítja az, ami a kisebbségi kultúra jövőbeni támogatásával művelt. „Az idei 160 millió helyett jövőre csak 80-at kapnak a nemzetiségek, ami egy több száz milliárdos költség- vetés esetében csak kis spórolást jelent. Ily módon takarékoskodni azonban nagy butaság és felelőtlenség, mert az amúgy is nemzetközi problémákkal küzdő kormány így még nagyobb támadófelületet biztosít. Ezt ki is fogják használni: január elsejétől már a kezükben lesznek az idei és a jövő évi költségvetésről szóló dokumentumok, amit bárkinek meg lehet mutatni” - fogalmazott az alelnök. Csáky Pál utódja, Dusán Caplovic (Smer) szerint jövőre is hasonló mértékű támogatást kapnak a kisebbségek, mint korábban. A 2006-os 80 milliós többlet pedig az MKP választási ajándéka volt, amely nézete szerint sokszor úgy lett felhasználva, Folytatás az 1. oldalról „Több szempontból is elmondható, hogy restruktív az új költségvetés. így például a dél-szlovákiai önkormányzatok kevesebb pénzt kapnak a tengerszint feletti magasságuk miatt, a Nyitrától délre fekvő települések így mindenképpen rosszul járnak. A Lo- sonc-Ersekújvár-Pozsony nyomvonalú R7-es út építését el kellene kezdeni, a Kassa-Miskolc közötti gyors- forgalmi út kivitelezésére szükséges 200 millió koronát pedig már 2006-megszavazta a parlament. Most azonban kérdéses, hogy ezt felhasználják, vagy átcsoportosítják, mert az összeg sem a költségvetésben, sem pedig a közlekedésügy érintett dokumentumaiban nincs feltüntetve” - nyilatkozta a Hídlapnak Csáky Pál, az A Magyar Rádió információi szerint Pozsony a nyelvtörvény visszaállítását fontolgatja, visszatérve ezzel a 90-es évek gyakorlatához. A Kulturális Minisztérium által beterjesztett javaslat indoklása szerint a vegyes területeken lakó szlovákokat ugyanis gyakran diszkriminálják: sok magyarlakta településen a magyar kulturális rendezvények plakátjain csak magyar nyelvű tájékoztatás van, a hirdetések csak magyar nyelven hangoznak el, a szlovák nyelv a második helyre kerül. A javaslat szerint indokolt lenne az úgynevezett nyelvrendőrség újbóli felállítása, és a törvény ellen vétők pénzbeli szankcionálása is. Ez 1995 és 1999 között már működött Szlovákiában, ezt követően azonban már nem lehetett pénzbírságot kiróni, a minisztérium csak figyelmeztethette a törvény ellen vétőt. lijabb sajnálatos események Igazából nincs abban semmi meglepő, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóját követően egy bizonyos OSA Archívum Mi (volt) ez? címmel gyorskonferenciát rendezett. A tudós hölgyeknek és uraknak a témával kapcsolatos eszmefuttatásait nyilvánvalóan nemcsak a kerek évforduló, hanem a 2006-os „októberi sajnálatos események” sora is indokolta. Az elhangzott előadásokból az Elet és Irodalomban közölt válogatást olvasva az ember időnkint nem hisz a szemének. „Szeptember 17/18- án a csőcselék vonult ki az utcára; azt képzelte, hogy forradalmat csinál” - írja az egyik szerző, majd hozzáteszi: maga is úgy érezte, hogy „a tömeg hangulata fölött 1956 szelleme lebegett.” A méretes képzavart hagyjuk; az egykori pártállami szóhasználat, a „csőcselé- kezés” jóval érdekesebb. Annál is inkább, mert egy másik előadó ráerősít minderre, és immár kételyt se hagy, hogy nyugodtan egy kalap alá lehet venni a TV-székház részben megrendezett, beépített provokátorok által levezényelt „ostromának” garázdálkodóit, és az egykori pesti srácokat. „Nem gondolhatjuk ugyanis - világosít fel bennünket -, hogy a forradalmi erőszak félszázad előtti aktorai sokban különböznek szociális vagy szociálpszichológiai státuszuk szerint a mai úgynevezett randalírozóktól”. Az egykori és mai „aktorok” természetesen nemcsak a fékeveszett, dühödt brutalitásban egyeznek meg: csőcselékező történészünk a mai és a régi eseményekben egyaránt „durva zsidóellenességet” fedez fel - és ezen a ponton behozza a képbe az október 23-án tüntető Fideszt. Nos, jóhiszeműek lévén nem vonjuk kétségbe, hogy a Dohány utcai zsinagógánál antiszemita bekiabálások is elhangozhattak, mint ahogyan az '56 őszi „verbális antiszemitizmus” személyes megtapasztalását is elhisszük az egyik, már idézett szerzőnek. Mindez azonban az említett történéseknek olyan kísérőjelensége, amely távolról sem érinti a lényeget. Az egykori, és a mostani események összevetése alapvetően sokkal komolyabb okok miatt kelt az emberben félelmet. Más egy diktatúra, és idegen uralom ellen, s más egy demokratikusan választott kormány ellen fölkelni - mondják a balliberálisok, hogy a fentebb vázolt „hasonlóságok” mellett nyomatékosítsák az ötven évvel ezelőtti, és a mai helyzet közti különbséget. Csakhogy a Fidesz - demokráciában abszolút elfogadott - nagygyűlését a hatalom bizony virtigli diktatúrához illő módon verette szét, és az utána következő hetek se a demokráciát idézték, hanem a pártállamot. Mint ahogyan azt juttatják eszünkbe mind a mai napig egyebek közt azok is, akik 2006 szomorú őszét arra használják föl, hogy - olykor a gyalázatos Fehér könyv hamisításait is felülmúlva - úgymond demitizálják ötvenhatot. Javában tart a disznótorok szezonja Az uniós csatlakozás óta szigorúbb előírások szabályozzák a vágást A december hagyományosan a disznóvágás szezonja, azoknál is, akik nem foglalkoznak tenyésztéssel. A legtöbben családi gazdaságoktól vásárolják a hízott disznót, vagy malacot, amelyet aztán otthon, böllér vagy hentes segítségével ölnek le. Az elmúlt években azonban jelentősen megdrágultak ennek költségei, és az uniós szabályok is körülményesebbé teszik a vágást. A házi disznóvágást az uniós jogharmonizáció is jelentősen megdrágította, de elsősorban a magas takarmány- és malacárak, valamint az alacsony felvásárlási árak miatt lett sokak számára veszteséges az állattartás. Idén a negyvennyolcadik héten két- százkilencven forint alatt volt az élősúlyra vetített kilogrammonkénti ár, ami még a tavalyinál is kevesebb. Az állat nevelési költségei is sok tényezőtől függenek. Moslékot ma már tilos adni a disznóknak, uniós rendelkezés miatt. A többek között hallisztet is tartalmazó táppal etetett állatok ugyan sokkal gyorsabban híznak, így tartásuk kifizetődőbb, viszont a darával etetett sertések húsa ízletesebb, kevésbé zsíros és kevesebb a víztartalma is. Egy esztergomi gazda elmondása szerint náluk böllér öli meg a disznót, az uniós rendeletnek megfelelően elektromos árammal elkábítva. A böl- lér végzi a perzselést, az állat szétszedését, a darálás, a kolbászgyúrás és a hurkatöltés viszont már a család feladata. A szakember költsége öt-tíz- ezer forint, a kötelezően kihívott hatósági állatorvosé két-háromezer forint. A vágáshoz és feldolgozáshoz szükséges anyagok is jelentősen megdrágultak, a perzselésre és az üstök melegítésére például elfogy egy négyezer forintos gázpalack. Az őrölt paprika kilója kétezer-ötszáz forint a magántermelőnél, a bolti paprikától ugyanis nem lesz olyan finom íze a kolbásznak. „A legnagyobb költségeket a bél jelenti a szalámihoz, kolbászhoz, hurkához. A vastag bélből hatvan centiméter akár kétszázötven forint is lehet. Olcsóbb a műbél, annak métere ötven forint, az azonban a száradásnál nem tud összehúzódni” - mondta lapunknak a gazda. Az uniós jogharmonizáció miatt a négylábúakat háznál is csak úgy lehet levágni, ha előtte elkábították az állatot. Ez árammal, vagy erre alkalmas fegyverrel történhet, az utóbbihoz azonban szükség van engedéllyel rendelkező személyre is. Ha a sertést nem kábítják el, akár állatkínzásért is fel lehet jelenteni a gazdát. A másik kötelezettség, hogy a vágás előtt hatósági állatorvosi ellenőrzés is szükséges. Fazekas István, esztergomi főállatorvos szerint az új rendszer megfelelően működik, a gazdák megértették és betartják az új szabályokat. „A kábítást általában árammal vagy patronos taglóval végzik, ezt tapasztalataim szerint mindenhol betartják. A kistermelők előre bejelentik a vágást, így tudunk ellenőrizni, és a házaknál is általában hentesre bízzák a vágást, az pedig tud a bejelentési kötelezettségekről. Természetesen szúrópróbaszerűen ellenőrzünk a körzetben, de nagyobb kihágást még nem találtunk” - mondta lapunknak a főállatorvos. • (pálovics)
